Május 16. a Fiúgyermekek Világnapja. A kezdeményezés 2018-ban indult Trinidad és Tobagoból azzal a céllal, hogy ezen a napon a fiúkra, illetve a jólétükre fordítsuk a figyelmünket, különös tekintettel a boldogságukra, az egészségükre, illetve a családban és a közösségben betöltött szerepeik jelentőségére. Idén 23 országban tartanak rendezvényeket ez alkalomból.

Azt gondolom, hogy különösen fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a fiúk jogi és társadalmi egyenlőségének fontosságára. A fiúkat még mindig nemi alapú hátrányos megkülönböztetések sújtják az élet számos területén, többek között gyakrabban kényszerítik őket katonának, több erőszak éri őket, nagyobb arányban szorulnak ki a középfokú oktatásból, illetve évente több mint 46 millió fiú nemi szervét csonkítják meg. Az alábbiakban egy áttekintés - a teljesség igénye nélkül - arról, hogy milyen nehézségekkel és igazságtalanságokkal néznek szembe a fiúk a világban és Magyarországon.

Fiúk helyzete a világban

Ninja Charbonneau, az UNICEF Deutschland sajtóreferensének gyűjtése, illetve néhány saját kiegészítés alapján olyan fiúkat világszerte sújtó egyenlőtlenségre hívom fel a figyelmet, amik különös figyelmet érdemelnek.

1. Gyerekkatonaság: A gyermekkatonák pontos számát nem ismerjük, csak becslések vannak. Ezek szerint 2019-ben 30.000 gyereket kényszerítettek világszerte, hogy katonaként fegyveres harcokban vegyenek részt, 88%-uk fiúgyermek. Néhány eset, amiről az ENSZ pontos ismeretekkel rendelkezik: a Kongói Demokratikus Köztársaságban 631 gyermeket soroztak be, közülük 91 lányt és 540 fiút. Irakban az Egyesült Nemzetek Szervezete 39 olyan toborzás esetét ellenőrizte, amelyben csak fiúk vettek részt. 902 gyermeket, köztük 850 fiút vettek őrizetbe Irakban olyan fegyveres csoportokban, mint például az ISIS. A Szomáliában a toborzott gyermekek száma drámaian emelkedett 2018-ban, 2228 fiúra és 72 lányra. Bizonyíték van arra is, hogy Dél-Szudánban 365 fiút és 88 lányt, Szíriában pedig 670 fiút és 136 lányt soroztak be.
   
   
2. Gyerekmunka: A fiúkat gyakrabban érinti a gyermekmunka (88 millió fiút és 64 millió lányt), különösen Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében nagy a nemek közötti egyenlőtlenség, Guatemalában például 35%-a dolgozik a fiúgyermekeknek és 16%-a lánygyermekeknek.
   
   
3. Oktatás: Míg az alapfokú oktatásból a lányok, addig középfokú oktatásból a fiúk szorulnak ki nagyobb arányban. 30 millió lány és 32 millió fiú hiányzik az középfokú oktatás alsó szintjéről. Főleg Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében jellemző, hogy több lányt íratnak be középiskolába, mint fiút. Az ok feltehetően a gyerekmunka.
   
   
4. Menekülés és migráció: Azok között a fiatalkorúak között, akiket útnak indítanak otthonról, vagy elszöknek, nagyobb arányban vannak a fiúk. 2017-ben a mediterrán útvonalon Görögországba érkező kiskorúak 59 százaléka fiú volt. Az Olaszországba érkező gyermekek és fiatalok 93 százaléka fiú volt, többségüket szüleik kísérték el.
   
   
5. Erőszak: Gyakrabban éri halálos kimenetelű erőszak a fiúkat, mint a lányokat.  Az UNICEF jelentése szerint 100 000 kamasz fiúból (10–19 éves) 36 hal meg erőszak következtében a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, szemben 24 lánnyal. Ez a magas szám elsősorban a szíriai, iraki és jemeni konfliktusoknak tudható be. Latin-Amerikában megdöbbentően sok az emberölés a fiúk ellen: 100 000 10 és 19 év közötti fiúból átlagosan 38-at ölnek meg (ezzel szemben 100 000 lányból 5-öt).
   
   
6. Nemi szerv csonkítások: Az egészségügyileg nem indokolt nemi szervcsonkítás a világon minden 3. fiút érint, vagyis évente több mint 46 millió fiút. A leggyakoribb a muszlim országokban, Izraelben, Dél-Koreában, az Egyesült Államokban, valamint Délkelet-Ázsia és Afrika egyes részein.
   
   
7. Gyermekhalandóság: Számos fejlődő országban a csecsemőhalandósági ráta a fiúk esetében magasabb, csak Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, Ausztáliában és Új-Zéldandon, illetve Dél-Kelet-Ázsiában nincs jelentős nemi különbség. Például Afganisztánban 1000 élőszülött lány közül 59 hal meg, míg 1000-ből 66 fiú. A világon a gyermekek halálozási aránya lányoknál 36/1000, fiúknál 41/1000.
   
   
8. Alultápláltság: A fiúk gyakrabban alultápláltak szinte minden olyan országban, ahol rendelkezésre állnak adatok, nagyobb valószínűleg alacsonyabb fejlettségűek, mint a lányok, ez rontja növekedésüket és fejlődésüket.

Vannak továbbá olyan társadalmi problémák is, amik a fiúkat is érintik (bár a lányokhoz képest kevésbé) mégis a közvélemény ezeket gyakaran kizárólag lányokat-nőket érintő problémának tartja, holott a fiúk számára is súlyos következményei vannak. Például a korai és kényszerházasságok: számos országban több, mint 10%-a a fiúknak 18 éves kora előtt házasodik (pl. Kuba, Nepál, Marshall-szigetek, Honduras, Nauru stb.). A következmények a fiúk számára is nagyok: túl fiatalon kényszerítik őket felnőtt szerepbe, hirtelen gondozniuk kell a családjukat, ami korlátozza oktatási és munkalehetőségeiket.

Fiúk helyzete Magyarországon

A Magyarországon született fiúk többnyire szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen a fentebb felsorolt társadalmi problémák többsége nem, vagy kisebb mértékben érinti őket, mint a világ más részein élő fiúkat, ugyanakkor sajnos Magyarországon is távol állunk a nemek közötti egyenlőségtől. Ezek közül néhány alapvetően fontos területet kiemelnék.

A fiúk az oktatási rendszer minden szintjén hátrányban vannak Magyarországon. Rosszabb jegyeket kapnak, gyengébb szövegértési komptenciákkal rendelkeznek, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási nehézségekkel, többségben vannak az évfolyamot ismétlők között, alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban, nagyobb arányban kerülnek ki alacsony iskolázottsággal az oktatási rendszerből. A fiúk már 11-12 éves korukra kevésbé motiváltá válnak, ekkor már 17%-al több lány szeretne diplomát szerezni, mint fiú (ráadásul még kevésbé tudják ezeket megvalósítani, ténylegesen 46%-al több nő szerez diplomát, mint férfi).

A férfi minták hiányoznak a fiúk életéből. Gyermekkorban a lányokhoz képest lényegesen kevesebb lehetőséget biztosít a magyar társadalom arra, hogy saját nemükhöz tartozóktól mintákat kapjanak, mind a családban, mind a gyermekekkel foglalkozó intézményekben. Gyedre mindössze az apák 8%-a megy el, pontos adat nincs arról, hogy az összes igénybe vett idő hány százalékát töltik az apák gyeden, de ez jó eséllyel az 5%-ot sem éri el és a gyermek későbbi életszakaszában is igaz, hogy a férfiak töltenek kevesebb időt a gyermekkel, válás esetén pedig jellemzően az apa még inkább háttérbe szorul. A gyermekkel foglalkozó intézmények területén is hasonló a helyzet, például az óvodákban 0,4%, az általános iskolákban 13% a férfi pedagógusok aránya.

A fiúk gyakrabban válnak az erőszak áldozatává. Mind az Országos Kriminológiai Intézet legutóbbi 2005-ös családon belüli erőszakot vizsgáló átfogó kutatása, mind a Belügyminisztérium legfrissebb bűnügyi statisztikai adatai szerint a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú. Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese szerint a fiúk fizikai bántalmazása része a kultúrának, ezzel a módszerrel éri el a társadalom, hogy a fiúk a férfiaktól elvárt társadalmi szerepnek megfeleljenek. Ennek nemcsak az a része, hogy bántják őket, de beszélniük se lehet erről, hanem el kell viselniük és titokban kell tartaniuk a sérelmeit és a fájdalmaikat.

A magyar fiúkat nem csupán a merev nemi szerepek és elvárások sújtják, de az is, hogy nincsenek fiúk egyenlőségét elősegítő államilag finanszírozott programok sem. A kormány például társadalmi programokkal támogatja, hogy a nők szerepe növekedjen azokon a területeken, ahol hagyományosan alulreprezentált a lányok, nők részvétele (például például a Nemzeti Tehetség Program ezzel kapcsolatos pályázatai lehetőségei), ugyanakkor semmilyen támogatást nem biztosít ahhoz, hogy a férfiak szerepe növekedjen a pedagógia területén, vagy más területeken, ahol férfiak alulreprezentáltak. A támogatás hiányán túl ennek üzenete is van, mégpedig, hogy a férfiak ezen területeken való szerepvállalása nem fontos, ami még inkább gátolhatja a fiúkat, hogy ilyen területeket válasszanak.

Változásra van szükség

Abban, hogy ezek a nemek közötti egyenlőtlenségek léteznek a társadalmunk minden alapvetően fontos területe hozzájárul. Szerepe van ebben a családnak, a gazdaságnak, az oktatási rendszernek, a politikának, a médiának és a civil szférának is. Fontos, hogy olyan társadalomkritikai szemléletből vizsgáljuk meg ezeket egytől egyik, hogy működésük milyen módon járul hozzá ezeknek a különbségeknek a kialakulásához és olyan politikai célokat fogalmazzunk meg, amik a nemek közötti egyenlőség irányába indítanak el változásokat.

A fenti statisztikák arra mutatnak rá, hogy a fiúk még mindig mindennapos élményként élik meg a diszkriminációt és az erőszakot. A mai kampány azt demonstrálja, hogy tudatosítanunk kell ennek létezését, hogy ezt nem fogadhatjuk el és hogy ösztönözni kell a társadalmi szereplőket arra, hogy maguk is tegyenek a változásért. Egy nemek közötti egyenlőségen alapuló társadalomban a fiúknak igenis joguk van az egyenlő bánásmódhoz az élet minden területén. Joguk van ahhoz, hogy ne kényszerítsék őket háborúba, gyermekmunkára, vagy migrációra. Joguk van az egyenlő oktatáshoz, az egyenlő életesélyekhez, illetve az erőszakkal és a nemi szerv csonkítással szembeni védelemhez. Joguk van olyan neveléshez és politikához, ami elősegíti és biztosítja mindezt számukra.

A Fiúgyermekek Világnapja alkalmából kérjük a társadalom minden tagját, hogy ennek megfelelően bánjanak a fiúkkal, a politikai szereplőket, hogy dolgozzanak ki olyan politika programokat, amik elősegítik, hogy a fiúkat sújtó társadalmi hátrányok megszűnjenek, a média képviselőit, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot ezekről a problémákról, illetve gondolkozzanak ezekről kritikai nézőpontból is, valamint az e területeken illetékes civil szervezeteket, hogy tevékenységük során vegyék figyelembe ezen problémák nemi szempontjait is.

* A nemzetközi adatok többnyire Ninja Charbonneau, az UNICEF Deutschland sajtóreferensének cikkén alapulnak, ahol más forrást használtam az külön is hivatkozva van