Újbuda Önkormányzata együttműködési megállapodást kötött nőszervezetekkel az Isztambuli Egyezmény helyi szintű megvalósításáról. Tekintettel arra, hogy az Isztambuli Egyezmény számos olyan kérdésben írja elő a nők elleni erőszak elleni fellépést, ahol az a férfiak elleni erőszak esetében is indokolt lenne (de az egyezmény maga nem rendelkezik erről) és aminek elmaradása diszkriminatív az erőszak férfiáldozataival szemben, a Modern Férfipolitikáért Mozgalom és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz és a képviselőkhöz, hogy a megvalósítás során alkalmazzák az egyezmény előírásait a férfiakkal szembeni erőszakra is, valamint ebbe vonják be a férfiszervezeteket is.

Újbudai önkormányzata, illetve Bakai-Nagy Zita Újbuda alpolgármestere arról számolt be a közösségi oldalán, hogy az önkormányzat együttműködési megállapodást kötött a NANE-val és a Patenttal az Isztambuli Egyezmény helyi szintű megvalósítását célzó modell bemutatása érdekében, amennyire azt a jelenlegi törvényi keretek megengedik a ratifikáció nélkül.

Ebben felhívják a figyelmet arra, hogy az egyezmény nem csupán jelentős hangsúlyt fektet a családon belüli erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére, az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárásra, hanem számos más kérdést is tartalmaz. Többek között a nők elleni erőszak, mint tantárgy bevezetését különböző egyetemi tananyagokba (jogi, orvosi, ápolói, pszichológiai, társadalomtudományi stb.), vagy külön tanfolyamok bírók, ügyészek és ügyvédek számára, hogy a nők számára megkönnyítsék a jogvédelem és a jogorvoslat igénybevételét.

A Modern Férfipolitikáért Mozgalom és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság ennek kapcsán közös állásfoglalással kereste meg az Újbudai önkormányzatot és a képviselőket, melyben elmondtunk, hogy örömmel értesültünk arról, hogy a kerület fel szeretne lépni a nőkkel szembeni erőszak ellen és ebben teljes mértékben támogatjuk őket, szeretnénk azonban egyúttal felhívni a figyelmüket arra, hogy az Isztambuli Egyezmény számos olyan kérdéskörben és szempontból írja elő kizárólag a nők védelmét és a nemi szempontok figyelembevételét az esetükben, amely területen a férfiak védelme és a férfiakkal szembeni erőszak nemi dimenziónak figyelembevétele is indokolt és fontos lenne.

Felhívtuk a figyelmüket arra, hogy a párkapcsolati erőszak területén a férfiáldozatok számos nemükből adódó nehézséggel néznek szembe: a férfiakkal kapcsolatos nemi alapú elvárásokkal ellentétes hogy áldozattá váltak, így fokozottan jellemző, hogy a környezet részéről segítség helyett csak megvetésre számíthatnak, nincsenek segítő szervezeteik, akik támogatnák őket, ezek pedig mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a látencia az esetükben különösen nagy.

Míg a közvéleményben elterjedt tévhit, hogy mindössze 5% az arányuk a párkapcsolati erőszak áldozatai között addig, az OKRI 2005-ös nagyszabású családon belüli erőszakkal foglalkozó kutatása[1] szerint az áldozatok közel 30%-a férfi. Vannak olyan külföldi kutatások is, amelyek a férfiak áldozattá válásának ennél is magasabb arányáról számoltak be, például egy 2013-as svéd tanulmány szerint a nők és a férfiak azonos arányban válnak kapcsolati erőszak áldozatává, csak annak formája tér el (a nők felülreprezentáltak az kapcsolati erőszak súlyosabb formáiban). Egyszerre fontos tehát e téren figyelembe venni azt, hogy a nők nagyobb arányban veszélyeztettek (különös tekintettel annak legsúlyosabb formáira), és segíteni a férfiáldozatokat is, akik a közvélekedéssel ellentétben nemcsak nagy számban léteznek, de bizonyos esetekben fokozottan is segítségre szorulnak.

Továbbá ahogy azt ők is kiemelték az Isztambuli Egyezmény túlmutat a párkapcsolati erőszak kérdésén és tágabb kontextusban kezeli a nők elleni erőszakot rendelkezései során kitérve az erőszak azon formáira is, amelynek kizárólag vagy többnyire nők, vagy lánygyermekek válnak áldozatává. Rámutattunk, hogy a férfiak és fiúgyermekek elleni erőszak esetében is alkalmazzák ezt a szemléletmódot, hiszen az erőszak számos formájában a férfiak és a fiúk felülreprezentáltsága figyelhető meg. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) már korábban említett kutatása szerint a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61%-a férfi és a kiskorúak ellen elkövetett bántalmazások áldozatainak kétharmada fiúgyermek. A Belügyminisztérium bűnügyi statisztikai adatai szerint 2019 és 2020 között Magyarországon a gyilkosságok áldozatainak 60%-a, a testi sértések áldoztainak 67%-a férfi volt. Ezek az adatok rámutatnak arra, hogy mennyire fontos, hogy figyelembe legyen véve a férfiakkal szembeni erőszak nemi dimenziót az erőszakkal szembeni szakpolitika kidolgozása során.

Az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának támogatói - e korábban már a férfiszervezetek által az egyezménnyel kapcsolatban megfogalmazott kritikára válaszul - többen úgy érveltek, hogy bár egyezmény nem tér ki a férfiakkal szembeni erőszakra, azonban függetlenül attól, hogy az Isztambuli Egyezmény nem ír elő kötelezettséget a férfiakkal szembeni erőszakkal kapcsolatban ez nem jelenti azt, hogy az erőszak férfiáldozatai diszkriminálva lesznek. Antoni Rita a Nőkért Egyesült elnöke például Tények és tévhitek az Isztambuli Egyezményről című cikkében ezekre a kritikákra reagálva azt írta, hogy az Egyezmény teljes eldobása helyett azt látja a konstruktívabb megoldásnak, ha az egyezmény által előírtakat a férfiak esetében is alkalmazzák.

Ennek megfelelően kértük most az Újbudai önkormányzatot és a képviselőket, hogy az egyezmény helyi szintű megvalósítása során az egyezmény által előírt szempontok – amennyiben indokoltak - a férfiakkal szembeni erőszak esetében is kerüljenek alkalmazásra, és ennek megvalósításába vonják be a férfiszervezeteket is. Ebben számíthatnak a Modern Férfipolitikáért Mozgalom és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság támogatására és együttműködésére.

[1] VIRÁG GYÖRGY (szerk.): Családi iszonyok, Budapest, 2005