A nők és férfiak egyenjogúságának kiemelten fontos mércéje, hogy egy állam jogszabályai biztosítják-e a nemek közötti törvény előtti egyenlőséget. Hogy lássuk, hogy milyen a helyzet Magyarországon ebből a szempontból, összegyűjtöttük a nemi alapon diszkriminatívnak tekinthető törvényeket.

Látható, hogy Magyarországon a nők és a férfiak még mindig nem egyenlőek a törvény előtt. Több jogszabály is van, amely nemi alapon tesz különbséget a nők és a férfiak jogai, illetve kötelezettségei között. Úgy látjuk, hogy ezek mindegyike a férfiakat különbözteti meg hátrányosan. Álláspontunk szerint ennek hátterében a nemek közötti egyenlőtlenségek olyan rendszerszintű problémái állnak, mint a férfiak jogegyenlőségét garantáló nemzetközi és hazai jogi erejű kötelezettségek hiánya, a férfiakkal szembeni diszkrimináció magas társadalmi szintű elfogadottsága, illetve a hazai és nemzetközi férfimozgalmak alacsony érdekérvényesítő ereje.

Míg a nők elleni bármiféle diszkrimináció tilalmára Magyarország által is aláírt és vállalt nemzetközi nőjogi szerződések (pl. Peking, 1995) kötelezik hazánkat, addig a férfiakkal szembeni diszkrimináció tilalma nincs nemzetközileg ily módon szabályozva, így a hazai politikai erők mozgástere ebben nincs úgy megkötve, mint a nők diszkriminációja esetén. A férfiak nemi alapú diszkriminációját Magyarországon és a szomszédos országokban rendszerszintűen  alkalmazzák ideológiai, gazdasági és egyéb politikai okokból adódóan is, anélkül hogy ennek bármi gátat szabna. A nemzetközi szabályozás hiányán túl további probléma, hogy nincs érdemi kritikája a hazai közéletben ennek, nincsenek a nőszervezetekhez hasonlóan jelentős civil szerveződések, amely férfiak a jogegyenlőségét, vagy kimondottan a törvények által hátrányosan érintett férfiakat képviselnék, illetve a közvélemény általában is kevésbé érzékeny ezekre a férfiakat érintő társadalmi kérdésekre.

Az alábbiakban az egyes hazai, nemi alapon diszkriminatív törvényeket vesszük sorra.

1. Alaptörvény:

 A jogszabályok hierarchiájában az alkotmány (ma Alaptörvény) az összes többi törvény, és ez által az összes többi jogszabály fölött áll. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény kimondja, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.

 Miközben az Alaptörvény XV. cikk 3. pontja szerint: "A nők és a férfiak egyenjogúak", az alaptörvény úgy definiálja az egyenjogúságot, hogy azok a megkülönböztetések, amiket saját maga rögzít, nem sértik ezt. Ennek megfelelően ugyanennek a cikknek az 5. pontja mindezt kiegészíti azzal, hogy "Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket". Ebben a nők feltétel nélküli védelmét rögzíti, ahelyett hogy a nők és a férfiak védelmét rögzítené az adott nem hátrányos, vagy kiszolgáltatott helyzete esetén. A férfiak védelemből való kirekesztése különösen aggályos tekintettel arra, hogy mennyi területen vannak kedvezőtlen társadalmi helyzetben a férfiak (például egészségi helyzetüket vagy oktatási kilátásaikat tekintve).

Az alkotmány továbbá az alábbi pontokban külön is rendelkezik a férfiak egyoldalú hadkötelezettségéről, kedvezőtlenebb nyugdíjba-vonulási lehetőségéről, valamint különbséget tesz nemi alapon a szülők támogatásra való jogosultságában:

(1) „Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés határoz, a magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálatot teljesítenek.” (XXXI.cikk 3.pont)

(2) „Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja” (XIX. cikk, 4.pont)

(3) „Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.” (XIX.cikk 1. pont)

Ily módon nem az egyenjogúságot garantálja a férfiak számára az alkotmány, hanem a megkülönböztetést. Ebből pedig az is következhet, hogy miközben a nők bármilyen hátrányos megkülönböztetése alkotmányellenes, addig a férfiak jogait erre hivatkozva a végtelenségig lehet nyirbálni. Ez a feltételezés minden kétséget kizáró módon be is igazolódott, miután a férfiak egyenlő nyugdíjazását célzó népszavazási kezdeményezést az Alkotmánybíróság azzal az indoklással utasította el, hogy a kedvezőbb elbánásra a nőknek "Alaptörvényben biztosított joga van". Az AB állásfoglalása így hangzik:

„A nőket az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére tekintettel is nyugdíjra való jogosultságuk más lehet, mint más személyeknek. Mindkét szabályból az következik, hogy a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyugdíjra jogosultság (a törvényben szabályozott jogosultsági feltételek meghatározása) területén.

(...)

A nőknek ehhez Alaptörvényben biztosított joguk van. A hitelesített népszavazási kérdés – akár az NVB, akár a Kúria jogértelmezését kell figyelembe venni – a lényeges tartalma szerint arra irányul, hogy a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiak számára is a nők számára biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tegyék lehetővé. Ez azt jelenti, hogy mind a XV. cikk (5) bekezdése, mind a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata érvényesülése elé az eredményes népszavazás gátat emelne, azt lényegében kiüresítené.”

A többi jogszabály igazságtalan és méltánytalan volta ellenére is az alaptörvényben foglaltak kiemelt figyelmet érdemelnek, hiszen ez enged teret a többinek, azzal, hogy semmilyen formájában nem garantálja a férfiak egyenlő bánásmódhoz való jogát, sőt még előírja, ösztönzi is a jogalkotót a férfiak hátrányos megkülönböztetésére.

2. Nyugdíjtörvény:

 Az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § 2a)  értelmében öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik. Vagyis 40 év munkaviszony után csak a nőknek van lehetőségük nyugdíjba vonulni, a férfiaknak nem (ez a Nők 40 program). A kormány mindezt azzal indokolta, hogy ez a program a nők megbecsüléséről szól, illetve hogy a nagymamák így tudnak vigyázni a gyermekekre. Ennek ideológiai tartalma is erősen kifogásolható, hiszen ez az érv is egy olyan világnézeten alapszik, amely szerint az apa nem tölt be egyenlően fontos szerepet a gyermek életében, illetve nem számol azzal, hogy a nagypapa is be tudja tölteni ezt a szerepet (amit egyébként ma sok férfi pont azért nem tud megtenni, mert nem is élik meg azt a kort, amikor nyugdíjba mehetnének).

3. Hadkötelezettség:

A hadkötelezettség jelentkezési és katonai szolgálati kötelezettségre vonatkozik. A hadkötelezettséget Magyarországon nem szüntették meg, csupán felfüggesztették, a Honvédelmi Minisztérium ma is nyilvántartja a 18 és 55 év közötti magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálat teljesítéséhez, sorozáshoz és behíváshoz szükséges adatait. A 2013. évi XCVII. törvény 1. § b pontja szerint ugyanis hadkötelezettség csak a férfiakra vonatkozik ("a hadkötelezettség bevezetését követően magyarországi bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárságú férfi"). Erre a törvényre pedig számos más törvény is épül, ami szabályozza a hadkötelezettek kötelességeit (a hadkötelezettségre vonatkozó törvény nemileg diszkriminatív jellege miatt egyoldalúan a férfiakét).

4. Szülői szabadságok:

A gyermek születését követő fél évben az anya 180 napos szülési szabadságra, és ezzel együtt csecsemőgondozási díjra (CSED, korábbi TGYÁS) jogosult, míg az apa csupán 5 nap "apaszabadságra". Ma a törvény szerint kizárólag abban az esetben mehet el az apa CSED-re, ha az anya meghal, vagy egészségügyi állapota miatt kikerül a háztartásból. Ha az anya elhagyja az apát és a gyermeket, vagy a szülők úgy döntenek, hogy az apa marad otthon, akkor ez esetben az apa csak a lényegesen alacsonyabb összegű GYED-re jogosult az első félévben. Örökbefogadó szülők esetén is hasonló a helyzet. Az a férfi, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, akkor jogosult a CSED-re, ha a gyermeket vele együtt örökbe fogadni szándékozó nő „az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák”, vagy a gyermeket örökbe fogadó nő meghal.

A szülői szabadságok rendszerében a férfiak számára nincs hasonló idejű (6 hónap) és hasonló juttatású (bruttó fizetés 100 százaléka) lehetőség. Az öt napos apaszabadságon kívül kimondottan az apáknak semmilyen szabadság nem jár. Ezek a törvények nemcsak korlátozzák az apák szabadságjogait, de az apák, az apa-gyermek kapcsolat alacsonyabbrendűségét közvetítik és elősegítik a férfiak fokozottabb munkaerőpiaci részvételét a családban való részvételük, szerepeik kárára. Figyelemre méltó, hogy az apák számára biztosított 5 nap az észak-európai országokhoz képest mennyire nagyon alacsony és mennyire aránytalan. (Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy az adott országban mennyi fizetett szabadságot biztosítanak kimondottan az anyáknak/apáknak és ezek hogyan aránylanak egymáshoz).

5. Felmondás tilalma

Gyermek születése előtt a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénye értelmében a gyermeket váró párok közül csak az anyák élveznek védettséget, a munkáltató a leendő apának felmondhat. A munkahelyi védelem nem csak a terhesség miatt indokolt, hanem azért mert a munkáltató számára kevésbé rugalmasabb, kevésbé terhelhető munkaerőt jelent egy kisgyermekes szülő, mint egy gyermektelen, a védelemmel azt lehet elkerülni, hogy a munkáltató még a gyermek születését megelőzve felmondjon a leendő szülőnek, illetve, hogy a gyermek születését követően is biztosítva legyen a család egzisztenciája. Más országokban - például Izlandon - a törvény a leendő apákat is védi.

Fizetés nélküli szabadság esetén is van hasonló kitétel. Gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt nem mondhat fel a munkáltató, azonban abban az esetben, ha a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő igénybe veszi, a védelem a férfit nem illeti meg.

Reprodukciós eljárás tekintetében a felmondás tilalma alá esik a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, (de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónapos) időtartama. A reprodukciós eljárás során a felmondásra vonatkozóan védelem férfit nem illethet meg.

6. Védett személyek

A védett személy itt azt jelenti, hogy a munkáltató köteles a felmondást megindokolni, valamint csak abban az esetben mondhat fel, ha nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. A Munka Törvénykönyvének van egy olyan része, amely szerint a gyermek 3 éves koráig az anyák és a gyermeküket egyedül nevelő apák védett személynek számítanak. Vagyis egy átlagos család esetében, ahol az anya és az apa együtt neveli a gyermekét, csak az anya számít védett személynek, az apák ebben a tekintetben is diszkriminálva vannak.

7. Gyermekvállalással járó felelősség, önrendelkezési jog

Ma Magyarországon egy gyermek megszületése - a 48/1998. (XI.23.) AB határozatban foglalt női önrendelkezési jog egyik megnyilvánulásának, a terhességről való rendelkezés szabadságának következtében a nő döntésétől függ. Azonban, mint arra Dr. Pálfalvi Andrea: „Maradéktalan-e a férfiak önrendelkezési joga?” című tanulmányában rámutat, itt nem csak arról van szó, hogy a nő itt döntést hoz a saját testéről, hanem egyben döntést hoz arról is, hogy kívánja-e vállalni a gyermekvállalással járó felelősséget is. Ha kívánja, lemondhat erről a felelősségéről.

 A férfiaknak ugyanerre a magyar jog nem biztosít lehetőséget. A férfinak önrendelkezési szabadságán belül elvitathatatlanul azonos jogokkal kellene rendelkezni - vagyis egy férfinak a terhesség tudomására jutásakor ugyanúgy biztosítani kellene a döntéshozatal lehetőségét arról, hogy kívánja-e gyermeket, azaz kívánja-e vállalni az azzal járó felelősséget. A nők esetében ez a szabadság nem csak a terhesség, hanem még az élve születés bekövetkezte után is definiált, ugyanis a nő, amennyiben - a terhességét megtartva - szülése után mégis úgy dönt, hogy nem kíván szülővé válni, jogszerűen örökbe is adhatja a gyermekét. Esetében tehát az anyasághoz, mint tényhez nem tartoznak olyan kötelezettségek, mint az apaság esetében.

8. Vélelmezett apaság

Ha házasságon belül születik egy gyermek, akkor vélelmezés alapján a férjet tekinti a jog apának. Ha valakinek komoly információ jut tudomására arra nézve, hogy nem a vélelmezett apa a valódi apa, akkor a PTK X. 4:111. § így rendelkezik:

"Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek és az anya a gyámhatóság hozzájárulásával a kiskorú gyermek hároméves koráig indíthatja meg. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét."

Tehát míg az anya három éven belül eljárást indíthat a bíróságon az apaság vélelmének megdöntésére, cáfolatára, addig a vélelmezett vagy a valódi apa csak egy éven belül indíthat eljárást. Ez után a jogvesztő határidő után már nem is tiltakozhat semmilyen módon, hogy nem az övé a gyerek, illetve nem indíthat pert azért, mert másvalakit vélelmeznek az ő gyereke apjának. (A fogantatás után szétváltak a szülők, és az anya közben másik férfival alakított ki párkapcsolatot.)

9. Diákhitel

A két gyermeket vállaló nők Diákhitelének a felét, a három gyermeket vállaló nők Diákhitelének tartozásának egészét elengedik 2018. január 1-jétől. A 291/2017. (X. 3.) A kormányrendelet a következőképp rendelkezik:

„18/A. § (1) A hitelfelvevő nő második gyermeke megszületése vagy örökbefogadása esetén a fennálló hallgatói hiteltartozása ötven százalékának megfelelő összegű, harmadik vagy további gyermeke megszületése vagy örökbefogadása esetén a fennálló tartozása száz százalékának megfelelő összegű vissza nem térítendő állami támogatásban (a továbbiakban: gyermektámogatás) részesül(...)”

A diákhitel célja az, hogy a rosszabb társadalmi körülmények közül származó családok gyerekeinek továbbtanulását segítse. Ebben tesz nemek közötti különbséget ez a törvény, mégpedig olyan különbséget, ami a felsőoktatásban amúgy is alulreprezentált fiúk továbbtanulási lehetőségeit, motivációit érinti hátrányosan. Ennek az apák leértékelése mellett egy olyan társadalmi üzenete is van, hogy az állam nem tartja annyira fontosnak és támogatandónak a fiúk továbbtanulását, mint a lányokét.

10. Négy, vagy több gyermek után adómentesség

A négy gyermek után járó élethosszig tartó adómentességre az apa nem jogosult. A törvény (2019. évi LXXIII. 1.) így határozza meg a jogosultságot: „Négy vagy több gyermeket nevelő anya”, aki „vér szerinti vagy örökbefogadó szülőként az általa nevelt gyermek után családi pótlékra jogosult, vagy családi pótlékra már nem jogosult, de jogosultsága legalább 12 éven keresztül fennállt, és az a) és b) pontban említett gyermekek száma a négy főt eléri.”

11. Álláskeresési járadékra jogosultság

Az 1991. évi IV. törvény (amely a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szól) 25. § d pontja, az álláskeresési járadékra való jogosultság tekintetében különbséget tesz az anya és az apa között. E szerint akkor tekinthető megfelelőnek az állami foglalkoztatási szerv által ajánlott munka (vagyis az álláskeresési járadékra való jogosultság akkor szűnik meg), ha az ajánlott munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi álláskereső esetében a két órát nem haladja meg. Vagyis az apa számára csak akkor írja elő az anya számára általánosan biztosított kedvezőbb munkakeresési feltételeket, amennyiben az apa egyedül neveli a gyermekét.

Összegezve: A férfiak jogi diszkriminációja az élet különböző területein (a nyugdíj, oktatás, hadkötelezettség, szülői jogok stb.) jelen van Magyarországon. Ezek ellen nem lehet alkotmányossági panasszal sem élni, hiszen maga az alkotmány is diszkriminatív: az egyenlőség helyett a férfiak intézményesített diszkriminációjának a garanciája (az Alkotmánybíróság kulcsmondata szerint „a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb - nem azonos - alanyi jogokra tarthatnak igényt").

Tekintettel arra, hogy mennyire távol vagyunk az egyenjogúságtól, alapvetően fontos lenne egy átfogó reformja a jogrendszernek oly módon, hogy a nemre (mint védett tulajdonságra) vonatkozó diszkrimináció tilalma ugyanúgy vonatkozzon mindkét nem védelmére. Tehát nem csupán egy-egy törvény megváltoztatására van szükség, hanem az egész jogrendszert át kell fordítani az egyenlőségen alapuló szemlélet felé.Nemzetközi szabályozás hiányában és a hazai politikával szembeni ellenszélben, ezt csak úgy lehet érvényre juttatni, ha a hazai civil mozgalmak aktívan kezdeményezik ennek az elvnek az érvényre jutását a jogalkotónál és rendszeresen hangot adnak ennek a nyilvánosságban is, tudatosítva a problémát.