A férfiszervezetek az apák jogi és társadalmi egyenlőségét figyelembe vevő és elősegítő családpolitika érdekében petícióval fordulnak a kormányhoz, Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszterhez, az ellenzéki pártokhoz, illetve a parlamenti képviselőkhöz.

Ma Magyarországon az apák számos (kimondottan nemükből adódó) jogi és társadalmi hátránnyal néznek szembe. Míg a nők gyermekek születését követően 6 hónap CSED-re jogosultak, addig az apák csak 5 napos apaszabadságra. Bár a gyermek fél éves korától esedékes GYED-re jogilag elmehetnek a férfiak is, a velük szemben támasztott nemi alapú társadalmi elvárásokkal ez ellentétben van, így kulturálisan korlátozottak e téren is. Válást követően a gyermekek döntő többsége csak heti 1-2 napot tölt az édesapjával, vagy annyit se. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az apák átlagosan kevesebb időt töltenek gyermekeikkel, kevésbé alakul ki szoros kötődés az apa-gyermek között, nagyon sok fiú nő fel úgy, hogy nincs, vagy alig van megfelelő nemi szerep minta előtte, illetve hogy a férfiak szülői kompetenciáinak, szerepeinek társadalmi megbecsültsége is alacsonyabb, mint a nőké. Mindez szükségessé tenné, hogy családpolitikai prioritás legyen az apák társadalmi egyenlőségének elősegítése.

Az elmúlt években azonban azt tapasztaltuk, hogy a családpolitika nemcsak nem segítette elő a szülői szerepek egyenlőségét, hanem ellenkezőleg: újabb és újabb apákat diszkrimináló rendelkezéseket hoztak és a családpolitikai kommunikáció is az apák alárendeltségén alapuló szemléletet erősítette meg a társadalomban. Ez a negatív folyamat 2011-ben kezdődött azzal, hogy az új alaptörvényben nem rögzítették az apaság védelmét (ellentétben az anyasággal) és a férfiak gyermekvállalásban, gondozás és nevelésben betöltött alacsonyabbrendű szerepeire hivatkozva (ezt egyenesen az alaptörvénybe foglalva) kirekesztették a férfiakat a korkedvezményes nyugdíjba vonulásból (hogy ez mennyire abszurd azt mutatja az is, hogy míg a gyermeküket egyedül felnevelő férfiak nem jogosultak erre, addig a gyermektelen nők igen).

Ezt követően a folyamat 2018. január 1-jével folytatódott a diákhitel-kedvezmények nemhez kötésével: bevezették a diákhitellel rendelkező nők esetében, hogy az első gyermek születésénél három évre felfüggesztik a tartozás törlesztését, a második gyereknél a felfüggesztés mellett a tartozás felét is elengedik, míg a harmadik gyerek esetében teljesen elengedik a tartozást. 2020. január 1-jétől pedig bevezették, hogy a kereső tevékenységből származó jövedelmük után nem kell személyi jövedelemadót fizetniük azoknak a nőknek(!), akiknek négy vagy több gyermekük van. Orbán Viktor miniszterelnök ráadásul a napokban nyíltan is kijelentette, hogy a családpolitikájuk egyik alappillére, hogy azt a gyermeket vállaló nőkre(!) alapozzák (a férfiakra nem).

Ez azt mutatja, hogy Magyarországon jogilag és társadalmilag is nemileg hierarchikus viszonyok érvényesülnek a szülői szerepeket illetően és a kormányzati politikát is ez a szemléletmód uralja, különös tekintettel a családpolitikára. Ennek megváltoztatása érdekében, a nemek közötti jogi és társadalmi egyenlőségen alapuló családpolitikáért, a Modern Férfipolitikáért Mozgalom egy petíciót indított, melyhez csatlakozott két másik férfiszervezet is, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság és a Férfihang Civil Társaság. Ebben arra kérik a kormányt, hogy a megfogalmazott hat pontot vegyék figyelembe a családpolitikai döntések során és aktívan segítsék elő e célok érvényre jutását (vagyis, hogy a családpolitika kezelje a férfiakat egyenlő szülőként, segítse elő, hogy a férfiak gyermeknevelésben, családban betöltött szerepei erősödjenek; kerüljön bevezetésre 6 hónap apa-gyed; szüntessék meg az apák jogi diszkriminációját; a kormányzati kommunikációban is egyenlő szülőként jelenjenek meg a nők és a férfiak; segítsék elő, hogy  a férfiakkal szemben megszűnjön az az elvárás, hogy elsődleges keresők legyenek; illetve tudatosítsák a társadalomban, hogy a nemek közötti egyenlőség a nők és a férfiak közös érdeke). A petíció aláírói az ellenzéki pártokat és a parlamenti képviselőket is kérik, hogy lehetőségeik szerint támogassák ezeket a célokat.

A férfiszervezeteken túl a petícióhoz csatlakozott aláírásával a gyermekjogi és családvédelmi Apaszív Egyesület és a keresztény-konzervatív Polgári Válasz mozgalom. Több politikus is támogatta aláírásával az ügyet: Bencsik János független országgyűlési képviselő, Mesterházy Attila az MSZP országgyűlési képviselője, Sebők Éva a Momentum Mozgalom önkormányzati képviselője és a párt szociálpolitikai és Esélyegyenlőségi munkacsoportjának tagja, valamint az újhullámos szociáldemokrata Alternatíva Párt elnökségi tagjai.

A petíció a héten az aláírók névsorával együtt el lett küldve a kormányzatnak, Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszterhez, az ellenzéki pártokhoz és a parlamenti képviselők megkeresése is folyamatban van.(Szükség esetén pedig újból el fogjuk küldeni a petíciót, úgyhogy továbbra is fontos, hogy aki még nem írta alá, de megtenné az írja alá, itt van erre lehetőség.)

A petíció és az aláírók névsora az alábbiakban olvasható:

PETÍCIÓ

A családpolitika kezelje egyenlő szülőként az apákat és törekedjen a férfiak és nők gyermeknevelésben betöltött egyenlő szerepének elősegítésére!

Tisztelt Novák Katalin! Tisztelt Kormányzat! Tisztelt ellenzéki pártok! Tisztelt képviselők!

Annak ellenére, hogy mind Magyarország, mind az Európai Unió nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiája leszögezi, hogy az élet minden területén elő kell segíteni a nemek közötti egyenlőséget, semmi előrelépés nem történt az apák társadalmi egyenlőségének érdekében az elmúlt évtizedek során.

 Sőt, a nemek közötti egyenlőséggel ellenkező irányba haladtunk. A válások növekedésével egyre több férfi szorult ki a gyermekek életéből és a gyermeknevelés területe még jobban feminizálódott. Válást követően a gyermekek kevesebb, mint 15%-a él továbbra is együtt az édesapjával (1). A végleg gyermektelenül maradó emberek többsége férfi (2). Azon családok esetében sem kiegyenlített a szülők szerepe, ahol együtt élnek a szülők. Gyedre mindössze az apák 8%-a megy el (3), és a gyermek későbbi életszakaszában is igaz, hogy a férfiak töltenek kevesebb időt a gyermekkel(4).

 A kormány az elmúlt években sorra hozta az olyan intézkedéseket, amiből az apák nemük miatt vannak zárva, mint például a diákhitel kedvezmények (5). Ezek nem csak diszkriminatívak velük szemben, de egy olyan káros üzenetük is van, hogy az apák alacsonyabb rendű szülőnek számítanak. A kormányzati kommunikáció családpolitikájukkal rendszerint a nőket szólítja meg. Novák Katalin családokért felelős miniszter például a nőket biztatta, hogy nyugodtan válasszák a családot a karrier helyett, holott az adatok azt mutatják, hogy elsősorban a férfiak szorulnak ki a családi életből és a nők inkább a munkaerőpiacion kerülnek hátrányos helyzetbe.

 A fentiekre való tekintettel kérjük Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztert és a kormányt, hogy családpolitikájuk során kezeljék egyenlő szülőként az apákat, segítsék elő egyenlőségüket többek között az alábbi kérések megfogadásával. Kérjük továbbá az országgyűlési képviselőket és az ellenzéki pártokat is, hogy támogassák ezeket és tegyék programjuk részévé.

1. A családpolitika kezelje a férfiakat egyenlő szülőként, segítse elő, hogy a férfiak gyermeknevelésben, családban betöltött szerepei erősödjenek! Ez legyen része a nemek közötti egyenlőséget célzó politikának is és a döntéshozatal során vegye figyelembe az apákat és férfiakat képviselő civil szervezetek álláspontját. A fent említett nemek közötti egyenlőtlenségek megszüntetésére törekedjenek, ahol az apáknak minden szempontból egyenlő szerepe van a társadalomban, a családban, a gyermekek gondozásában és nevelésében.
2. Kerüljön bevezetésre apa-gyed! A szülői szabadságok egy része Izlandon, Svédországban, Norvégiában és Finnországban bevezetett rendszerhez hasonlóan legyen megosztva egyenlő arányban az anya és az apa között! Jelenleg Magyarországon az anya számára van fenntartva 6 hónap csecsemőgondozási szabadság, míg az apának csak pár nap jár a szülés után. Ez kerüljön megváltoztatásra oly módon, hogy az apa is kapjon 6 hónapot (apa-gyed) amit a gyermek 0,5 és 3 éves kora között csak ő vehet igénybe! A kormány ösztönözze egyéb módon is (például kampányokkal, juttatásokkal), hogy a szülői szabadságokat egyenlő arányban vegye igénybe az anya és az apa!
3. Lépjenek fel annak érdekében, hogy semmilyen jogi diszkrimináció ne érje az apákat. A családpolitikai támogatásokra (például a diákhitelkedvezményekre és többgyermekesek adókedvezményeire) az anya és az apa azonos feltételekkel legyen jogosult. Az okmányokba (például személyi igazolvány) kerüljön be az apa neve is. A jövőben bevezetendő intézkedések is minden esetben a nemek közötti egyenlőség elvének figyelembe vételével történjenek.
4. A kommunikációjukban is egyenlő szülőként jelenjenek meg a nők és a férfiak, akik ugyanolyan kompetensek a gyermekek ellátásában, otthoni teendők elvégzésében.
5. A politika segítse elő, hogy a megszűnjön a férfiakkal szemben az elvárás, hogy elsődleges keresők legyenek. A férfiak számára kijelölt társadalmi elvárások mind abba az irányba mutatnak, hogy a pénzkeresetet mindennel szemben előtérbe helyezzék, ez nagyban hozzájárul az apákat sújtó egyenlőtlenségekhez. Ez nemcsak családjától, gyermekeitől fosztja meg a férfiakat, de számos további társadalmi hátránnyal jár, megfosztja az embert egészétől, lelkétől, igényeitől, egyéb szükségleteitől, érzéseitől, egészségétől, illetve rossz hatással van a fiúk iskolai eredményességére.
6. Tudatosítsa a politika a társadalomban, hogy a nemek közötti egyenlőség a nők és a férfiak közös érdeke. Támogassa az anyákat is abban, hogy a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányaik megszűnjenek! Hívja fel a figyelmet arra, hogy az apák egyenlősége és nők munkaerőpiaci egyenlősége nem egymással szemben áll, hanem erősíti egymást!

Kérjük önöket, hogy a fenti kérések figyelembevételével járuljanak hozzá, hogy társadalmunk elinduljon abba az irányba, hogy az apa és az anya minden szempontból egyenlő szülő legyen, a férfiaknak és nőknek minden szempontból egyenlő része legyen a gyermeknevelésben, szocializációban, valamint a társadalom minden tekintetben ugyanolyan kompetens szülőként kezelje a nőket férfiakat és a nőket.

Köszönettel,
Modern Férfipolitikáért Mozgalom

Csatlakozó szervezetek:
Polgári Válasz
Valódi Egyenlőségért Civil Társaság
Férfihang Civil Társaság
Apaszív Egyesület

Aláíró állampolgárok (a névsor nem teljes, csak azokat tartalmazza, akik hozzájárultak a nevük nyilvános közzétételéhez):

Szujó Flórián (Budapest)
Toplak Zoltán (Kőszeg)
Szombati Szonja (Budapest)
Kőhalmi Sándor (Cegléd)
Kling Ferenc (Budapest)
Berki Attila (Olching – Németország)
Tóth Ferenc (Szentes)
Berki Attila (Olching – Németország)
Iván László (Pécs)
Várhelyi István (Piliscsaba)
Andrásy Kornél (Budapest)
Dr. Pink Edit Éva (Budapest)
Kállai Rudolf (Kecskemét)
Balog Gábor (Kistarcsa)
Takács Roland (Szigetszentmiklós)
Adamecz Zoltán (Veszprém)
Hrustinszki Karesz (Érd)
Kaiser László (Csapdi)
Somogyi Péter (Budapest)
Tömösközy Márk Zsolt (Tiszaújváros)
Merlák Margit Rita (Budapest)
Juhászné Elvira (Miskolc)
Markolt Sebestyén (Pest megye)
Szél Emese Melitta (Dunaharaszti)
Victor Maria Lima (Budapest)
Váci Gergely (Százhalombatta)
Fejes Zoltán (Budapest)
Lukácsi Zoltán (Budapest)
Markolt Péter Tamás (Csobánka)
Dóczi Péter (Budapest)
Kovalik Viktória (Budapest)
Bártfai Imre (Budapest)
Rácz Adél (Budapest)
Zoboki Endre (Kiskunfélegyháza)
Laczkovszki Gábor (Vác)
Lakatos Gordon (Budapest)
Zsédely Tamás (Győr, Ménfőcsanak)
Molnár Viktória (Budapest)
Sárvári Zoltán (Budaörs)
Nándori Beáta (Budapest)
Vadász Ágnes (Budapest)
Bartik Zsolt (Debrecen)
Nagy Katalin (Budapest)
Robert Kujundzic (Kiskunfélegyháza)
Pénzes Tamás (Budapest)
Szeteli Anna (Pécs)
Molnár Eszter (Szombathely)
Kiss Barnabás (Dunaújváros)
Molnár Anna (Zalalövő)
Márton Lóránd (Fót)
Ferenczi Botond (Győr)
Palk Ödön (Busa)
Békési Kálmán (Budapest)
Simor Zsuzsanna (Érd)
Vigh Evelyn (Letkés)
Sági Balázs (Székesfehérvár)
Máté Bella (Veszprém)
Csordás Dávid (Veszprém)
Bombosz Barnabás (Szentendre)
Adorjáni Alpár (Marosvásárhely – Románia)
Gundy Miklós Géza (Tamási)
Kolos Marcell Soma (Budapest)
Pasztuhov Dániel (Budapest)
Mezei Zoltán Csaba (Szigetszentmárton)
Báthori Kovács-Attila (Budapest)
Cserháti Réka (Budapest)
Nagy Gábor (Kistelek)
Pálinkás Gergő (Szeghalom)
Marton József Zsolt (Szarvas)
Puskás Árpád (Debrecen)
Hosszu Miklós (Budapest)
Murvai Dávid (Budapest)
Bense Dániel (Rém)
Katics Ernő (Dombóvár)
Gundy Miklós (Szigetszentmiklós)
Kovács István (Halásztelek)
Győrik Attila (Hódmezővásárhely)
Hegyi Márton (Hódmezővásárhely)
Nagy Klaudia (Budapest)
Rabi László (Kecsekemét)
Sebők Éva (Orosháza)
Péterfia Eszter (Budapest)
Bencsik János (Budapest)
Herendi Szabolcs (Tatabánya)
Valkán Krisztián (Búcs – Szlovákia)
Egyedné Felföldi Lilla (Hatvan)
Arkadiusz Karski (Budapest)
Kovács Sándor (Mezőkovácsháza)
Becsei Dávid (Mezőcsát)
Zöllner Antal (Medgyesháza)
Losonczi Istvánné (Kiskörös)
Kormos Roland (Eger)
Jámbori Attila (Budapest)
Szabó Krisztina Diána (Biatorbágy)
Dr. Tóth Károly (Cserépfalu)
Kanyár Szilvia (Budaörs)
Tömösközy Zsolt (Tiszaújváros)
Szőke Szilvia (Gyula)
Dr. Matlák Gábor (Budapest)
Békési Dániel (Budapest)
Jánosi Kristóf (Budapest)
Huszti Balázs (Göd)
Schmél Zoltán (Szeged)
Orosz György (Budapest)
Dr. Jóna Ádám (Debrecen)
Krajnyák Eszter (Budapest)
Lábas-Szűcs Helga (Debrecen)
Karaszi Csaba (Kiskunhalas)
Csordás Erika (Budapest)
Tóth Csaba (Márkó)
Dauda János (Budapest)
Soós József (Ugod)
Kiss Marianna (Kiskőrös)
Vincze Balázsné Lilla (Budapest)
Nagy János (Szeged)
Nyári Attila (Dunaújváros)
Nagy-Baán Bence (Pécs)
Nyisztor Zoltán (Miskolc)
Potornai István (Halásztelek)
Várhelyi István (Piliscsaba)
Tomola Zoltán (Pécs)
Papp János (Debrecen)
Soós József (Mezőszilas)
Fekete Kálmán (Győr)
Tóth Péter (Jászárokszállás)
Kreisz Mária Anita (Budapest)
Kovács Péter Pál (Budapest)
Beck Zoltán (Kiskőrös)
Simon-Nagy Attila (Orfalu)
Dancsiné Tömösközy Enikő (Kőszárhegy)
Holló Zoltán (Baj)
Novák Péter (Kovácsszénája)
Pálinkás Gergő (Szeghalom)
Búza Róbert József (Nagykáta)
Bodor János (Cegléd)
Juhász Gábor (Lábatlan)
Gacs Gábor (Budapest)
Schwáb Tiborné (Budapest)
Harangozó Gábor (Budapest)
Szabó Áron (Ráckeve)
Fenyvesi Katalin (London – Egyesült Királyság)
Bucsai Judit (Budapest)
Parádi Viktor (Kecskemét)
Zsetkó Zsolt (Lakitelek)
Vadász Béla (Törökbálint)
Molnár Mihály (Nagykovácsi)
Juhász-Sütő Gyöngyi (Mezőfalva)
Sardi Tibor (Győr)
Horváth Bálint (Balatonfűzfő)
Jámbor András Zoltán (Biatorbágy)
Schroff Csaba (Békéscsaba)
Priszler Tamás (Nagykovácsi)
Ádász Csaba (Budapest)
Montag Brigitta (Szemely)
Bibó János (Somogyjád)
Székely Imre (Welschbillig – Németország)
Nusser Nóra (Pécs)
Tirpák Gábor (Semjénháza)
Nagy Viktor (Ajka)
Koronika Tamás (Győr)
Bereznyei Tamás (Tatabánya)
Bajsz István (Budapest)
Szabolcs Péter (Budapest)
Semperger Csaba (Mány)
Horváth Zoltán (Győr)
Marton József Zsolt (Szarvas)
Márton Gábor (Budapest)
Keresztes Ferenc (Budapest)
Pál Endre (Törökbálint)
Kovács Sándor (Nőtincs)
Simon Tamás (Békésszentandrás)
Bibó Viktória (Somjád)
Guljas János (Budapest)
Palanik Gyuláné (Budapest)
Németh György (Eger)
Kecskeméti Tamás (Budapest)
Csernus Attila (Kecskemét)
Gulyás György (Fülöpháza)
Egyedi László (Budapest)
Szabó Judit (Hatvan)
Gál Attila (Áporka)
Nándori Tamásné (Nyíregyháza)
Nándori Imre Tamás (Nyíregyháza)
Lakatos László (Szigetszentmiklós)
Szosznya Krisztina (Berkenye)
Mackó Mónika (Budapest)
Tóth Gábor (Orosháza)
Feke Zsolt (Szolnok)
Dr. Kovács Eszter (Veszprém)
Kozma Laci (Miskolc)
Champier Gergely (Budapest)
Hoyck Balázs (Pécsvárad)
Boros Krisztián (Veszprém)
Mozsdényi Lajos (Zalaegerszeg)
Szabó Sándor István (Szőce)
Gersztheimer Zsolt (Apostag)
Szeri Györgyi (Szőce)
Kovács Barnabás (Gyúró)
Mihályi Gábor (Üröm)
Zöldág András (Budapest)
Molnár János (Szajol)
Kocsis Alfréd (Nyírtelek)
Tibot Elek (Gyula)
Berta Attila (Lövőpetri)
Bursits Zoltán Levente (Budapest)
Várhelyi Kornél (Szigethalom)
Kakula Mihály (Császár)
Mézes Nándor (Esztergom)
Mesterházy Attila (Budapest)