A Norvég Kiadók Szövetsége kongatja a vészharangot egy új felmérés miatt, amely szerint kevesebb fiú olvas könyvet, mint lány, és úgy gondolja, hogy felelősségünk van a nemek közötti különbségek kiegyenlítésében.

Az Ipsos Children and Adolescents 2022 című jelentése szerint a 8 és 19 év közötti fiúk 17 százaléka egyetlen könyvet sem olvasott el tavaly. A lányoknál ez az arány 9 százalék. Ezzel kapcsolatban, Heidi Austlid, a Kiadók Egyesületétől kiemelte, hogy egyesület úgy véli, hogy ez a legfontosabb új kihívásunk a nemek közötti egyenlőség terén. - A gyerekek olvasási szokásairól szóló felmérés adatai nem feltétlenül a könyvek vagy az irodalom miatt ijesztő fejlemény, hanem a fiúk miatt. Az olvasás amellett, hogy tudást ad, számos más képességet is fejleszt, mint például a kreativitást és a képzelőerőt, és fejleszti az érzelmi nyelvet.

Hangos olvasás otthon

A 8-11 éves korcsoportban a lányok és a fiúk nagyjából ugyanannyit olvasnak, míg a tinédzser szakaszba való átmenetben a 12-15 éves korosztályban nőnek a nemek közötti különbségek, a 16-19 éves korosztályban pedig a fiúk 32 százaléka azt válaszolta, hogy 2021-ben egyetlen könyvet sem olvasott el. A felmérés egyik kérdése volt: Miért nem olvas? A fiúk többsége azt válaszolta, hogy ennek fő oka az, hogy unalmasnak találják.

Más felmérések is készültek a nemekkel és az olvasással kapcsolatban, köztük a PISA 2018-as felmérése, amely szerint a fiúk 26 százaléka, a lányok 12 százaléka olvas kritikusan rossz szinten. Az olvasásban a legalacsonyabb szinten teljesítő tanulók képesek lesznek olvasni és megérteni az egyszerű szövegeket, de problémáik vannak azokkal a szövegekkel, amelyek tartalma korábban nem ismert, illetve a hosszú és összetettebb szövegekkel.

- A fiúk kevesebbet és rosszabbul is olvasnak, mint a lányok. Az Ipsos felmérése azt is mutatja, hogy a felnőttek kevesebbet olvasnak a fiúknak, mint a lányoknak. Tudjuk, hogy a hangos olvasás nagy hatással van az olvasási motivációra. A szülőknek fel kell olvasniuk gyermekeiknek! Túlságosan is az a jellemző, hogy a képernyő elé ültetjük őket, ahelyett, hogy egy könyvet vennénk a kezünkbe. Fontos, hogy otthon olvassunk nekik, és különösen fontos, hogy az apák felolvassák fiaiknak. Példaképekre van szükségük, akik olvasnak, és az olvasás jó közös élmény, mondja Austlid. Az iskolákban nem rég szokás volt a szabad percekben felolvasni – hangsúlyozza Austlid. - Most inkább szeretnek valamit feltenni a képernyőre. A hangos olvasás elősegítheti az olvasás örömét.

Heidi Austlid (Norvég Kiadók Szövetsége)

Társadalmi költségek

2017 őszén a norvég kormány szakértői bizottságot nevezett ki, hogy több információt gyűjtsön arról, miért teljesítenek átlagosan rosszabbul a fiúk az iskolában, mint a lányok. A bizottságot Camilla Stoltenberg vezette, és az volt a célja, hogy ismereteket gyűjtsön arról, miért fordulnak elő nemek közötti különbségek az iskolákban, és javaslatokat tegyen arra vonatkozóan, hogy mit lehet tenni ellenük. A jelentés megerősítette, hogy az oktatási rendszer minden szintjén egyértelmű különbségek vannak a nemek között, a lányok nyelvértése már az iskolakezdés előtt is jobb, és a lányok a testnevelés kivételével minden tantárgyból jobb jegyeket kapnak, mint a fiúk.

- Egyik dolog az egyéni költségek, amelyeket abból adódnak, ha olvasni nem tudsz: akkor mást sem tudsz tanulni, emberként gazdagodsz azáltal, hogy tudsz olvasni, és örömödet leled egy könyvben. De a társadalom számára is meglehetősen magasak lehetnek a költségek. Ha a gyerekeink fele nem szeret olvasni és nem ért hozzá, az egész értékteremtésünkre hatással van. Ezért megkongatom a vészharangot, és úgy gondolom, hogy különleges intézkedéseket kell hoznunk a fiúk irányába– mondja Austlid.

Úgy véli, mernünk kell a fiúk jó olvasási élményeire összpontosítani, anélkül, hogy azt mondanák, hogy saját fiúkönyveket fogunk készíteni. - A saját fiúkönyvekben nem nagyon hiszek, de otthon a gyerekeinknek, és főleg a fiúknak kell olvasni. A könyvtárak és a könyvesboltok is rendkívül fontos szerepet töltenek be az irodalom gyermek- és ifjúsági terjesztésében. A kormány most egy új olvasási vágy stratégián dolgozik, egy olyan terven, amely hozzájárul a gyermekek és fiatalok olvasási vágyának fokozásához. Austlid elvárja, hogy ebben a fiúk különös figyelmet kapjanak.

- Ha más negatív statisztikákat nézünk, mint például az iskolai lemorzsolódás, a munkanélküliség és a bűnözés, a fiúk ezekben is felülreprezentáltak. Az olvasás nem megoldás minderre, de legalább eszköz lehet. Ha nem tanítjuk meg olvasni a fiúkat, akkor az érzelmi nyelv képzéséből is lemaradnak, ami arra késztetheti őket, hogy más, nem feltétlenül pozitív eszközökhöz folyamodjanak, mint például az erőszakhoz és a bűnözéshez. Ha ezeket a dolgokat összefüggésben látjuk, akkor a nemek közötti egyenlőség jelentős kihívásával nézünk szembe.

Közös felelősség

A Kiadók Egyesülete az év elején végzett egy jelentős olvasói felmérést a nemek témájában, amely azt mutatja, hogy a nők és leginkább az idősebb nők olvasnak a legtöbbet. - A nemek közötti különbségek itt is fennállnak. A 70-es években a férfiak több időt töltöttek olvasással, mint a nők, de aztán a 2000-es évek környékén történt valami, amikor a fiúk és a férfiak olvasása némileg visszaesett. Austlid úgy véli, hogy mindannyiunk felelőssége a nemek közötti különbségek kiegyenlítése, de kiemelten kiemeli az iskolát, mint fontos szereplőt.

- A gyerekek és fiatalok olvasáskészségének gyakorlásáról van szó. Ezért fontos, hogy legyenek nemzeti szabványok az olvasási készségek gyakorlására vonatkozóan. Az iskola nagy olvasási feladatot ad, és kritikus olvasást is meg kell tanítania a tanulóknak. Nagyon fontos abban a világban, amelyben élünk, hogy kritikusan jó olvasók legyenek.(...)

Jó történeteket mindenkinek

Austlid arra is rámutat, hogy a kiadói iparnak megvan a maga felelőssége a jó gyermek- és ifjúsági irodalom kiadásában és az abba való befektetésben. – Sok jó könyv megjelenik, de ennek egy olyan területnek kell lennie, ami a kiadók és a könyvkereskedők részéről is fókuszba kerül, hogy mindenkinek legyen jó története, amiben felismerheti magát – mondja.

Azt is fontosnak tartja, hogy kutassák a nemek közötti különbségeket és az olvasást, és hogy mi az, ami miatt a fiúk kevesebbet és rosszabbul olvasnak, mint a lányok. - Fontos, hogy szisztematikusan gyűjtsünk ezzel kapcsolatos tényeket, hogy szükség esetén intézkedéseket hozhassunk, és megfordíthassuk ezt a tendenciát. Maga Austlid úgy véli, hogy ezek az adatok nagyon is annak az kornak a problémáiról szólnak, amiben élünk.

- Lehet monitorozni, hogy milyen klassz olvasni és mennyire nem. Az irodalom megvan, évente tízezer könyv jelenik meg, így nyilvánvaló, hogy a fiúknak is van valami. De komolyan kell vennünk, hogy miért találja több fiú, mint lány unalmasnak az olvasást. Megmutattuk nekik a megfelelő könyveket? Amikor felolvasunk hangosa az iskolában, az óvodában és másutt olyan könyveket olvasunk-e, amelyek jobban elérik a lányokat, mint a fiúkat?

Alapvetően nem érti, hogy a fiúk miért szeretnek kevésbé szeretnek olvasni, mint a lányok, és furcsának tartja, hogy ez a helyzet.- Nyilvánvalóan ez olyan dolog, ami igencsak elrabolja a fiúk idejét, ezért kell nekünk, felnőtteknek jó olvasás-nagykövetnek lennünk, mert az olvasás nagyon sok jót tesz.

Begyűröző hatás

Alexander Løken gyermekkönyv-író, a Norvég Gyermek- és Ifjúsági Könyvírók (NBU) vezetője Austlidhoz hasonlóan úgy véli, hogy a legnagyobb probléma az a begyűröző hatás, amelyet a szövegértésben hiányos fiatalokra gyakorolhat.

- Serdülőkorban sok minden harcol a gyerekek figyeleméért, és ez így van jól, a felnövő generáció ma már nagyobb mértékben ki van téve a technológiai és digitális lehetőségeknek. De ha nagyobb problémáik vannak a szöveg megértésével, akkor nehezebb lehet részt venniük és megérteni azt a társadalmat, amelyben élünk. Az olvasási készség hiánya hosszú távon ronthatja a munkavállalási lehetőségeket, és ezáltal gyengítheti a demokratikus folyamatokat. Ezt komolyan kell vennünk – mondja a Dagsavisennek.

Alexander Løken gyermekkönyv-író, a Norvég Gyermek- és Ifjúsági Könyvírók (NBU) vezetője

Løkennek azonban nem csak az olvasás a gondja, hanem az irodalom, amelyről a fiatalok, és főleg a fiúk hiányoznak. - Nem csak az olvasásról van szó, hanem arról, amit olvasol. A jó irodalom hozzájárulhat a körülötted lévő világ jobb megértéséhez és a szavak kifejezésének képességéhez, valamint empátiát és olyan tulajdonságokat adhat, amelyekre a könyvek egészen más módon képesek, mint más médiumok, mondja.(...)

- Évről évre azt látjuk, hogy kevesebb fiú olvas, mint lány. Ezek valószínűleg ugyanazok a mechanizmusok, amelyek miatt több fiú esik ki az iskolából és a felsőoktatásból. Hogy miért van ez így, nem tudom. Régebben azt mondták, hogy a fiúk sportolnak, míg a lányok olvasnak. Ma ez nem így van, ez egy elavult sztereotípia.

Austlid és Løken nagyrészt egyetértenek abban is, hogy a könyvek sokfélesége fontos, és hogy a cél az, hogy olyan könyvek legyenek, amelyek mindenkit megtalálnak. - Biztosan vannak olyan könyveink, amelyek megtalálnak téged, bármilyen előéleted és élethelyzeted is van. A fiatalokat pedig olvasásra kell ösztönöznünk. Az iskolában sok mindennek kell történnie, az olvasási intézkedéseket összességében javítani kell. Kíváncsian várom a kormány stratégiáját is. Fontos az iskolai könyvtárak megerősítése, és gondoskodni kell arról, hogy olyan szakemberek dolgozzanak lelkesen, akik segíthetnek a tanulóknak megtalálni a megfelelő könyveket. Az is fontos, hogy az iskolai könyvtáraknak legyen lehetőségük elegendő könyvhöz hozzáférniük, hangsúlyozza Løken. (...)

Tedd el a mobilod

Løken kiemeli a nyári szünidőt, mint a gyermekek és fiatalok olvasási kedvének fokozásának fontos időszakát, és hangsúlyozza Austlid azon megállapítását, hogy a felnőttek különleges felelősséggel tartoznak. - Az egyik legfontosabb intézkedés a gyerekek és fiatalok olvasásra ösztönzésére, hogy a felnőttek jó példát mutassanak. Íróként és az NBU vezetőjeként azt hinné az ember, hogy sokat olvasok szabadidőmben, de ez nem mindig van így. Nekünk, felnőtteknek meg kell mutatnunk gyermekeinknek, hogy egy könyv olvasása ugyanolyan jó élményt nyújt, mint a játékok és a tévésorozatok. Løken egyértelműen ösztönzi a szülőket és más felnőtteket: - Tedd el a mobiltelefonodat az ünnepek alatt, vegyél elő egy könyvet, és légy jó olvasó példakép. Ha most nincs is hatása, egy olyan otthonban felnőni, ahol olvasnak segíthet visszatalálni az irodalomhoz.

A cikk eredetileg a Dagsavisen-ben jelent meg.

Megjegyzés: A gyermekek olvasási szokásainak, illetve készségeinek adatai Magyarországon is hasonló eredményeket mutatnak. A 2017-es Országos Kompetenciamérés Tanulói kérdőívének adatai szerint, a 6.osztályos tanulók esetében a felmérés idején a lányok 41%-a és a fiúk 21%-a olvasott könyvet szórakozás céljából. A könyvet ilyen célból soha nem olvasók között között is több kétszeresen felülreprezentáltak a fiúk (lányok:4%-a és a fiúk 11%-a). A szövegértési teszt eredményei szerint a 6. osztályban a fiúk 11,3%-a és a lányok 6,6%-a ért el csupán 1-es, vagy annál is alacsonyabb képességszintet. (Forrás: OKM 2017-es 6. osztályos tanulói adatbázis)

Május 16.-a a Fiúgyermekek Világnapja. A kezdeményezés 2018-ban indult Trinidad és Tobagoról azzal a céllal, hogy ezen a napon a fiúkra, illetve a jó(l)létükre fordítsuk a figyelmünket. A figyelem középpontjában a boldogságuk, az egészségük, illetve a családban, a szűkebb és tágabb a közösségben betöltött szerepük jelentősége, illetve jogi és társadalmi egyenlőségük fontossága áll.

Azt gondoljuk, hogy ez a nap különösen fontos amiatt, mert a fiúkat nemi alapú hátrányos megkülönböztetések sújtják az élet számos területén, aminek káros hatásait még mindig nem ismeri fel a társadalom. Pedig ezek következtében a fiúk nagyobb arányban szorulnak ki a középfokú oktatásból, gyakrabban végeznek gyermekmunkát, gyakrabban kényszerítik őket katonának, gyakrabban éri őket halálos kimenetű erőszak, illetve évente több mint 46 millió fiú nemi szervét csonkítják meg. A Fiúgyermekek Világnapja alkalmából egy áttekintést készítettünk arról (a teljesség igénye nélkül), hogy milyen nehézségekkel és társadalmi igazságtalanságokkal néznek szembe a fiúk világszerte és Magyarországon.

Fiúk helyzete a világban*
 
A gyermekkatonák pontos számát nem ismerjük, csak becslések vannak. Ezek szerint 2019-ben 30.000 gyereket kényszerítettek világszerte arra, hogy katonaként fegyveres harcokban vegyen részt. 88%-uk fiúgyermek. Néhány eset, amiről az ENSZ pontos ismeretekkel rendelkezik: A Kongói Demokratikus Köztársaságban 631 gyermeket soroztak be, közülük 91 lányt és 540 fiút. Irakban az Egyesült Nemzetek Szervezete 39 olyan toborzás esetét ellenőrizte, amelyben csak fiúk vettek részt. 902 gyermeket, köztük 850 fiút vettek őrizetbe Irakban olyan fegyveres csoportokban, mint például az ISIS. A Szomáliában a toborzott gyermekek száma drámaian emelkedett 2018-ban, 2228 fiúra és 72 lányra. Bizonyíték van arra is, hogy Dél-Szudánban 365 fiút és 88 lányt. Szíriában továbbá pedig 670 fiút és 136 lányt soroztak be.

A fiúkat gyakrabban érinti a gyermekmunka (88 millió fiút és 64 millió lányt), különösen Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében nagy a nemek közötti egyenlőtlenség, Guatemalában például 35%-a dolgozik a fiúgyermekeknek és 16%-a lánygyermekeknek. Elsősorban a gyermekmunkával összefüggő probléma a fiúk nagy arányú kiesése a középfokú oktatásból. Világszerte 30 millió lány és 32 millió fiú hiányzik az középfokú oktatás alsó szintjéről, ugyanakkor ebben térségeként, országonként jelentős különbségek vannak, különösen Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében jellemző, hogy több lányt íratnak be középiskolába, mint fiút. A kísérő nélküli kiskorú menekültek között (akiket útnak indítanak otthonról, vagy elszöknek) ugyancsak nagyobb arányban vannak a fiúk. 2017-ben a mediterrán útvonalon Görögországba érkező kiskorúak 59 százaléka fiú volt. Az Olaszországba érkező gyermekek és fiatalok 93 százaléka fiú volt, többségük szüleik kísérete nélkül érkezett.

Gyakrabban éri halálos kimenetelű erőszak a fiúkat, mint a lányokat.  Az UNICEF jelentése szerint 100 000 kamasz fiúból (10–19 éves) 36 hal meg erőszak következtében a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, szemben a 24 lánnyal. Ez a magas szám elsősorban a szíriai, iraki és jemeni konfliktusoknak tudható be. Latin-Amerikában megdöbbentően sok az emberölés a fiúk ellen: 100 000, 10 és 19 év közötti fiúból átlagosan 38-at ölnek meg (ezzel szemben 100 000 lányból 5-öt). Az egészségügyileg nem indokolt nemi szervcsonkítás (körülmetélés) a világon minden 3. fiút érint, vagyis évente több mint 46 millió fiút. A leggyakoribb a muszlim országokban, Izraelben, Dél-Koreában, az Egyesült Államokban, valamint Délkelet-Ázsia és Afrika egyes részein.

Számos fejlődő országban a csecsemőhalandósági ráta a fiúk esetében magasabb, csak a fejlettebb térségekben (Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, Ausztáliában és Új-Zéldandon) és Dél-Kelet-Ázsiában nincs jelentősebb különbség a nemek között. Például Afganisztánban 1000 élőszülött lány közül 59 hal meg, míg 1000-ből 66 fiú. (A világon a gyermekek halálozási aránya lányoknál 36 ezrelék, fiúknál 41 ezrelék). A fiúk gyakrabban alultápláltak szinte minden olyan országban, ahol rendelkezésre állnak adatok, nagyobb valószínűleg alacsonyabb fejlettségűek, mint a lányok. Vannak továbbá olyan társadalmi problémák is, amik a fiúkat is érintik (bár a lányokhoz képest kevésbé) mégis a közvéleményben elterjedt tévhit, hogy ezek csak a lányokat sújtják. Ilyen például a gyerekkori kényszerházasság: számos országban a fiúknak több mint 10%-a 18 éves kora előtt házasodik (pl. Kuba, Nepál, Marshall-szigetek, Honduras, Nauru stb.). A következmények a fiúk számára is súlyosak: túl fiatalon kényszerítik őket felnőtt szerepbe, hirtelen és felkészületlenül válnak családfenntartóvá, ami miatt kikerülnek az oktatásból és a munkalehetőségeik is korlátozottá válnak.

A fiúk helyzete Magyarországon 

A Magyarországon született fiúk többnyire szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen a fentebb felsorolt társadalmi problémák többsége nem, vagy csak kisebb mértékben érinti őket, mint a világ más részein élő fiúkat. Ettől függetlenül sajnos Magyarország  sem jeleskedik a fiúk egyenlő esélyeinek megteremtésében. A fiúk az oktatási rendszer minden szintjén hátrányban vannak Magyarországon. Rosszabb jegyeket kapnak, gyengébb szövegértési kompetenciákkal rendelkeznek, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási nehézségekkel. A fiúk, többségben vannak az évfolyamot ismétlők között, egyaránt alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban, így nagyobb arányban kerülnek ki alacsony iskolázottsággal az oktatási rendszerből.  Már 11-12 éves korukra kevésbé motiváltak a lányokhoz képest (ekkorra már 17%-al több lány szeretne diplomát szerezni, mint fiú). A  diplomaszerzés arányaiban  is tükröződik a nemek közötti egyenlőtlenség: ténylegesen 46%-al több nő szerez diplomát, mint férfi).

A férfi minták hiányoznak a fiúk életéből. Gyermekkorban a lányokhoz képest lényegesen kevesebb lehetőséget biztosít a magyar társadalom arra, hogy saját nemükhöz tartozóktól mintákat kapjanak, mind a családban, mind a gyermekekkel foglalkozó intézményekben. Gyedre mindössze az apák 8%-a megy el, pontos adat nincs arról, hogy az összes igénybe vett idő hány százalékát töltik az apák gyeden, de ez jó eséllyel az 5%-ot sem éri el és a gyermek későbbi életszakaszában is igaz, hogy a férfiak töltenek kevesebb időt a gyermekkel, válás esetén pedig jellemzően az apa még inkább háttérbe szorul. A gyermekkel foglalkozó intézmények területén is hasonló a helyzet, például az óvodákban 0,4%, az általános iskolákban 13% a férfi pedagógusok aránya.

 A fiúk gyakrabban válnak az erőszak áldozatává. Mind az Országos Kriminológiai Intézet legutóbbi 2005-ös családon belüli erőszakot vizsgáló átfogó kutatása, mind a Belügyminisztérium legfrissebb bűnügyi statisztikai adatai szerint a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú. Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese szerint a fiúk fizikai bántalmazása része a “kultúrának”, ezzel a módszerrel kívánja eléri       a társadalom, hogy a fiúk a férfiaktól elvárt társadalmi szerepnek megfeleljenek. Ennek nemcsak az a része, hogy bántalmazzák      őket, de beszélniük se lehet erről. El kell viselniük és titokban kell tartaniuk a sérelmeikett és a fájdalmaikat.

 A magyar fiúkat nem csupán a merev nemi szerepek és elvárások sújtják, de az is, hogy nincsenek fiúk egyenlőségét elősegítő államilag finanszírozott programok sem. A kormány például társadalmi programokkal támogatja, hogy a nők szerepe növekedjen azokon a területeken, ahol hagyományosan alulreprezentált a lányok, nők részvétele (például például a Nemzeti Tehetség Program ezzel kapcsolatos pályázatai lehetőségei), ugyanakkor semmilyen támogatást nem biztosít ahhoz, hogy a férfiak szerepe növekedjen a pedagógia területén, vagy más területeken, ahol férfiak alulreprezentáltak. A támogatás hiányán túl ennek üzenete is van, mégpedig, hogy a férfiak ezen területeken való szerepvállalása nem fontos, ami még inkább gátolhatja a fiúkat, hogy ilyen területeken tervezzenek karriert.

Változásra van szükség

A fenti statisztikák arra mutatnak rá, hogy a fiúk még mindig mindennapos élményként élik meg a diszkriminációt és az erőszakot. Abban, hogy ezek a nemek közötti egyenlőtlenségek léteznek a társadalmunk szinte minden alapvetően fontos területe hozzájárul. Szerepe van ebben a családnak, a gazdaságnak, az oktatási rendszernek, a politikának, a médiának és a civil szférának is. Fontos, hogy olyan társadalomkritikai nézőpontból vizsgáljuk meg ezeket a területeket, hogy működésük milyen módon járul hozzá a különbségek kialakulásához és olyan célokat fogalmazzunk meg, amik a nemek közötti egyenlőség irányába indítanak el változásokat. A Fiúgyermekek Világnapja azt a célt szolgálja, hogy ehhez kapcsolódóan tudatosítsuk a fiúgyermekeket érintő hátrányos megkülönböztetés létezését, káros hatásait és hogy ösztönözzük a társadalmi szereplőket, döntéshozókat arra, hogy maguk is tegyenek a változásért.

* A nemzetközi adatok többnyire Ninja Charbonneau, az UNICEF Deutschland sajtóreferensének cikkén alapulnak, ahol más forrást is használtunk az külön is hivatkozva van

A nők és férfiak egyenjogúságának kiemelten fontos mércéje, hogy egy állam jogszabályai biztosítják-e a nemek közötti törvény előtti egyenlőséget. Hogy lássuk, hogy milyen a helyzet Magyarországon ebből a szempontból, összegyűjtöttük a nemi alapon diszkriminatívnak tekinthető törvényeket.

Látható, hogy Magyarországon a nők és a férfiak még mindig nem egyenlőek a törvény előtt. Több jogszabály is van, amely nemi alapon tesz különbséget a nők és a férfiak jogai, illetve kötelezettségei között. Úgy látjuk, hogy ezek mindegyike a férfiakat különbözteti meg hátrányosan. Álláspontunk szerint ennek hátterében a nemek közötti egyenlőtlenségek olyan rendszerszintű problémái állnak, mint a férfiak jogegyenlőségét garantáló nemzetközi és hazai jogi erejű kötelezettségek hiánya, a férfiakkal szembeni diszkrimináció magas társadalmi szintű elfogadottsága, illetve a hazai és nemzetközi férfimozgalmak alacsony érdekérvényesítő ereje.

Míg a nők elleni bármiféle diszkrimináció tilalmára Magyarország által is aláírt és vállalt nemzetközi nőjogi szerződések (pl. Peking, 1995) kötelezik hazánkat, addig a férfiakkal szembeni diszkrimináció tilalma nincs nemzetközileg ily módon szabályozva, így a hazai politikai erők mozgástere ebben nincs úgy megkötve, mint a nők diszkriminációja esetén. A férfiak nemi alapú diszkriminációját Magyarországon és a szomszédos országokban rendszerszintűen  alkalmazzák ideológiai, gazdasági és egyéb politikai okokból adódóan is, anélkül hogy ennek bármi gátat szabna. A nemzetközi szabályozás hiányán túl további probléma, hogy nincs érdemi kritikája a hazai közéletben ennek, nincsenek a nőszervezetekhez hasonlóan jelentős civil szerveződések, amely férfiak a jogegyenlőségét, vagy kimondottan a törvények által hátrányosan érintett férfiakat képviselnék, illetve a közvélemény általában is kevésbé érzékeny ezekre a férfiakat érintő társadalmi kérdésekre.

Az alábbiakban az egyes hazai, nemi alapon diszkriminatív törvényeket vesszük sorra.

1. Alaptörvény:

 A jogszabályok hierarchiájában az alkotmány (ma Alaptörvény) az összes többi törvény, és ez által az összes többi jogszabály fölött áll. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény kimondja, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.

 Miközben az Alaptörvény XV. cikk 3. pontja szerint: "A nők és a férfiak egyenjogúak", az alaptörvény úgy definiálja az egyenjogúságot, hogy azok a megkülönböztetések, amiket saját maga rögzít, nem sértik ezt. Ennek megfelelően ugyanennek a cikknek az 5. pontja mindezt kiegészíti azzal, hogy "Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket". Ebben a nők feltétel nélküli védelmét rögzíti, ahelyett hogy a nők és a férfiak védelmét rögzítené az adott nem hátrányos, vagy kiszolgáltatott helyzete esetén. A férfiak védelemből való kirekesztése különösen aggályos tekintettel arra, hogy mennyi területen vannak kedvezőtlen társadalmi helyzetben a férfiak (például egészségi helyzetüket vagy oktatási kilátásaikat tekintve).

Az alkotmány továbbá az alábbi pontokban külön is rendelkezik a férfiak egyoldalú hadkötelezettségéről, kedvezőtlenebb nyugdíjba-vonulási lehetőségéről, valamint különbséget tesz nemi alapon a szülők támogatásra való jogosultságában:

(1) „Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés határoz, a magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálatot teljesítenek.” (XXXI.cikk 3.pont)

(2) „Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja” (XIX. cikk, 4.pont)

(3) „Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.” (XIX.cikk 1. pont)

Ily módon nem az egyenjogúságot garantálja a férfiak számára az alkotmány, hanem a megkülönböztetést. Ebből pedig az is következhet, hogy miközben a nők bármilyen hátrányos megkülönböztetése alkotmányellenes, addig a férfiak jogait erre hivatkozva a végtelenségig lehet nyirbálni. Ez a feltételezés minden kétséget kizáró módon be is igazolódott, miután a férfiak egyenlő nyugdíjazását célzó népszavazási kezdeményezést az Alkotmánybíróság azzal az indoklással utasította el, hogy a kedvezőbb elbánásra a nőknek "Alaptörvényben biztosított joga van". Az AB állásfoglalása így hangzik:

„A nőket az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére tekintettel is nyugdíjra való jogosultságuk más lehet, mint más személyeknek. Mindkét szabályból az következik, hogy a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyugdíjra jogosultság (a törvényben szabályozott jogosultsági feltételek meghatározása) területén.

(...)

A nőknek ehhez Alaptörvényben biztosított joguk van. A hitelesített népszavazási kérdés – akár az NVB, akár a Kúria jogértelmezését kell figyelembe venni – a lényeges tartalma szerint arra irányul, hogy a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiak számára is a nők számára biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tegyék lehetővé. Ez azt jelenti, hogy mind a XV. cikk (5) bekezdése, mind a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata érvényesülése elé az eredményes népszavazás gátat emelne, azt lényegében kiüresítené.”

A többi jogszabály igazságtalan és méltánytalan volta ellenére is az alaptörvényben foglaltak kiemelt figyelmet érdemelnek, hiszen ez enged teret a többinek, azzal, hogy semmilyen formájában nem garantálja a férfiak egyenlő bánásmódhoz való jogát, sőt még előírja, ösztönzi is a jogalkotót a férfiak hátrányos megkülönböztetésére.

2. Nyugdíjtörvény:

 Az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § 2a)  értelmében öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik. Vagyis 40 év munkaviszony után csak a nőknek van lehetőségük nyugdíjba vonulni, a férfiaknak nem (ez a Nők 40 program). A kormány mindezt azzal indokolta, hogy ez a program a nők megbecsüléséről szól, illetve hogy a nagymamák így tudnak vigyázni a gyermekekre. Ennek ideológiai tartalma is erősen kifogásolható, hiszen ez az érv is egy olyan világnézeten alapszik, amely szerint az apa nem tölt be egyenlően fontos szerepet a gyermek életében, illetve nem számol azzal, hogy a nagypapa is be tudja tölteni ezt a szerepet (amit egyébként ma sok férfi pont azért nem tud megtenni, mert nem is élik meg azt a kort, amikor nyugdíjba mehetnének).

3. Hadkötelezettség:

A hadkötelezettség jelentkezési és katonai szolgálati kötelezettségre vonatkozik. A hadkötelezettséget Magyarországon nem szüntették meg, csupán felfüggesztették, a Honvédelmi Minisztérium ma is nyilvántartja a 18 és 55 év közötti magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálat teljesítéséhez, sorozáshoz és behíváshoz szükséges adatait. A 2013. évi XCVII. törvény 1. § b pontja szerint ugyanis hadkötelezettség csak a férfiakra vonatkozik ("a hadkötelezettség bevezetését követően magyarországi bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárságú férfi"). Erre a törvényre pedig számos más törvény is épül, ami szabályozza a hadkötelezettek kötelességeit (a hadkötelezettségre vonatkozó törvény nemileg diszkriminatív jellege miatt egyoldalúan a férfiakét).

4. Szülői szabadságok:

A gyermek születését követő fél évben az anya 180 napos szülési szabadságra, és ezzel együtt csecsemőgondozási díjra (CSED, korábbi TGYÁS) jogosult, míg az apa csupán 5 nap "apaszabadságra". Ma a törvény szerint kizárólag abban az esetben mehet el az apa CSED-re, ha az anya meghal, vagy egészségügyi állapota miatt kikerül a háztartásból. Ha az anya elhagyja az apát és a gyermeket, vagy a szülők úgy döntenek, hogy az apa marad otthon, akkor ez esetben az apa csak a lényegesen alacsonyabb összegű GYED-re jogosult az első félévben. Örökbefogadó szülők esetén is hasonló a helyzet. Az a férfi, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, akkor jogosult a CSED-re, ha a gyermeket vele együtt örökbe fogadni szándékozó nő „az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák”, vagy a gyermeket örökbe fogadó nő meghal.

A szülői szabadságok rendszerében a férfiak számára nincs hasonló idejű (6 hónap) és hasonló juttatású (bruttó fizetés 100 százaléka) lehetőség. Az öt napos apaszabadságon kívül kimondottan az apáknak semmilyen szabadság nem jár. Ezek a törvények nemcsak korlátozzák az apák szabadságjogait, de az apák, az apa-gyermek kapcsolat alacsonyabbrendűségét közvetítik és elősegítik a férfiak fokozottabb munkaerőpiaci részvételét a családban való részvételük, szerepeik kárára. Figyelemre méltó, hogy az apák számára biztosított 5 nap az észak-európai országokhoz képest mennyire nagyon alacsony és mennyire aránytalan. (Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy az adott országban mennyi fizetett szabadságot biztosítanak kimondottan az anyáknak/apáknak és ezek hogyan aránylanak egymáshoz).

5. Felmondás tilalma

Gyermek születése előtt a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénye értelmében a gyermeket váró párok közül csak az anyák élveznek védettséget, a munkáltató a leendő apának felmondhat. A munkahelyi védelem nem csak a terhesség miatt indokolt, hanem azért mert a munkáltató számára kevésbé rugalmasabb, kevésbé terhelhető munkaerőt jelent egy kisgyermekes szülő, mint egy gyermektelen, a védelemmel azt lehet elkerülni, hogy a munkáltató még a gyermek születését megelőzve felmondjon a leendő szülőnek, illetve, hogy a gyermek születését követően is biztosítva legyen a család egzisztenciája. Más országokban - például Izlandon - a törvény a leendő apákat is védi.

Fizetés nélküli szabadság esetén is van hasonló kitétel. Gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt nem mondhat fel a munkáltató, azonban abban az esetben, ha a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő igénybe veszi, a védelem a férfit nem illeti meg.

Reprodukciós eljárás tekintetében a felmondás tilalma alá esik a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, (de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónapos) időtartama. A reprodukciós eljárás során a felmondásra vonatkozóan védelem férfit nem illethet meg.

6. Védett személyek

A védett személy itt azt jelenti, hogy a munkáltató köteles a felmondást megindokolni, valamint csak abban az esetben mondhat fel, ha nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. A Munka Törvénykönyvének van egy olyan része, amely szerint a gyermek 3 éves koráig az anyák és a gyermeküket egyedül nevelő apák védett személynek számítanak. Vagyis egy átlagos család esetében, ahol az anya és az apa együtt neveli a gyermekét, csak az anya számít védett személynek, az apák ebben a tekintetben is diszkriminálva vannak.

7. Gyermekvállalással járó felelősség, önrendelkezési jog

Ma Magyarországon egy gyermek megszületése - a 48/1998. (XI.23.) AB határozatban foglalt női önrendelkezési jog egyik megnyilvánulásának, a terhességről való rendelkezés szabadságának következtében a nő döntésétől függ. Azonban, mint arra Dr. Pálfalvi Andrea: „Maradéktalan-e a férfiak önrendelkezési joga?” című tanulmányában rámutat, itt nem csak arról van szó, hogy a nő itt döntést hoz a saját testéről, hanem egyben döntést hoz arról is, hogy kívánja-e vállalni a gyermekvállalással járó felelősséget is. Ha kívánja, lemondhat erről a felelősségéről.

 A férfiaknak ugyanerre a magyar jog nem biztosít lehetőséget. A férfinak önrendelkezési szabadságán belül elvitathatatlanul azonos jogokkal kellene rendelkezni - vagyis egy férfinak a terhesség tudomására jutásakor ugyanúgy biztosítani kellene a döntéshozatal lehetőségét arról, hogy kívánja-e gyermeket, azaz kívánja-e vállalni az azzal járó felelősséget. A nők esetében ez a szabadság nem csak a terhesség, hanem még az élve születés bekövetkezte után is definiált, ugyanis a nő, amennyiben - a terhességét megtartva - szülése után mégis úgy dönt, hogy nem kíván szülővé válni, jogszerűen örökbe is adhatja a gyermekét. Esetében tehát az anyasághoz, mint tényhez nem tartoznak olyan kötelezettségek, mint az apaság esetében.

8. Vélelmezett apaság

Ha házasságon belül születik egy gyermek, akkor vélelmezés alapján a férjet tekinti a jog apának. Ha valakinek komoly információ jut tudomására arra nézve, hogy nem a vélelmezett apa a valódi apa, akkor a PTK X. 4:111. § így rendelkezik:

"Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek és az anya a gyámhatóság hozzájárulásával a kiskorú gyermek hároméves koráig indíthatja meg. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét."

Tehát míg az anya három éven belül eljárást indíthat a bíróságon az apaság vélelmének megdöntésére, cáfolatára, addig a vélelmezett vagy a valódi apa csak egy éven belül indíthat eljárást. Ez után a jogvesztő határidő után már nem is tiltakozhat semmilyen módon, hogy nem az övé a gyerek, illetve nem indíthat pert azért, mert másvalakit vélelmeznek az ő gyereke apjának. (A fogantatás után szétváltak a szülők, és az anya közben másik férfival alakított ki párkapcsolatot.)

9. Diákhitel

A két gyermeket vállaló nők Diákhitelének a felét, a három gyermeket vállaló nők Diákhitelének tartozásának egészét elengedik 2018. január 1-jétől. A 291/2017. (X. 3.) A kormányrendelet a következőképp rendelkezik:

„18/A. § (1) A hitelfelvevő nő második gyermeke megszületése vagy örökbefogadása esetén a fennálló hallgatói hiteltartozása ötven százalékának megfelelő összegű, harmadik vagy további gyermeke megszületése vagy örökbefogadása esetén a fennálló tartozása száz százalékának megfelelő összegű vissza nem térítendő állami támogatásban (a továbbiakban: gyermektámogatás) részesül(...)”

A diákhitel célja az, hogy a rosszabb társadalmi körülmények közül származó családok gyerekeinek továbbtanulását segítse. Ebben tesz nemek közötti különbséget ez a törvény, mégpedig olyan különbséget, ami a felsőoktatásban amúgy is alulreprezentált fiúk továbbtanulási lehetőségeit, motivációit érinti hátrányosan. Ennek az apák leértékelése mellett egy olyan társadalmi üzenete is van, hogy az állam nem tartja annyira fontosnak és támogatandónak a fiúk továbbtanulását, mint a lányokét.

10. Négy, vagy több gyermek után adómentesség

A négy gyermek után járó élethosszig tartó adómentességre az apa nem jogosult. A törvény (2019. évi LXXIII. 1.) így határozza meg a jogosultságot: „Négy vagy több gyermeket nevelő anya”, aki „vér szerinti vagy örökbefogadó szülőként az általa nevelt gyermek után családi pótlékra jogosult, vagy családi pótlékra már nem jogosult, de jogosultsága legalább 12 éven keresztül fennállt, és az a) és b) pontban említett gyermekek száma a négy főt eléri.”

11. Álláskeresési járadékra jogosultság

Az 1991. évi IV. törvény (amely a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szól) 25. § d pontja, az álláskeresési járadékra való jogosultság tekintetében különbséget tesz az anya és az apa között. E szerint akkor tekinthető megfelelőnek az állami foglalkoztatási szerv által ajánlott munka (vagyis az álláskeresési járadékra való jogosultság akkor szűnik meg), ha az ajánlott munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi álláskereső esetében a két órát nem haladja meg. Vagyis az apa számára csak akkor írja elő az anya számára általánosan biztosított kedvezőbb munkakeresési feltételeket, amennyiben az apa egyedül neveli a gyermekét.

Összegezve: A férfiak jogi diszkriminációja az élet különböző területein (a nyugdíj, oktatás, hadkötelezettség, szülői jogok stb.) jelen van Magyarországon. Ezek ellen nem lehet alkotmányossági panasszal sem élni, hiszen maga az alkotmány is diszkriminatív: az egyenlőség helyett a férfiak intézményesített diszkriminációjának a garanciája (az Alkotmánybíróság kulcsmondata szerint „a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb - nem azonos - alanyi jogokra tarthatnak igényt").

Tekintettel arra, hogy mennyire távol vagyunk az egyenjogúságtól, alapvetően fontos lenne egy átfogó reformja a jogrendszernek oly módon, hogy a nemre (mint védett tulajdonságra) vonatkozó diszkrimináció tilalma ugyanúgy vonatkozzon mindkét nem védelmére. Tehát nem csupán egy-egy törvény megváltoztatására van szükség, hanem az egész jogrendszert át kell fordítani az egyenlőségen alapuló szemlélet felé.Nemzetközi szabályozás hiányában és a hazai politikával szembeni ellenszélben, ezt csak úgy lehet érvényre juttatni, ha a hazai civil mozgalmak aktívan kezdeményezik ennek az elvnek az érvényre jutását a jogalkotónál és rendszeresen hangot adnak ennek a nyilvánosságban is, tudatosítva a problémát.

Nyílt levéllel fordulunk az UNICEF Magyarországhoz annak érdekében, hogy a szervezet vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdésében a fiúk perspektíváit is.

Tisztelt UNICEF Magyarország!

A férfimozgalom az elmúlt években már több esetben is felhívta a figyelmüket arra, hogy annak ellenére, hogy a fiúkat (nemükből adódóan) számos társadalmi hátrány sújtja (világszerte és Magyarországon), önök a nemek közötti egyenlőség kérdésében megszólalásaik, programjaik, kampányaik és egyéb tevékenységeik során rendre teljesen figyelmen kívül hagyják a fiúk perspektíváit. Ezúttal az UNICEF szakértője, Modla Zsuzsanna a WMN.hu-n közzétett „Van szükség lánygyerekek világnapjára itthon is elmondjuk miért” című cikkében állította azt, hogy 10 éves korukra a fiúknak több lehetőség áll rendelkezésükre az élet valamennyi területén, mint a lányoknak (és ugyanez az állítás megtalálható az UNICEF Magyarország oldalán is).

Szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy gyermekjogi területen az egyik legjelentősebb szakmai szervezetként nagy hatásuk van a közgondolkodásra ilyen kérdésekben, ebből adódóan felelősségük van azzal kapcsolatban, hogy a társadalom rendelkezik-e információval a fiúk számára káros kulturális gyakorlatokról, vagy nem. Ha egyoldalúan mutatják be a nemek közötti egyenlőtlenség problémáit, a fiúk nézőpontját figyelmen kívül hagyva, azzal hozzájárulnak ahhoz, hogy a velük szembeni káros nemi alapú elvárások, gyakorlatok, jogsértések, sztereotípiák és attitűdök továbbra is láthatatlanok legyenek a közvélemény számára és így hosszabb távon is fennmaradjanak. Azzal pedig, hogy még azt is hangoztatják, hogy egyáltalán nincsenek is olyan területek, ahol a fiúknak kevesebb lehetőség állna rendelkezésükre, mint a lányoknak végképp teljesen téves képet közvetítenek a társadalom számára a fiúk helyzetéről. Ezért nyílt levéllel fordulunk önökhöz, amiben bemutatjuk, hogy az önök által elmondottakkal ellentétben számos területen vannak kedvezőtlen helyzetben a fiúk, és kérjük önöktől, hogy erre legyenek tekintettel megszólalásaik és tevékenységük során.

A fiúkat sújtó nemek közötti egyenlőtlenségek Magyarországon és a világon

Erőszak

A fiúk Magyarországon és a világon is gyakrabban válnak erőszak áldozatává. A fiúk bántalmazása a nemi szocializáció egyik hagyományos módszere annak érdekében, hogy olyan férfiak számára előírt társadalmi szerepek betöltésére alkalmassá tegyék őket, ahol az erőszak jelen van. Sok esetben már gyerekkorban is ilyen szerepekbe kényszerítik őket (például gyermekkatonaság). Ezt alátámasztják Magyarországon mind a Belügyminisztérium bűncselekményekre vonatkozói adatai, mind az egyik legjelentősebb hazai családon belüli erőszakkal foglalkozó kriminológiai kutatás(1): mindkettő forrás szerint a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú.

Még rosszabb a helyzet a világ más részein: ez többek között az UNICEF gyermekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatos nemzetközi jelentéséből látszik. A tizenéves fiúk négyszer akkora arányban halnak meg gyilkosság miatt, mint a tizenéves lányok (Latin-Amerikában nyolcszoros a különbség, de még Nyugat-Európában is kétszeres). Hondurasban, Venezuelában és Kolumbiában a fiúk gyakrabban halnak meg gyilkosság miatt, mint minden más egyéb halálozási ok miatt együtt. Szintén ebben a jelentésben szerepelnek egy felmérés eredményei is azzal kapcsolatban, hogy 8 éves gyerekek milyen gyakran tapasztaltak testi fenyítést tanáraik részéről: mind a négy vizsgált ország (India, Peru, Vietnám, Etiópia) esetében az eredmények azt mutatják, hogy az ilyen jellegű tanári erőszakot tapasztalt gyermekek között a fiúk aránya magasabb.

A gyermekkatonák számára vonatkozó becslés szerint 2019-ben 30.000 gyereket kényszerítettek világszerte, hogy katonaként, fegyveres harcokban vegyenek részt, 88%-uk fiúgyermek (néhány eset, amiről az ENSZ pontos ismeretekkel rendelkezik: a Kongói Demokratikus Köztársaságban 631 gyermeket soroztak be, közülük 91 lányt és 540 fiút, Irakban az Egyesült Nemzetek Szervezete több olyan toborzás esetét rögzítette, amelyben csak fiúk vettek részt, Szomáliában a toborzott gyermekek száma 2228 fiú és 72 lány).

Oktatás

Magyarországon és a világ számos országában a fiúk oktatási helyzete kedvezőtlen. Elavult nemi szerepek, káros nemi sztereotípiák, lányosnak tartott viselkedést díjazó iskolai normák, férfi minták hiánya otthon és az iskolában - ezek mind hozzájárulnak a fiúk hátrányaihoz. Jelentős probléma, hogy bizonyos társadalmi rétegekben a férfi szerepek és az oktatás értéke sokszor ellentétben áll egymással (különös tekintettel azokra az elvárásokra, hogy egy fiú minél hamarabb kereső tevékenységet folytasson tanulás helyett). Emellett több kutatás is rámutatott arra is, hogy a tanárok nemi sztereotípiák mentén kedvezőtlenül értékelik a fiúk készségeit, és rosszabb osztályzatokat adnak nekik.

Magyarországon a fiúk az oktatás szinte minden fontos indikátora szerint hátrányban vannak. Rosszabb jegyeket kapnak, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási nehézségekkel, többségben vannak az évfolyamot ismétlők között, alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban, nagyobb arányban kerülnek ki alacsony iskolázottsággal az oktatási rendszerből (2). Az Országos Kompetenciamérés tanulói kérdőívének adatai szerint a fiúk már 11-12 éves korukra kevésbé motiválttá válnak (ekkor már 17%-al több lány szeretne diplomát szerezni, mint fiú (2)). Ráadásul az Eurostat oktatási adatai arra utalnak, hogy nem csak kevésbé motiváltak, de várhatóan még ennél is kevésbé fogják tudni ezeket a célokat megvalósítani (30-34 éves korban 46%-al magasabb a nők között a diplomát szerzők aránya Magyarországon, mint a férfiak között).

Ami a nemzetközi helyzetet illeti: azt látjuk, hogy az oktatás területén a nemek közötti egyenlőtlenség iránya különböző országokban nagyon eltérő. Ahogy indokolt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy sok országban a lányok iskolázottsága és lehetőségei kedvezőtlenebbek, ugyanúgy indokolt lenne, hogy arra is rámutassanak, hogy sok országban viszont a fiúké azok. Nemcsak vannak olyan országok, ahol a fiúk kevésbé iskolázottak, de összességében is elmondható, hogy világszinten több fiú marad ki már az alsó középfokú (11-14 éves kor) oktatásból is (30 millió lány és 31 millió fiú hiányzik, a fiúk hátránya különösen a Latin-Amerikai és Karibi-térségben jelentős). A felsőoktatásba már 13%-al kevesebb fiú jut el (szintén jelentős országok közötti különbséggel, vannak országok, ahol a fiúk helyzete kedvezőbb, míg máshol - mint például Barbadosban, Bahama-szigeteken, Namíbiában, Izlandon, Jamaicában, Venezuelában, Uruguayban és Argentínában - több mint 40%-al kisebb eséllyel jutnak el a fiúk ideáig, mint a lányok). A tendencia az, hogy az elmúlt évtizedekben azon országok többségében, ahol a lányok hátránya volt megfigyelhető csökkent a különbség (van ahol el is tűnt), ezzel szemben nemcsak növekedett azoknak az országoknak az aránya, ahol a fiúk vannak hátrányban, de ott ahol már régebb óta kedvezőtlenebb helyzetben vannak a különbségek jellemzően stagnáltak, vagy növekedtek (tehát nincs pozitív tendencia se).

Ennek a következményei súlyosak a fiúk számára, hiszen az iskolai sikertelenségek rengeteg más férfiakat fokozottan sújtó társadalmi hátránnyal járnak együtt: az alacsonyabb iskolai végzettségűek rosszabb egészségi állapottal rendelkeznek, alacsonyabb a várható élettartamuk, gyakrabban kerülnek olyan marginalizált helyzetekbe, mint a társadalmi elszigetelődés, a hajléktalanság, a szenvedélybetegség, nagyobb eséllyel kerülnek börtönbe és válnak erőszakos bűncselekmények áldozatává. Az alacsonyabb oktatási szint és a nem együtt különösen veszélyeztetetté teszi minderre azokat a fiúkat, akik nem kapnak jó oktatást.

Gyermekmunka

Azok az elvárások, amik a férfiak elsődleges kereső szerepével függnek össze, sokszor már gyermekkorban jelentkeznek. Ez Magyarországon megjelenik például abban, hogy a szülők (különösen az alacsony iskolai végzettségűek) az általános iskolai eredményességtől függetlenül is nagyobb arányban íratják érettségit adó iskolatípus helyett szakiskolába a fiúkat, mint a lányokat, azért hogy minél hamarabb keresőtevékenységbe kezdjenek. A fejlődő világ országainak egy részében ez a szándék oda vezet, hogy sok fiú a középiskolát se végzi el és már gyerekként dolgozni kezd. Ennek következtében a fiúkat gyakrabban érinti a gyermekmunka azon formája, ami nem háztartási munka (88 millió fiút és 64 millió lányt), különösen Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében nagy a különbség (Guatemalában például 35%-a dolgozik a fiúgyermekeknek és 16%-a lánygyermekeknek).

Nemi szerv csonkítás

A fiúgyermekek nemi szerv csonkítása (körülmetélése) mai napig széles körben elterjedt világon (áldozatává válik minden 3. fiú, azaz évente több mint 46 millióan), világvallások írják elő és világpolitikailag az egyik legmeghatározóbb országban, az Egyesült Államokban vallástól függetlenül is része a kulturális hagyományoknak.

Ezzel kapcsolatban Norvégia, Svédország, Dánia, Izland és Finnország gyermekjogi ombudsmanjai közös állásfoglalást adtak ki arról, hogy a gyakorlat sérti a gyermekek jogait. Ebben azt írják, hogy a gyermekek jogairól szóló egyezmény 12. cikke leszögezi, hogy a gyermekeknek joguk van kinyilvánítani a véleményüket minden őket érintő kérdésben, illetve a 24. cikkének 3. pontja szerint a gyermekeket meg kell védeni minden olyan tradicionális gyakorlattól, mely káros az egészségükre. Hangsúlyozzák továbbá, hogy ebben az esetben a szülők jogai nem kerülhetnek a gyermekek testi integritásának jogai elé és a gyermekek legjobb érdeke minden esetben elsődleges szempont, akkor is, ha ez korlátozza a szülők vallási, vagy tradicionális gyakorlatokhoz való jogát. A Dán Orvosi Kamara szintén úgy foglalt állást, hogy a fiúk orvosilag indokolatlan körülmetélése bántalmazás és csonkítás.

Ennek ellenére jelenleg nincs egy ország se a világon, ahol a gyakorlatot büntetnék, többek között Magyarországon sem. Ezzel szemben a lányok nemi szerv csonkítása bűncselekmény az Európai Unió összes országában és olyan nemzetközi egyezmények rendelkeznek erről, mint az Isztambuli Egyezmény. Azzal kapcsolatban, hogy ez ne lenne diszkrimináció többen azzal szoktak érvelni, hogy a lányok esetében a nemi szerv csonkítás súlyosabb, ők azonban figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy a fiúk és a lányok nemi szerv csonkításának is sok változata van és ezek a törvények nem az alapján tesznek különbséget, hogy mennyire súlyos az adott nemi szerv csonkítás, hanem a gyermekek neme alapján (vagyis a lányok nemi szerv csonkításának legenyhébb formáit is büntetik, míg a fiúkét egyáltalán nem).

Hogy mennyire nem védik a törvények a fiúkat, azt jól mutatja az alábbi eset Dániában: egy orvos 14 éve folytatja gátlástalanul kiskorú fiúk körülmetélését, annak ellenére, hogy már 27 bejelentés érkezett az egészségügyi hatóságokhoz a sikertelen körülmetélésekről, beleértve azt is, hogy levágta az egyik kisfiú nemi szervének felét. Amennyiben bármilyen jellegű vágást tett volna egy lányon a dán törvények értelmében büntethető lett volna és megfosztották volna engedélyétől, de 27 fiú nem számít semmit és még mindig egy nagyobb dán kórházban dolgozik. A fiúkat nemcsak tömegesen vetik alá ennek a brutális, civilizálatlan gyakorlatnak, de még a törvények sem védik őket, vagyis nincsenek ugyanolyan jogaik, mint a lányoknak, amikor a szabadság legalapvetőbb jogáról, a saját testük feletti rendelkezés jogáról van szó.

Korlátozó nemi szerepek

Nemzetközi kutatások szerint a fiúk a lányokhoz képest számos országban jobban korlátozva érzik magukat abban, hogy milyen tevékenységet folytathatnak és milyet nem. A Geena Davis Institute on Gender in Media intézet által 6-14 éves gyerekek bevonásával készített, Kína, Csehország, Japán, Lengyelország, Oroszország, Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok területén végzett felmérésből kiderül, hogy a fiúk jobban tartanak attól, hogy kinevetik, ha olyan játékkal játszanak, amelyet jellemzően a másik nemhez kötnek (összesen a fiúk 71 százaléka és a lányok 42 százaléka). Annak, hogy a fiúk közel kétszer akkora arányban félnek ettől aligha lehet más oka, mint az alapvető szocializációs közegek fiúk nevelésével kapcsolatos diszfunkcionalitása. A szülők, a köznevelési intézmények és a média ritkán vonják be, ösztönzik a fiúkat e tevékenységekre, vagy adnak nekik pozitív visszajelzést, ezzel szemben olyan üzenetek adnak át nekik, ami ilyen jellegű félelmet alakít ki bennük.

Ez nemcsak a fiúk egyéni szabadságát, önmegvalósítását korlátozza, de gátolja potenciális készségeik kibontakozását, fontos kompetenciák elsajátítását is. Ezzel akadályozva vannak abban, hogy olyan, a modern társadalomban különösen szükséges, sokoldalú kompetenciákat elsajátítsanak, amivel az élet különböző területein egyaránt érvényesülni tudnának (az iskolai tanulmányaik során, a problémáik felismerése terén, a gyerekekről aktívan gondoskodó apaként és pedagógusként éppúgy mint a sportban, vállalatvezetőként, vagy fizikai munkásként).

Hogy egy konkrét példát is említsünk: erősen korlátozva van ez által a fiúk szociális nézőpontátvitel készségének fejlődése. Az empatikus beleélés képessége függ attól, hogy nekünk milyen tapasztalataink vannak: gyakran elmondják nekünk mások az érzéseiket, gondolataikat, részt veszünk-e ilyen szerepjátékokban, megkérdeznek-e minket erről. A kutatások azt mutatják, hogy a szülők a fiúkkal a lányokhoz képest sokkal ritkábban osztják meg az érzéseiket, illetve őket is kevésbé kérdezik azokról. A szociális nézőpontátvitel képessége szoros kapcsolatban van többek között a magatartási nehézségekkel és szövegértés hiányosságokkal, két olyan tényezővel, ami alapvetően fontos az iskolai sikeresség szempontjából is (arról pedig már szót ejtettünk, hogy az iskolai eredményességnek mekkora hatása van az élet sok területén).

Az, hogy ma a fiúk olyan kilátásokkal rendelkeznek, hogy a lányokhoz képest várhatóan évekkel rövidebb ideig fognak élni és szülőként alárendelt szerepet fognak betölteni, valamint nagyobb eséllyel lesznek öngyilkosok, hajléktalanok, szenvedélybetegek, fiatalkorú bűnelkövetők, erőszak és más bűncselekmények áldozatai azokból a szerepekből következnek amit a férfiak a társadalomban betöltenek, ezek pedig az ilyen diszkriminatív gyermekkori szocializáció által kerülnek megalapozásra. Ezek a szocializációs közegek a nemek közötti egyenlőség szempontjából diszfunkcionális működésükkel generációról generációra újratermelik ezeket az egyenlőtlenségeket. Azt is fontos kiemelni, hogy ezek egyúttal arra is szocializálják a fiúkat, hogy ezeket elfogadják - részben úgy, hogy természetesnek tartsák és azonosuljanak velük, részben úgy, hogy féljenek ettől eltérni.

Férfi minták hiánya

A szocializáció során a nők női szerepeket, a férfiak férfiszerepeket közvetítenek a gyerekeknek. Tekintettel arra, hogy mind a családban, mind a családon kívül elsődlegesen női szerepnek tekinti a legtöbb társadalom a gyermekekkel való foglalkozás legtöbb formáját, a fiúknak kevésbé van lehetőségük arra, hogy pozitív nemi szerep mintákat kapjanak. Ez elősegíti náluk azoknak a problémáknak a megjelenését is, amik a sikertelen szocializációra vezethetők vissza (például iskolai problémák, fiatalkorú bűnözés).

Magyarországon például gyedre mindössze az apák 8%-a megy, pontos adat nincs arról, hogy az összes gyermekkel töltött idő hány százaléka az apáé (a gyedet igénybe lehet venni most már munka mellett is), de ez feltehetően az 5%-ot sem éri el. Sok országban a világon az apa igénybe sem veheti ezt, egy tanulmány szerint 186 vizsgált országból 96% biztosított fizetett szabadságot a gyermekük születését követően a nőknek és csak 44% a férfiaknak. A gyermekek későbbi életszakaszában is igaz, hogy kevesebb időt töltenek a gyerekek az apjukkal, válás esetén pedig jellemzően az apa még inkább háttérbe szorul. A gyermekkel foglalkozó intézmények területén is hasonló a helyzet, itthon például az óvodákban 0,4%, az általános iskolákban 13% a férfi pedagógusok aránya.

Az UNICEF Magyarország hozzáállása ehhez

Mint ahogy a fenti problémák sokasága és súlyossága mutatja, bőven lenne mit tenni a fiúk helyzetének javítása érdekében. Konkrétan a gondolkodás és a kultúra radikális változására lenne szükség (Magyarországon és Nyugat-Európában is, nem beszélve azokról az országról, ahol tömegesen ölik, csonkítják meg és küldik háborúba a fiúkat). Az elmúlt években a férfimozgalom képviselői több alkalommal is jelezték az UNICEF Magyarországnak ezt. Az alábbiakban ezeket idéznénk fel, illetve az UNICEF erre adott reakcióit.

2019 novemberében a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság arra hívta fel a figyelmet, hogy se szemléletformálásban, se értékek közvetítésében, se a közösségi médiában megjelenő tartalmakon, se különböző kezdeményezéseken, programokon keresztül nem jelennek meg a fiúkat érintő speciális problémák az UNICEF részéről. Ennek szemléltetésére be lett mutatva önöknek egy tartalomelemzés a közösségi oldalukra vonatkozóan a 2019. év során addig közzétett bejegyzéseket vizsgálva meg, olyan szempontból, hogy milyen nemek helyzetét speciálisan érintő tartalmak jelentek meg. Ennek meghatározása úgy történt, hogy azok lettek figyelembe véve, amelyek kimondottan a lányokkal, vagy fiúkkal kapcsolatban fogalmaznak meg pozitív üzenetet, vagy egy olyan társadalmi problémát tárgyalnak, amely csak az egyik nemet érintik, vagy az egyik nemet speciálisan érintik és ennek speciális jellege került kiemelésre.

Ennek alapján az látszott, hogy 26 ilyen tartalom jelent meg, melyet az alábbi módon lehetett csoportosítani:

Ahogy azonban az a táblázatból látszik, 0 alkalommal jelent meg olyan tartalom az oldalukon, amely a fiúk speciális helyzetével, egyenlőségével foglalkozott volna, vagy valamilyen speciálisan nekik szóló, róluk szóló üzenetet tett volna közzé.

Erre nem érkezett válasz az önök részéről. (Illetve annyi válasz érkezett, hogy Dr. Tausz Katalin jelezte, hogy elküldi az illetékeseknek, utána semmi.)

Ezt követően 2020 májusában felhívtuk a figyelmüket Szabó Ildikó "Nemek és igenek: a fiúk olvasási motivációja és teljesítménye a kutatási eredmények és jó gyakorlatok tükrében" című tanulmányára. Ez a kutatás a fiúk olvasással kapcsolatos nehézségeivel foglalkozik, bemutatja, hogy mely területeken vannak kedvezőtlen helyzetben a fiúk, mik gátolják őket és ezekre keres megoldást (bemutat jó gyakorlatokat a világból). Az önök részéről nem érkezett válasz.

2020 szeptemberében közzétettünk egy felhívást a 18 év alatti fiúgyermekek nemi szerv csonkításának megszüntetéséért. Ezt elküldtük önöknek is, ebben rámutattunk az itt is idézett állásfoglalásokra az északi országok ombudsmanjai és a Dán Orvosi Kamara részéről. Erre se érkezett válasz.

2020 októberében felhívtuk a figyelmüket a november 19.-én esedékes Nemzetközi Férfinapra. Tettük mindezt azért, mert azt tapasztaltuk, hogy míg Nemzetközi Nőnapon rendszerint olyan üzeneteket fogalmaztak meg, amik elősegítik, hogy az emberekben tudatosuljanak a lányok problémái és elinduljon a változás egy igazságosabb társadalom irányába, addig a Nemzetközi Férfinapról rendre "elfeledkeztek". Ekkor elküldtük önöknek németországi társszervezetük cikkét, amelyben az UNICEF Deutschland összegyűjtött néhány olyan konkrét területet, ahol a fiúk hátrányos helyzetben vannak a világon. Válasz erre se érkezett, és a Férfinapról sem emlékeztek meg.

2021 áprilisában két témával kapcsolatban is írtunk. Egyrészt a fiúk hazai oktatási helyzetével kapcsolatban korábban megkérdeztünk közoktatásban tanuló fiúkat arról, hogy milyennek látják a fiúk helyzetét a magyar oktatási rendszerben, ennek tapasztalatait osztottuk meg önökkel. Szinte mindegyiküknek volt története arról, hogy miként diszkriminálták őket nemük miatt. Ez megnyilvánult a megítélésükben, egyes tevékenységekből való kirekesztésükben, az osztályzás során, a büntetések terén, a fizikai-érzelmi védelmük hiányában, a velük szembeni bizalom hiányában és a nemi alapú elvárásokban is. A többségük azt gondolta, hogy a tanárok kedvezőtlenül bánnak velük: kevésbé szeretik őket, rosszabbnak tartják őket, kevésbé hisznek nekik, kevésbé tartják okosnak őket, összességében rosszabb véleménnyel vannak róluk, kevésbé védik meg őket, valamint szigorúbban büntetik és osztályozzák őket. Ezzel kapcsolatban mind konkrét adatokat, mind véleményeket küldtünk.

A másik téma egy olyan kezdeményezés volt, ami azt célozza, hogy május 16.-a Fiúgyermekek Világnapja legyen. Az ENSZ október 11.-én tartja a Lánygyermekek Világnapját, azzal a céllal, hogy minden évben legyen egy nap, amikor a figyelem a lányokra és különösen azokra a nemi egyenlőtlenségekre irányul, amelyek a lányoknak okoznak nehézségeket (önök erre rendszerint fel is szokták hívni a figyelmet). Bár az ENSZ a fiúgyermekekkel való törődésnek nem szentel ilyen napot, van viszont egy nemzetközi kezdeményezés erre vonatkozóan. Kértük, hogy önök is csatlakozzanak ehhez és népszerűsítsék Magyarországon (különös tekintettel arra, hogy Magyarországon a Lánygyermekek Világnapjával ellentétben egyáltalán nem ismerik). Válasz megint nem érkezett és május 16.-án sem emlékeztek meg a Fiúgyermekek Világnapjáról.

Végül 2021. május 16.-án ez alkalmából küldtünk egy felhívást a magyar közélet különböző szereplőinek, köztük önöknek is, amiben nagyrészt azokat a fiúkat sújtó társadalmi problémákat mutattuk be, amikről fentebb már szó esett. Válasz erre se érkezett.

Ezek után különösen elképesztőnek tartjuk, hogy hogy azt lehet olvasni az oldalukon, hogy 10 éves korukra a fiúknak több lehetőség áll rendelkezésükre az élet valamennyi területén, mint a lányoknak, valamint hogy szakértőjük a médiában ezt hangoztatja. Ez utóbbi cikket ráadásul úgy kezdi, hogy "akik számára fontos a gyerekek védelme és elkötelezettek a jogaik mellett, nem mérlegelnek a nemek tekintetében". Ezek után önök tényleg azt gondolják magukról, hogy nem mérlegelnek nemek tekintetében? Miközben az egyik nem esetében rendszerint rámutatnak minden jelentősebb társadalmi hátrányra (a már említett a WMN-es cikk is meglehetősen maximalista e tekintetben), a másiknál semmire? Miközben Nemzetközi Nőnapot, Lánygyermekek Világnapját tartanak Nemzetközi Férfinapot és Fiúgyermekek Világnapját nem? Miközben a nőszervezetekkel közös programokat tartanak, a férfiszervezetek észrevételeit pedig válaszra se méltatják? Miközben döntő részt felső-középosztálybeli nők által vezetett szervezetük úgy gondolja, hogy kellő rálátása van a fiúk, férfiak perspektíváira ahhoz, hogy a férfiszervezetek meglátásait és a bántalmazott, korai iskolaelhagyó, gyermekmunkára fogott, megcsonkított és egyéb hátrányos helyzetű fiúk perspektíváit figyelembe se véve nyilvánítsák ki, hogy a fiúk az élet minden területén előnyben vannak, és ne foglalkozzanak semmilyen olyan problémával, ami őket nemi alapon sújtja? Miközben a gyermekhang kampányban azt üzenik a társadalomnak, hogy a felnőtteknek meg kell hallgatni a gyerekeket, közben szóra se méltatják a fiúk saját tapasztalatait - például azokat, amiket megküldtünk önöknek az oktatás témájában)?

Kérjük önöket, hogy...

...a fentiekre való tekintettel mostantól vegyék figyelembe a fiúk egyenlőségének perspektíváit, különös tekintettel az alábbiakra:

1. Módosítsák az oldalukon azt a szöveget, mely szerint a fiúk 10 éves korukra az élet minden területén előnyben vannak és nyilvánosan is cáfolják meg ezt állítást.

2. Ahogy a lányok esetében teszik, a fiúk egyenlőségének perspektíváit is vessék fel a médiában.

3. Az oldalukon a "Lánygyermekek, nők - nemek közötti egyenlőség" aloldalhoz hasonlóan hozzanak létre egy olyan aloldalt is, ami a fiúgyermekek egyenlőségével foglalkozik.

4. Támogassák azt a kezdeményezést mely azt célozza, hogy május 16.-a a Fiúgyermekek Világnapja legyen, illetve november 19.-én Nemzetközi Férfinapon is irányítsák rá a figyelmet a fiúk helyzetére.

5. Hallgassák meg a fiúkat és a férfiszervezetekkel ezekben a kérdésekben.

A fiúknak joguk van az egyenlő bánásmódhoz az élet minden területén. Joguk van ahhoz, hogy ne kényszerítsék őket háborúba, gyermekmunkára. Joguk van az egyenlő oktatáshoz, az egyenlő életesélyekhez, illetve az erőszakkal és a nemi szerv csonkítással szembeni védelemhez. Joguk van olyan neveléshez és politikához, ami mindezt biztosítja számukra és elősegíti. A kultúra minden eleme, ami ezzel szemben van korlátozza lehetőségeiket és sérti jogaikat. Kérjük önök is legyenek tekintettel erre.

Akinek fontos a gyerekek védelme az nem mérlegelhet nemek tekintetében!

Köszönettel,
Modern Férfipolitikáért Mozgalom

(1) VIRÁG György (szerk): Családi iszonyok. KJK – KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó. Budapest, 2005
(2) Az Országos Kompetenciamérés 2017-es tanulói adatbázisa

A férfiszervezetek az apák jogi és társadalmi egyenlőségét figyelembe vevő és elősegítő családpolitika érdekében petícióval fordulnak a kormányhoz, Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszterhez, az ellenzéki pártokhoz, illetve a parlamenti képviselőkhöz.

Ma Magyarországon az apák számos (kimondottan nemükből adódó) jogi és társadalmi hátránnyal néznek szembe. Míg a nők gyermekek születését követően 6 hónap CSED-re jogosultak, addig az apák csak 5 napos apaszabadságra. Bár a gyermek fél éves korától esedékes GYED-re jogilag elmehetnek a férfiak is, a velük szemben támasztott nemi alapú társadalmi elvárásokkal ez ellentétben van, így kulturálisan korlátozottak e téren is. Válást követően a gyermekek döntő többsége csak heti 1-2 napot tölt az édesapjával, vagy annyit se. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az apák átlagosan kevesebb időt töltenek gyermekeikkel, kevésbé alakul ki szoros kötődés az apa-gyermek között, nagyon sok fiú nő fel úgy, hogy nincs, vagy alig van megfelelő nemi szerep minta előtte, illetve hogy a férfiak szülői kompetenciáinak, szerepeinek társadalmi megbecsültsége is alacsonyabb, mint a nőké. Mindez szükségessé tenné, hogy családpolitikai prioritás legyen az apák társadalmi egyenlőségének elősegítése.

Az elmúlt években azonban azt tapasztaltuk, hogy a családpolitika nemcsak nem segítette elő a szülői szerepek egyenlőségét, hanem ellenkezőleg: újabb és újabb apákat diszkrimináló rendelkezéseket hoztak és a családpolitikai kommunikáció is az apák alárendeltségén alapuló szemléletet erősítette meg a társadalomban. Ez a negatív folyamat 2011-ben kezdődött azzal, hogy az új alaptörvényben nem rögzítették az apaság védelmét (ellentétben az anyasággal) és a férfiak gyermekvállalásban, gondozás és nevelésben betöltött alacsonyabbrendű szerepeire hivatkozva (ezt egyenesen az alaptörvénybe foglalva) kirekesztették a férfiakat a korkedvezményes nyugdíjba vonulásból (hogy ez mennyire abszurd azt mutatja az is, hogy míg a gyermeküket egyedül felnevelő férfiak nem jogosultak erre, addig a gyermektelen nők igen).

Ezt követően a folyamat 2018. január 1-jével folytatódott a diákhitel-kedvezmények nemhez kötésével: bevezették a diákhitellel rendelkező nők esetében, hogy az első gyermek születésénél három évre felfüggesztik a tartozás törlesztését, a második gyereknél a felfüggesztés mellett a tartozás felét is elengedik, míg a harmadik gyerek esetében teljesen elengedik a tartozást. 2020. január 1-jétől pedig bevezették, hogy a kereső tevékenységből származó jövedelmük után nem kell személyi jövedelemadót fizetniük azoknak a nőknek(!), akiknek négy vagy több gyermekük van. Orbán Viktor miniszterelnök ráadásul a napokban nyíltan is kijelentette, hogy a családpolitikájuk egyik alappillére, hogy azt a gyermeket vállaló nőkre(!) alapozzák (a férfiakra nem).

Ez azt mutatja, hogy Magyarországon jogilag és társadalmilag is nemileg hierarchikus viszonyok érvényesülnek a szülői szerepeket illetően és a kormányzati politikát is ez a szemléletmód uralja, különös tekintettel a családpolitikára. Ennek megváltoztatása érdekében, a nemek közötti jogi és társadalmi egyenlőségen alapuló családpolitikáért, a Modern Férfipolitikáért Mozgalom egy petíciót indított, melyhez csatlakozott két másik férfiszervezet is, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság és a Férfihang Civil Társaság. Ebben arra kérik a kormányt, hogy a megfogalmazott hat pontot vegyék figyelembe a családpolitikai döntések során és aktívan segítsék elő e célok érvényre jutását (vagyis, hogy a családpolitika kezelje a férfiakat egyenlő szülőként, segítse elő, hogy a férfiak gyermeknevelésben, családban betöltött szerepei erősödjenek; kerüljön bevezetésre 6 hónap apa-gyed; szüntessék meg az apák jogi diszkriminációját; a kormányzati kommunikációban is egyenlő szülőként jelenjenek meg a nők és a férfiak; segítsék elő, hogy  a férfiakkal szemben megszűnjön az az elvárás, hogy elsődleges keresők legyenek; illetve tudatosítsák a társadalomban, hogy a nemek közötti egyenlőség a nők és a férfiak közös érdeke). A petíció aláírói az ellenzéki pártokat és a parlamenti képviselőket is kérik, hogy lehetőségeik szerint támogassák ezeket a célokat.

A férfiszervezeteken túl a petícióhoz csatlakozott aláírásával a gyermekjogi és családvédelmi Apaszív Egyesület és a keresztény-konzervatív Polgári Válasz mozgalom. Több politikus is támogatta aláírásával az ügyet: Bencsik János független országgyűlési képviselő, Mesterházy Attila az MSZP országgyűlési képviselője, Sebők Éva a Momentum Mozgalom önkormányzati képviselője és a párt szociálpolitikai és Esélyegyenlőségi munkacsoportjának tagja, valamint az újhullámos szociáldemokrata Alternatíva Párt elnökségi tagjai.

A petíció a héten az aláírók névsorával együtt el lett küldve a kormányzatnak, Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszterhez, az ellenzéki pártokhoz és a parlamenti képviselők megkeresése is folyamatban van.(Szükség esetén pedig újból el fogjuk küldeni a petíciót, úgyhogy továbbra is fontos, hogy aki még nem írta alá, de megtenné az írja alá, itt van erre lehetőség.)

A petíció és az aláírók névsora az alábbiakban olvasható:

PETÍCIÓ

A családpolitika kezelje egyenlő szülőként az apákat és törekedjen a férfiak és nők gyermeknevelésben betöltött egyenlő szerepének elősegítésére!

Tisztelt Novák Katalin! Tisztelt Kormányzat! Tisztelt ellenzéki pártok! Tisztelt képviselők!

Annak ellenére, hogy mind Magyarország, mind az Európai Unió nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiája leszögezi, hogy az élet minden területén elő kell segíteni a nemek közötti egyenlőséget, semmi előrelépés nem történt az apák társadalmi egyenlőségének érdekében az elmúlt évtizedek során.

 Sőt, a nemek közötti egyenlőséggel ellenkező irányba haladtunk. A válások növekedésével egyre több férfi szorult ki a gyermekek életéből és a gyermeknevelés területe még jobban feminizálódott. Válást követően a gyermekek kevesebb, mint 15%-a él továbbra is együtt az édesapjával (1). A végleg gyermektelenül maradó emberek többsége férfi (2). Azon családok esetében sem kiegyenlített a szülők szerepe, ahol együtt élnek a szülők. Gyedre mindössze az apák 8%-a megy el (3), és a gyermek későbbi életszakaszában is igaz, hogy a férfiak töltenek kevesebb időt a gyermekkel(4).

 A kormány az elmúlt években sorra hozta az olyan intézkedéseket, amiből az apák nemük miatt vannak zárva, mint például a diákhitel kedvezmények (5). Ezek nem csak diszkriminatívak velük szemben, de egy olyan káros üzenetük is van, hogy az apák alacsonyabb rendű szülőnek számítanak. A kormányzati kommunikáció családpolitikájukkal rendszerint a nőket szólítja meg. Novák Katalin családokért felelős miniszter például a nőket biztatta, hogy nyugodtan válasszák a családot a karrier helyett, holott az adatok azt mutatják, hogy elsősorban a férfiak szorulnak ki a családi életből és a nők inkább a munkaerőpiacion kerülnek hátrányos helyzetbe.

 A fentiekre való tekintettel kérjük Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztert és a kormányt, hogy családpolitikájuk során kezeljék egyenlő szülőként az apákat, segítsék elő egyenlőségüket többek között az alábbi kérések megfogadásával. Kérjük továbbá az országgyűlési képviselőket és az ellenzéki pártokat is, hogy támogassák ezeket és tegyék programjuk részévé.

1. A családpolitika kezelje a férfiakat egyenlő szülőként, segítse elő, hogy a férfiak gyermeknevelésben, családban betöltött szerepei erősödjenek! Ez legyen része a nemek közötti egyenlőséget célzó politikának is és a döntéshozatal során vegye figyelembe az apákat és férfiakat képviselő civil szervezetek álláspontját. A fent említett nemek közötti egyenlőtlenségek megszüntetésére törekedjenek, ahol az apáknak minden szempontból egyenlő szerepe van a társadalomban, a családban, a gyermekek gondozásában és nevelésében.
2. Kerüljön bevezetésre apa-gyed! A szülői szabadságok egy része Izlandon, Svédországban, Norvégiában és Finnországban bevezetett rendszerhez hasonlóan legyen megosztva egyenlő arányban az anya és az apa között! Jelenleg Magyarországon az anya számára van fenntartva 6 hónap csecsemőgondozási szabadság, míg az apának csak pár nap jár a szülés után. Ez kerüljön megváltoztatásra oly módon, hogy az apa is kapjon 6 hónapot (apa-gyed) amit a gyermek 0,5 és 3 éves kora között csak ő vehet igénybe! A kormány ösztönözze egyéb módon is (például kampányokkal, juttatásokkal), hogy a szülői szabadságokat egyenlő arányban vegye igénybe az anya és az apa!
3. Lépjenek fel annak érdekében, hogy semmilyen jogi diszkrimináció ne érje az apákat. A családpolitikai támogatásokra (például a diákhitelkedvezményekre és többgyermekesek adókedvezményeire) az anya és az apa azonos feltételekkel legyen jogosult. Az okmányokba (például személyi igazolvány) kerüljön be az apa neve is. A jövőben bevezetendő intézkedések is minden esetben a nemek közötti egyenlőség elvének figyelembe vételével történjenek.
4. A kommunikációjukban is egyenlő szülőként jelenjenek meg a nők és a férfiak, akik ugyanolyan kompetensek a gyermekek ellátásában, otthoni teendők elvégzésében.
5. A politika segítse elő, hogy a megszűnjön a férfiakkal szemben az elvárás, hogy elsődleges keresők legyenek. A férfiak számára kijelölt társadalmi elvárások mind abba az irányba mutatnak, hogy a pénzkeresetet mindennel szemben előtérbe helyezzék, ez nagyban hozzájárul az apákat sújtó egyenlőtlenségekhez. Ez nemcsak családjától, gyermekeitől fosztja meg a férfiakat, de számos további társadalmi hátránnyal jár, megfosztja az embert egészétől, lelkétől, igényeitől, egyéb szükségleteitől, érzéseitől, egészségétől, illetve rossz hatással van a fiúk iskolai eredményességére.
6. Tudatosítsa a politika a társadalomban, hogy a nemek közötti egyenlőség a nők és a férfiak közös érdeke. Támogassa az anyákat is abban, hogy a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányaik megszűnjenek! Hívja fel a figyelmet arra, hogy az apák egyenlősége és nők munkaerőpiaci egyenlősége nem egymással szemben áll, hanem erősíti egymást!

Kérjük önöket, hogy a fenti kérések figyelembevételével járuljanak hozzá, hogy társadalmunk elinduljon abba az irányba, hogy az apa és az anya minden szempontból egyenlő szülő legyen, a férfiaknak és nőknek minden szempontból egyenlő része legyen a gyermeknevelésben, szocializációban, valamint a társadalom minden tekintetben ugyanolyan kompetens szülőként kezelje a nőket férfiakat és a nőket.

Köszönettel,
Modern Férfipolitikáért Mozgalom

Csatlakozó szervezetek:
Polgári Válasz
Valódi Egyenlőségért Civil Társaság
Férfihang Civil Társaság
Apaszív Egyesület

Aláíró állampolgárok (a névsor nem teljes, csak azokat tartalmazza, akik hozzájárultak a nevük nyilvános közzétételéhez):

Szujó Flórián (Budapest)
Toplak Zoltán (Kőszeg)
Szombati Szonja (Budapest)
Kőhalmi Sándor (Cegléd)
Kling Ferenc (Budapest)
Berki Attila (Olching – Németország)
Tóth Ferenc (Szentes)
Berki Attila (Olching – Németország)
Iván László (Pécs)
Várhelyi István (Piliscsaba)
Andrásy Kornél (Budapest)
Dr. Pink Edit Éva (Budapest)
Kállai Rudolf (Kecskemét)
Balog Gábor (Kistarcsa)
Takács Roland (Szigetszentmiklós)
Adamecz Zoltán (Veszprém)
Hrustinszki Karesz (Érd)
Kaiser László (Csapdi)
Somogyi Péter (Budapest)
Tömösközy Márk Zsolt (Tiszaújváros)
Merlák Margit Rita (Budapest)
Juhászné Elvira (Miskolc)
Markolt Sebestyén (Pest megye)
Szél Emese Melitta (Dunaharaszti)
Victor Maria Lima (Budapest)
Váci Gergely (Százhalombatta)
Fejes Zoltán (Budapest)
Lukácsi Zoltán (Budapest)
Markolt Péter Tamás (Csobánka)
Dóczi Péter (Budapest)
Kovalik Viktória (Budapest)
Bártfai Imre (Budapest)
Rácz Adél (Budapest)
Zoboki Endre (Kiskunfélegyháza)
Laczkovszki Gábor (Vác)
Lakatos Gordon (Budapest)
Zsédely Tamás (Győr, Ménfőcsanak)
Molnár Viktória (Budapest)
Sárvári Zoltán (Budaörs)
Nándori Beáta (Budapest)
Vadász Ágnes (Budapest)
Bartik Zsolt (Debrecen)
Nagy Katalin (Budapest)
Robert Kujundzic (Kiskunfélegyháza)
Pénzes Tamás (Budapest)
Szeteli Anna (Pécs)
Molnár Eszter (Szombathely)
Kiss Barnabás (Dunaújváros)
Molnár Anna (Zalalövő)
Márton Lóránd (Fót)
Ferenczi Botond (Győr)
Palk Ödön (Busa)
Békési Kálmán (Budapest)
Simor Zsuzsanna (Érd)
Vigh Evelyn (Letkés)
Sági Balázs (Székesfehérvár)
Máté Bella (Veszprém)
Csordás Dávid (Veszprém)
Bombosz Barnabás (Szentendre)
Adorjáni Alpár (Marosvásárhely – Románia)
Gundy Miklós Géza (Tamási)
Kolos Marcell Soma (Budapest)
Pasztuhov Dániel (Budapest)
Mezei Zoltán Csaba (Szigetszentmárton)
Báthori Kovács-Attila (Budapest)
Cserháti Réka (Budapest)
Nagy Gábor (Kistelek)
Pálinkás Gergő (Szeghalom)
Marton József Zsolt (Szarvas)
Puskás Árpád (Debrecen)
Hosszu Miklós (Budapest)
Murvai Dávid (Budapest)
Bense Dániel (Rém)
Katics Ernő (Dombóvár)
Gundy Miklós (Szigetszentmiklós)
Kovács István (Halásztelek)
Győrik Attila (Hódmezővásárhely)
Hegyi Márton (Hódmezővásárhely)
Nagy Klaudia (Budapest)
Rabi László (Kecsekemét)
Sebők Éva (Orosháza)
Péterfia Eszter (Budapest)
Bencsik János (Budapest)
Herendi Szabolcs (Tatabánya)
Valkán Krisztián (Búcs – Szlovákia)
Egyedné Felföldi Lilla (Hatvan)
Arkadiusz Karski (Budapest)
Kovács Sándor (Mezőkovácsháza)
Becsei Dávid (Mezőcsát)
Zöllner Antal (Medgyesháza)
Losonczi Istvánné (Kiskörös)
Kormos Roland (Eger)
Jámbori Attila (Budapest)
Szabó Krisztina Diána (Biatorbágy)
Dr. Tóth Károly (Cserépfalu)
Kanyár Szilvia (Budaörs)
Tömösközy Zsolt (Tiszaújváros)
Szőke Szilvia (Gyula)
Dr. Matlák Gábor (Budapest)
Békési Dániel (Budapest)
Jánosi Kristóf (Budapest)
Huszti Balázs (Göd)
Schmél Zoltán (Szeged)
Orosz György (Budapest)
Dr. Jóna Ádám (Debrecen)
Krajnyák Eszter (Budapest)
Lábas-Szűcs Helga (Debrecen)
Karaszi Csaba (Kiskunhalas)
Csordás Erika (Budapest)
Tóth Csaba (Márkó)
Dauda János (Budapest)
Soós József (Ugod)
Kiss Marianna (Kiskőrös)
Vincze Balázsné Lilla (Budapest)
Nagy János (Szeged)
Nyári Attila (Dunaújváros)
Nagy-Baán Bence (Pécs)
Nyisztor Zoltán (Miskolc)
Potornai István (Halásztelek)
Várhelyi István (Piliscsaba)
Tomola Zoltán (Pécs)
Papp János (Debrecen)
Soós József (Mezőszilas)
Fekete Kálmán (Győr)
Tóth Péter (Jászárokszállás)
Kreisz Mária Anita (Budapest)
Kovács Péter Pál (Budapest)
Beck Zoltán (Kiskőrös)
Simon-Nagy Attila (Orfalu)
Dancsiné Tömösközy Enikő (Kőszárhegy)
Holló Zoltán (Baj)
Novák Péter (Kovácsszénája)
Pálinkás Gergő (Szeghalom)
Búza Róbert József (Nagykáta)
Bodor János (Cegléd)
Juhász Gábor (Lábatlan)
Gacs Gábor (Budapest)
Schwáb Tiborné (Budapest)
Harangozó Gábor (Budapest)
Szabó Áron (Ráckeve)
Fenyvesi Katalin (London – Egyesült Királyság)
Bucsai Judit (Budapest)
Parádi Viktor (Kecskemét)
Zsetkó Zsolt (Lakitelek)
Vadász Béla (Törökbálint)
Molnár Mihály (Nagykovácsi)
Juhász-Sütő Gyöngyi (Mezőfalva)
Sardi Tibor (Győr)
Horváth Bálint (Balatonfűzfő)
Jámbor András Zoltán (Biatorbágy)
Schroff Csaba (Békéscsaba)
Priszler Tamás (Nagykovácsi)
Ádász Csaba (Budapest)
Montag Brigitta (Szemely)
Bibó János (Somogyjád)
Székely Imre (Welschbillig – Németország)
Nusser Nóra (Pécs)
Tirpák Gábor (Semjénháza)
Nagy Viktor (Ajka)
Koronika Tamás (Győr)
Bereznyei Tamás (Tatabánya)
Bajsz István (Budapest)
Szabolcs Péter (Budapest)
Semperger Csaba (Mány)
Horváth Zoltán (Győr)
Marton József Zsolt (Szarvas)
Márton Gábor (Budapest)
Keresztes Ferenc (Budapest)
Pál Endre (Törökbálint)
Kovács Sándor (Nőtincs)
Simon Tamás (Békésszentandrás)
Bibó Viktória (Somjád)
Guljas János (Budapest)
Palanik Gyuláné (Budapest)
Németh György (Eger)
Kecskeméti Tamás (Budapest)
Csernus Attila (Kecskemét)
Gulyás György (Fülöpháza)
Egyedi László (Budapest)
Szabó Judit (Hatvan)
Gál Attila (Áporka)
Nándori Tamásné (Nyíregyháza)
Nándori Imre Tamás (Nyíregyháza)
Lakatos László (Szigetszentmiklós)
Szosznya Krisztina (Berkenye)
Mackó Mónika (Budapest)
Tóth Gábor (Orosháza)
Feke Zsolt (Szolnok)
Dr. Kovács Eszter (Veszprém)
Kozma Laci (Miskolc)
Champier Gergely (Budapest)
Hoyck Balázs (Pécsvárad)
Boros Krisztián (Veszprém)
Mozsdényi Lajos (Zalaegerszeg)
Szabó Sándor István (Szőce)
Gersztheimer Zsolt (Apostag)
Szeri Györgyi (Szőce)
Kovács Barnabás (Gyúró)
Mihályi Gábor (Üröm)
Zöldág András (Budapest)
Molnár János (Szajol)
Kocsis Alfréd (Nyírtelek)
Tibot Elek (Gyula)
Berta Attila (Lövőpetri)
Bursits Zoltán Levente (Budapest)
Várhelyi Kornél (Szigethalom)
Kakula Mihály (Császár)
Mézes Nándor (Esztergom)
Mesterházy Attila (Budapest)

A Libero pelenkamárka egy reklámot tett közzé az Instragram-oldalán melyben az hangzik el, hogy „Anyának lenni nem könnyű. Ha az lenne, akkor az apák is meg tudnák csinálni.” Mérő Vera a „Nem tehetsz róla, tehetsz ellene” oldalon felháborodott bejegyzést tett közzé erről, rámutatva arra, hogy ez „nagyon káros, mert miközben lefokozza az apát, mint szülőt, minden terhet magától értetődően az anyákra tol”. Ennek hatására a Libero visszavonta a reklámot.

Azonban függetlenül attól, hogy ez a reklám visszavonásra került az alapprobléma velünk marad. Egy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek igen nagy része úgy gondolkodik, hogy a férfiak kevésbé kompetens szülők, ahol az emberek nagy része nem érti, hogy mi a probléma az ilyen szövegekkel és hogy ennek milyen káros társadalmi következményei vannak. Ezt tükrözik az erre adott reakciók a Telex ezzel kapcsolatban megjelent cikke alatt, ahol az 1100 reagáló 40%-a találta viccesnek ezt a hírt. A kommentek igen nagy része is apákat degradáló, vagy/és a férfiak társadalmi problémái és a nemek közötti egyenlőség ügye iránt teljesen érzékelten, az pedig különösen megdöbbentő, hogy a hozzászólók közül sokan kifejezetten a probléma iránt érzékeny férfiak férfiasságát vonták kétségbe (pl. "kedves apák, akik ezen megsértődnek... ideje golyókat növeszteni" - írja az egyik hozzászóló).

Dr. Novák Hunor gyermekorvos is egy hasonló bejegyzést tett közzé az oldalán, szerinte ez csak a pelenkagyártó poénja, kedvesnek szánt megjegyzése... (Ha ez kedves, akkor milyen lehet ami nem kedves?) Ráadásul a problémát felvető Mérő Vera (és férje) felé még személyeskedő megjegyzést is tett: „Őszinte részvétem Mérő Vera párjának (már ha van), nagyon nehéz lehet egy ennyire frusztrált, karót nyelt nőt elviselni. Mindent túl komolyan vesznek és túlgondolnak egyesek, már lassan minden szexizmus, minden kirekesztő, másokat lenéző stb.” – írja. A doktor úr azonban nem állt itt meg, később újabb apa – és férfiellenes poénnal fokozta az apák társadalmi egyenlősége iránt érzékeny emberek felháborodását. Ebben úgy mutatja be a szülő-gyermek közötti interakciót, melyben a gyereknek minden problémájával a nőhöz kell fordulni, a férfi pedig csak arra jó, hogy megkérdezze tőle, hogy „Hol van anya?”. Megjegyzésében ezúttal is „a karót nyelt, mindent túllihegő, sértődékeny, mimózalelkű, iróniát és viccet nem ismerő” személyeket ekézte, „akik mindenben szexizmust, megkülönböztetést, elnyomást és rosszindulatot látnak...”

Csakhogy az apák alacsonyabb rendűségnek tartása nem vicc, hanem a valóság, amiben élünk. Az apáknak nincsenek egyenlő jogaik, mindössze pár nap apaszabadságot kapnak (szemben a nőknek járó fél éves CSED-del), nem jogosultak számos gyermekek után járó kedvezményre (például Diákhitel-kedvezmények). Az apák sokkal kevesebb időt tölthetnek gyermekeikkel, a GYED-en tölthető idő kevesebb mint 5%-a jut az apáknak, válást követően is minimális arányban marad az apánál, vagy közös felügyelet mellett az apánál is a gyerek. A társadalmi megbecsültségben is megnyilvánul ez (például az Apák Napja kevésbé elterjedt ünnep, mint az Anyák Napja, az okmányokban nincs benne az apa neve). Ezeket az egyenlőtlenségeket rendre az apák egyenlő kompetenciáinak nyílt kétségbe vonásával akarják igazolni (rendszeresen tapasztalom ezt, például amikor felvetem azt, hogy fele-fele arányban meg kellene osztani a GYED-et).

Ezek a tartalmak nem olyan viccek, amikről azt gondolnák az emberek, hogy a valóságtól távol állnak. Sajnos ezek ott vannak az emberek gondolataiban (sokszor tudat alatt) bármiféle vicc nélkül is, az ilyen "viccek" ezeket megerősítik (bár a Libero reklámot nem gondolom, hogy viccnek szánták volna), ezek mind a nemek közötti egyenlőtlenségen alapuló kultúra termékei. Ha a társadalom egy jelentős része nem gondolkodna így az apákról, akkor a Libero aligha akarná ilyen reklámmal megszólítani az embereket, illetve a doktor úr aligha akarna ilyennel viccelődni. Ezek az apákra és férfiakra nézve sértőek és károsak akár viccnek szánták, akár nem.

Leginkább azon férfiak számára sértő, akik még ebben a társadalomban is minden ellenhatás ellenére helyt állnak e téren. Azok számára, akik egyedül felnevelik gyermekeiket, akik szívvel-lélekkel részt vesznek gyermekeik nevelésben, akik harcolnak azért, hogy válást követően a gyermekeikkel együtt lehessenek, akik számára alap és természetes, hogy ez nemcsak joguk, de kötelességük is. Nem elég, hogy ellenszélben megtesznek mindent amit tudnak, még szó nélkül el kelleni tűrniük az őket degradáló reklámokat és poénokat is?

A probléma ezen is túlmutató, társadalmi szintű. Ezek a megjegyzések, viccek megerősítik a fennálló egyenlőtlen viszonyokat, ezeken keresztül még inkább megerősödik az emberekben az a gondolat, hogy a férfiak inkompetensek a gyermeknevelésben. Ez nem csupán azokat az apákat érinti hátrányosan, akikre ez nem igaz, hanem minden apát, férfit, sőt – más szempontból ugyan, de - az anyákat is. Az, hogy sok apa elhiszi ezt és nem érzi magát kompetensek ebben többek között az ilyen kulturális hatások miatt alakul ki. Ez számukra akkor is káros, ha ezt ők maguk nem érzékelik (azért nem érzékelik, mert a kultúra elhitette velük, hogy ez a természetes rendje az életnek, ezért nem vonják kétségbe, nem mérlegelik, hogy miből maradnak ki ez által). Továbbá általában a férfiak számára azért is káros, mert rontja a férfiak társadalmi megbecsültségét (a nők úgy jelennek meg, mint akik mind a gyermeknevelés, mind a munka terén helyt állnak, míg a férfiak csak az egyikben), illetve káros a nők számára is, hiszen ez együtt jár azzal is, hogy döntő részt a nőkre hárulnak az ezzel kapcsolatos feladatok.

Az hogy a férfiak nem rendelkeznek egyenlő szülői jogokkal, szerepekkel, illetve hogy a társadalom nem ismeri el őket egyenlően kompetens szülőknek szerintem kicsit sem vicces. Ez sokkal inkább szomorú és dühítő. Ahogy az is, hogy sokan nem az egyenlőségért állnak ki, hanem azért hogy az egyenlőtlenségeket igazoló szexista sztereotípiákkal viccelődni lehessen. Ez csak azt mutatja, hogy még mindig nagyon távol vagyunk a nemek közötti egyenlőségtől…

Újbuda Önkormányzata együttműködési megállapodást kötött nőszervezetekkel az Isztambuli Egyezmény helyi szintű megvalósításáról. Tekintettel arra, hogy az Isztambuli Egyezmény számos olyan kérdésben írja elő a nők elleni erőszak elleni fellépést, ahol az a férfiak elleni erőszak esetében is indokolt lenne (de az egyezmény maga nem rendelkezik erről) és aminek elmaradása diszkriminatív az erőszak férfiáldozataival szemben, a Modern Férfipolitikáért Mozgalom és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz és a képviselőkhöz, hogy a megvalósítás során alkalmazzák az egyezmény előírásait a férfiakkal szembeni erőszakra is, valamint ebbe vonják be a férfiszervezeteket is.

Újbudai önkormányzata, illetve Bakai-Nagy Zita Újbuda alpolgármestere arról számolt be a közösségi oldalán, hogy az önkormányzat együttműködési megállapodást kötött a NANE-val és a Patenttal az Isztambuli Egyezmény helyi szintű megvalósítását célzó modell bemutatása érdekében, amennyire azt a jelenlegi törvényi keretek megengedik a ratifikáció nélkül.

Ebben felhívják a figyelmet arra, hogy az egyezmény nem csupán jelentős hangsúlyt fektet a családon belüli erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére, az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárásra, hanem számos más kérdést is tartalmaz. Többek között a nők elleni erőszak, mint tantárgy bevezetését különböző egyetemi tananyagokba (jogi, orvosi, ápolói, pszichológiai, társadalomtudományi stb.), vagy külön tanfolyamok bírók, ügyészek és ügyvédek számára, hogy a nők számára megkönnyítsék a jogvédelem és a jogorvoslat igénybevételét.

A Modern Férfipolitikáért Mozgalom és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság ennek kapcsán közös állásfoglalással kereste meg az Újbudai önkormányzatot és a képviselőket, melyben elmondtunk, hogy örömmel értesültünk arról, hogy a kerület fel szeretne lépni a nőkkel szembeni erőszak ellen és ebben teljes mértékben támogatjuk őket, szeretnénk azonban egyúttal felhívni a figyelmüket arra, hogy az Isztambuli Egyezmény számos olyan kérdéskörben és szempontból írja elő kizárólag a nők védelmét és a nemi szempontok figyelembevételét az esetükben, amely területen a férfiak védelme és a férfiakkal szembeni erőszak nemi dimenziónak figyelembevétele is indokolt és fontos lenne.

Felhívtuk a figyelmüket arra, hogy a párkapcsolati erőszak területén a férfiáldozatok számos nemükből adódó nehézséggel néznek szembe: a férfiakkal kapcsolatos nemi alapú elvárásokkal ellentétes hogy áldozattá váltak, így fokozottan jellemző, hogy a környezet részéről segítség helyett csak megvetésre számíthatnak, nincsenek segítő szervezeteik, akik támogatnák őket, ezek pedig mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a látencia az esetükben különösen nagy.

Míg a közvéleményben elterjedt tévhit, hogy mindössze 5% az arányuk a párkapcsolati erőszak áldozatai között addig, az OKRI 2005-ös nagyszabású családon belüli erőszakkal foglalkozó kutatása[1] szerint az áldozatok közel 30%-a férfi. Vannak olyan külföldi kutatások is, amelyek a férfiak áldozattá válásának ennél is magasabb arányáról számoltak be, például egy 2013-as svéd tanulmány szerint a nők és a férfiak azonos arányban válnak kapcsolati erőszak áldozatává, csak annak formája tér el (a nők felülreprezentáltak az kapcsolati erőszak súlyosabb formáiban). Egyszerre fontos tehát e téren figyelembe venni azt, hogy a nők nagyobb arányban veszélyeztettek (különös tekintettel annak legsúlyosabb formáira), és segíteni a férfiáldozatokat is, akik a közvélekedéssel ellentétben nemcsak nagy számban léteznek, de bizonyos esetekben fokozottan is segítségre szorulnak.

Továbbá ahogy azt ők is kiemelték az Isztambuli Egyezmény túlmutat a párkapcsolati erőszak kérdésén és tágabb kontextusban kezeli a nők elleni erőszakot rendelkezései során kitérve az erőszak azon formáira is, amelynek kizárólag vagy többnyire nők, vagy lánygyermekek válnak áldozatává. Rámutattunk, hogy a férfiak és fiúgyermekek elleni erőszak esetében is alkalmazzák ezt a szemléletmódot, hiszen az erőszak számos formájában a férfiak és a fiúk felülreprezentáltsága figyelhető meg. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) már korábban említett kutatása szerint a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61%-a férfi és a kiskorúak ellen elkövetett bántalmazások áldozatainak kétharmada fiúgyermek. A Belügyminisztérium bűnügyi statisztikai adatai szerint 2019 és 2020 között Magyarországon a gyilkosságok áldozatainak 60%-a, a testi sértések áldoztainak 67%-a férfi volt. Ezek az adatok rámutatnak arra, hogy mennyire fontos, hogy figyelembe legyen véve a férfiakkal szembeni erőszak nemi dimenziót az erőszakkal szembeni szakpolitika kidolgozása során.

Az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának támogatói - e korábban már a férfiszervezetek által az egyezménnyel kapcsolatban megfogalmazott kritikára válaszul - többen úgy érveltek, hogy bár egyezmény nem tér ki a férfiakkal szembeni erőszakra, azonban függetlenül attól, hogy az Isztambuli Egyezmény nem ír elő kötelezettséget a férfiakkal szembeni erőszakkal kapcsolatban ez nem jelenti azt, hogy az erőszak férfiáldozatai diszkriminálva lesznek. Antoni Rita a Nőkért Egyesült elnöke például Tények és tévhitek az Isztambuli Egyezményről című cikkében ezekre a kritikákra reagálva azt írta, hogy az Egyezmény teljes eldobása helyett azt látja a konstruktívabb megoldásnak, ha az egyezmény által előírtakat a férfiak esetében is alkalmazzák.

Ennek megfelelően kértük most az Újbudai önkormányzatot és a képviselőket, hogy az egyezmény helyi szintű megvalósítása során az egyezmény által előírt szempontok – amennyiben indokoltak - a férfiakkal szembeni erőszak esetében is kerüljenek alkalmazásra, és ennek megvalósításába vonják be a férfiszervezeteket is. Ebben számíthatnak a Modern Férfipolitikáért Mozgalom és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság támogatására és együttműködésére.

[1] VIRÁG GYÖRGY (szerk.): Családi iszonyok, Budapest, 2005

Május 16. a Fiúgyermekek Világnapja. A kezdeményezés 2018-ban indult Trinidad és Tobagoból azzal a céllal, hogy ezen a napon a fiúkra, illetve a jólétükre fordítsuk a figyelmünket, különös tekintettel a boldogságukra, az egészségükre, illetve a családban és a közösségben betöltött szerepeik jelentőségére. Idén 23 országban tartanak rendezvényeket ez alkalomból.

Azt gondolom, hogy különösen fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a fiúk jogi és társadalmi egyenlőségének fontosságára. A fiúkat még mindig nemi alapú hátrányos megkülönböztetések sújtják az élet számos területén, többek között gyakrabban kényszerítik őket katonának, több erőszak éri őket, nagyobb arányban szorulnak ki a középfokú oktatásból, illetve évente több mint 46 millió fiú nemi szervét csonkítják meg. Az alábbiakban egy áttekintés - a teljesség igénye nélkül - arról, hogy milyen nehézségekkel és igazságtalanságokkal néznek szembe a fiúk a világban és Magyarországon.

Fiúk helyzete a világban

Ninja Charbonneau, az UNICEF Deutschland sajtóreferensének gyűjtése, illetve néhány saját kiegészítés alapján olyan fiúkat világszerte sújtó egyenlőtlenségre hívom fel a figyelmet, amik különös figyelmet érdemelnek.

1. Gyerekkatonaság: A gyermekkatonák pontos számát nem ismerjük, csak becslések vannak. Ezek szerint 2019-ben 30.000 gyereket kényszerítettek világszerte, hogy katonaként fegyveres harcokban vegyenek részt, 88%-uk fiúgyermek. Néhány eset, amiről az ENSZ pontos ismeretekkel rendelkezik: a Kongói Demokratikus Köztársaságban 631 gyermeket soroztak be, közülük 91 lányt és 540 fiút. Irakban az Egyesült Nemzetek Szervezete 39 olyan toborzás esetét ellenőrizte, amelyben csak fiúk vettek részt. 902 gyermeket, köztük 850 fiút vettek őrizetbe Irakban olyan fegyveres csoportokban, mint például az ISIS. A Szomáliában a toborzott gyermekek száma drámaian emelkedett 2018-ban, 2228 fiúra és 72 lányra. Bizonyíték van arra is, hogy Dél-Szudánban 365 fiút és 88 lányt, Szíriában pedig 670 fiút és 136 lányt soroztak be.
   
   
2. Gyerekmunka: A fiúkat gyakrabban érinti a gyermekmunka (88 millió fiút és 64 millió lányt), különösen Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében nagy a nemek közötti egyenlőtlenség, Guatemalában például 35%-a dolgozik a fiúgyermekeknek és 16%-a lánygyermekeknek.
   
   
3. Oktatás: Míg az alapfokú oktatásból a lányok, addig középfokú oktatásból a fiúk szorulnak ki nagyobb arányban. 30 millió lány és 32 millió fiú hiányzik az középfokú oktatás alsó szintjéről. Főleg Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében jellemző, hogy több lányt íratnak be középiskolába, mint fiút. Az ok feltehetően a gyerekmunka.
   
   
4. Menekülés és migráció: Azok között a fiatalkorúak között, akiket útnak indítanak otthonról, vagy elszöknek, nagyobb arányban vannak a fiúk. 2017-ben a mediterrán útvonalon Görögországba érkező kiskorúak 59 százaléka fiú volt. Az Olaszországba érkező gyermekek és fiatalok 93 százaléka fiú volt, többségüket szüleik kísérték el.
   
   
5. Erőszak: Gyakrabban éri halálos kimenetelű erőszak a fiúkat, mint a lányokat.  Az UNICEF jelentése szerint 100 000 kamasz fiúból (10–19 éves) 36 hal meg erőszak következtében a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, szemben 24 lánnyal. Ez a magas szám elsősorban a szíriai, iraki és jemeni konfliktusoknak tudható be. Latin-Amerikában megdöbbentően sok az emberölés a fiúk ellen: 100 000 10 és 19 év közötti fiúból átlagosan 38-at ölnek meg (ezzel szemben 100 000 lányból 5-öt).
   
   
6. Nemi szerv csonkítások: Az egészségügyileg nem indokolt nemi szervcsonkítás a világon minden 3. fiút érint, vagyis évente több mint 46 millió fiút. A leggyakoribb a muszlim országokban, Izraelben, Dél-Koreában, az Egyesült Államokban, valamint Délkelet-Ázsia és Afrika egyes részein.
   
   
7. Gyermekhalandóság: Számos fejlődő országban a csecsemőhalandósági ráta a fiúk esetében magasabb, csak Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, Ausztáliában és Új-Zéldandon, illetve Dél-Kelet-Ázsiában nincs jelentős nemi különbség. Például Afganisztánban 1000 élőszülött lány közül 59 hal meg, míg 1000-ből 66 fiú. A világon a gyermekek halálozási aránya lányoknál 36/1000, fiúknál 41/1000.
   
   
8. Alultápláltság: A fiúk gyakrabban alultápláltak szinte minden olyan országban, ahol rendelkezésre állnak adatok, nagyobb valószínűleg alacsonyabb fejlettségűek, mint a lányok, ez rontja növekedésüket és fejlődésüket.

Vannak továbbá olyan társadalmi problémák is, amik a fiúkat is érintik (bár a lányokhoz képest kevésbé) mégis a közvélemény ezeket gyakaran kizárólag lányokat-nőket érintő problémának tartja, holott a fiúk számára is súlyos következményei vannak. Például a korai és kényszerházasságok: számos országban több, mint 10%-a a fiúknak 18 éves kora előtt házasodik (pl. Kuba, Nepál, Marshall-szigetek, Honduras, Nauru stb.). A következmények a fiúk számára is nagyok: túl fiatalon kényszerítik őket felnőtt szerepbe, hirtelen gondozniuk kell a családjukat, ami korlátozza oktatási és munkalehetőségeiket.

Fiúk helyzete Magyarországon

A Magyarországon született fiúk többnyire szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen a fentebb felsorolt társadalmi problémák többsége nem, vagy kisebb mértékben érinti őket, mint a világ más részein élő fiúkat, ugyanakkor sajnos Magyarországon is távol állunk a nemek közötti egyenlőségtől. Ezek közül néhány alapvetően fontos területet kiemelnék.

A fiúk az oktatási rendszer minden szintjén hátrányban vannak Magyarországon. Rosszabb jegyeket kapnak, gyengébb szövegértési komptenciákkal rendelkeznek, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási nehézségekkel, többségben vannak az évfolyamot ismétlők között, alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban, nagyobb arányban kerülnek ki alacsony iskolázottsággal az oktatási rendszerből. A fiúk már 11-12 éves korukra kevésbé motiváltá válnak, ekkor már 17%-al több lány szeretne diplomát szerezni, mint fiú (ráadásul még kevésbé tudják ezeket megvalósítani, ténylegesen 46%-al több nő szerez diplomát, mint férfi).

A férfi minták hiányoznak a fiúk életéből. Gyermekkorban a lányokhoz képest lényegesen kevesebb lehetőséget biztosít a magyar társadalom arra, hogy saját nemükhöz tartozóktól mintákat kapjanak, mind a családban, mind a gyermekekkel foglalkozó intézményekben. Gyedre mindössze az apák 8%-a megy el, pontos adat nincs arról, hogy az összes igénybe vett idő hány százalékát töltik az apák gyeden, de ez jó eséllyel az 5%-ot sem éri el és a gyermek későbbi életszakaszában is igaz, hogy a férfiak töltenek kevesebb időt a gyermekkel, válás esetén pedig jellemzően az apa még inkább háttérbe szorul. A gyermekkel foglalkozó intézmények területén is hasonló a helyzet, például az óvodákban 0,4%, az általános iskolákban 13% a férfi pedagógusok aránya.

A fiúk gyakrabban válnak az erőszak áldozatává. Mind az Országos Kriminológiai Intézet legutóbbi 2005-ös családon belüli erőszakot vizsgáló átfogó kutatása, mind a Belügyminisztérium legfrissebb bűnügyi statisztikai adatai szerint a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú. Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese szerint a fiúk fizikai bántalmazása része a kultúrának, ezzel a módszerrel éri el a társadalom, hogy a fiúk a férfiaktól elvárt társadalmi szerepnek megfeleljenek. Ennek nemcsak az a része, hogy bántják őket, de beszélniük se lehet erről, hanem el kell viselniük és titokban kell tartaniuk a sérelmeit és a fájdalmaikat.

A magyar fiúkat nem csupán a merev nemi szerepek és elvárások sújtják, de az is, hogy nincsenek fiúk egyenlőségét elősegítő államilag finanszírozott programok sem. A kormány például társadalmi programokkal támogatja, hogy a nők szerepe növekedjen azokon a területeken, ahol hagyományosan alulreprezentált a lányok, nők részvétele (például például a Nemzeti Tehetség Program ezzel kapcsolatos pályázatai lehetőségei), ugyanakkor semmilyen támogatást nem biztosít ahhoz, hogy a férfiak szerepe növekedjen a pedagógia területén, vagy más területeken, ahol férfiak alulreprezentáltak. A támogatás hiányán túl ennek üzenete is van, mégpedig, hogy a férfiak ezen területeken való szerepvállalása nem fontos, ami még inkább gátolhatja a fiúkat, hogy ilyen területeket válasszanak.

Változásra van szükség

Abban, hogy ezek a nemek közötti egyenlőtlenségek léteznek a társadalmunk minden alapvetően fontos területe hozzájárul. Szerepe van ebben a családnak, a gazdaságnak, az oktatási rendszernek, a politikának, a médiának és a civil szférának is. Fontos, hogy olyan társadalomkritikai szemléletből vizsgáljuk meg ezeket egytől egyik, hogy működésük milyen módon járul hozzá ezeknek a különbségeknek a kialakulásához és olyan politikai célokat fogalmazzunk meg, amik a nemek közötti egyenlőség irányába indítanak el változásokat.

A fenti statisztikák arra mutatnak rá, hogy a fiúk még mindig mindennapos élményként élik meg a diszkriminációt és az erőszakot. A mai kampány azt demonstrálja, hogy tudatosítanunk kell ennek létezését, hogy ezt nem fogadhatjuk el és hogy ösztönözni kell a társadalmi szereplőket arra, hogy maguk is tegyenek a változásért. Egy nemek közötti egyenlőségen alapuló társadalomban a fiúknak igenis joguk van az egyenlő bánásmódhoz az élet minden területén. Joguk van ahhoz, hogy ne kényszerítsék őket háborúba, gyermekmunkára, vagy migrációra. Joguk van az egyenlő oktatáshoz, az egyenlő életesélyekhez, illetve az erőszakkal és a nemi szerv csonkítással szembeni védelemhez. Joguk van olyan neveléshez és politikához, ami elősegíti és biztosítja mindezt számukra.