Május 16.-a a Fiúgyermekek Világnapja. A kezdeményezés 2018-ban indult Trinidad és Tobagoról azzal a céllal, hogy ezen a napon a fiúkra, illetve a jó(l)létükre fordítsuk a figyelmünket. A figyelem középpontjában a boldogságuk, az egészségük, illetve a családban, a szűkebb és tágabb a közösségben betöltött szerepük jelentősége, illetve jogi és társadalmi egyenlőségük fontossága áll.

Azt gondoljuk, hogy ez a nap különösen fontos amiatt, mert a fiúkat nemi alapú hátrányos megkülönböztetések sújtják az élet számos területén, aminek káros hatásait még mindig nem ismeri fel a társadalom. Pedig ezek következtében a fiúk nagyobb arányban szorulnak ki a középfokú oktatásból, gyakrabban végeznek gyermekmunkát, gyakrabban kényszerítik őket katonának, gyakrabban éri őket halálos kimenetű erőszak, illetve évente több mint 46 millió fiú nemi szervét csonkítják meg. A Fiúgyermekek Világnapja alkalmából egy áttekintést készítettünk arról (a teljesség igénye nélkül), hogy milyen nehézségekkel és társadalmi igazságtalanságokkal néznek szembe a fiúk világszerte és Magyarországon.

Fiúk helyzete a világban*
 
A gyermekkatonák pontos számát nem ismerjük, csak becslések vannak. Ezek szerint 2019-ben 30.000 gyereket kényszerítettek világszerte arra, hogy katonaként fegyveres harcokban vegyen részt. 88%-uk fiúgyermek. Néhány eset, amiről az ENSZ pontos ismeretekkel rendelkezik: A Kongói Demokratikus Köztársaságban 631 gyermeket soroztak be, közülük 91 lányt és 540 fiút. Irakban az Egyesült Nemzetek Szervezete 39 olyan toborzás esetét ellenőrizte, amelyben csak fiúk vettek részt. 902 gyermeket, köztük 850 fiút vettek őrizetbe Irakban olyan fegyveres csoportokban, mint például az ISIS. A Szomáliában a toborzott gyermekek száma drámaian emelkedett 2018-ban, 2228 fiúra és 72 lányra. Bizonyíték van arra is, hogy Dél-Szudánban 365 fiút és 88 lányt. Szíriában továbbá pedig 670 fiút és 136 lányt soroztak be.

A fiúkat gyakrabban érinti a gyermekmunka (88 millió fiút és 64 millió lányt), különösen Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében nagy a nemek közötti egyenlőtlenség, Guatemalában például 35%-a dolgozik a fiúgyermekeknek és 16%-a lánygyermekeknek. Elsősorban a gyermekmunkával összefüggő probléma a fiúk nagy arányú kiesése a középfokú oktatásból. Világszerte 30 millió lány és 32 millió fiú hiányzik az középfokú oktatás alsó szintjéről, ugyanakkor ebben térségeként, országonként jelentős különbségek vannak, különösen Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében jellemző, hogy több lányt íratnak be középiskolába, mint fiút. A kísérő nélküli kiskorú menekültek között (akiket útnak indítanak otthonról, vagy elszöknek) ugyancsak nagyobb arányban vannak a fiúk. 2017-ben a mediterrán útvonalon Görögországba érkező kiskorúak 59 százaléka fiú volt. Az Olaszországba érkező gyermekek és fiatalok 93 százaléka fiú volt, többségük szüleik kísérete nélkül érkezett.

Gyakrabban éri halálos kimenetelű erőszak a fiúkat, mint a lányokat.  Az UNICEF jelentése szerint 100 000 kamasz fiúból (10–19 éves) 36 hal meg erőszak következtében a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, szemben a 24 lánnyal. Ez a magas szám elsősorban a szíriai, iraki és jemeni konfliktusoknak tudható be. Latin-Amerikában megdöbbentően sok az emberölés a fiúk ellen: 100 000, 10 és 19 év közötti fiúból átlagosan 38-at ölnek meg (ezzel szemben 100 000 lányból 5-öt). Az egészségügyileg nem indokolt nemi szervcsonkítás (körülmetélés) a világon minden 3. fiút érint, vagyis évente több mint 46 millió fiút. A leggyakoribb a muszlim országokban, Izraelben, Dél-Koreában, az Egyesült Államokban, valamint Délkelet-Ázsia és Afrika egyes részein.

Számos fejlődő országban a csecsemőhalandósági ráta a fiúk esetében magasabb, csak a fejlettebb térségekben (Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, Ausztáliában és Új-Zéldandon) és Dél-Kelet-Ázsiában nincs jelentősebb különbség a nemek között. Például Afganisztánban 1000 élőszülött lány közül 59 hal meg, míg 1000-ből 66 fiú. (A világon a gyermekek halálozási aránya lányoknál 36 ezrelék, fiúknál 41 ezrelék). A fiúk gyakrabban alultápláltak szinte minden olyan országban, ahol rendelkezésre állnak adatok, nagyobb valószínűleg alacsonyabb fejlettségűek, mint a lányok. Vannak továbbá olyan társadalmi problémák is, amik a fiúkat is érintik (bár a lányokhoz képest kevésbé) mégis a közvéleményben elterjedt tévhit, hogy ezek csak a lányokat sújtják. Ilyen például a gyerekkori kényszerházasság: számos országban a fiúknak több mint 10%-a 18 éves kora előtt házasodik (pl. Kuba, Nepál, Marshall-szigetek, Honduras, Nauru stb.). A következmények a fiúk számára is súlyosak: túl fiatalon kényszerítik őket felnőtt szerepbe, hirtelen és felkészületlenül válnak családfenntartóvá, ami miatt kikerülnek az oktatásból és a munkalehetőségeik is korlátozottá válnak.

A fiúk helyzete Magyarországon 

A Magyarországon született fiúk többnyire szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen a fentebb felsorolt társadalmi problémák többsége nem, vagy csak kisebb mértékben érinti őket, mint a világ más részein élő fiúkat. Ettől függetlenül sajnos Magyarország  sem jeleskedik a fiúk egyenlő esélyeinek megteremtésében. A fiúk az oktatási rendszer minden szintjén hátrányban vannak Magyarországon. Rosszabb jegyeket kapnak, gyengébb szövegértési kompetenciákkal rendelkeznek, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási nehézségekkel. A fiúk, többségben vannak az évfolyamot ismétlők között, egyaránt alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban, így nagyobb arányban kerülnek ki alacsony iskolázottsággal az oktatási rendszerből.  Már 11-12 éves korukra kevésbé motiváltak a lányokhoz képest (ekkorra már 17%-al több lány szeretne diplomát szerezni, mint fiú). A  diplomaszerzés arányaiban  is tükröződik a nemek közötti egyenlőtlenség: ténylegesen 46%-al több nő szerez diplomát, mint férfi).

A férfi minták hiányoznak a fiúk életéből. Gyermekkorban a lányokhoz képest lényegesen kevesebb lehetőséget biztosít a magyar társadalom arra, hogy saját nemükhöz tartozóktól mintákat kapjanak, mind a családban, mind a gyermekekkel foglalkozó intézményekben. Gyedre mindössze az apák 8%-a megy el, pontos adat nincs arról, hogy az összes igénybe vett idő hány százalékát töltik az apák gyeden, de ez jó eséllyel az 5%-ot sem éri el és a gyermek későbbi életszakaszában is igaz, hogy a férfiak töltenek kevesebb időt a gyermekkel, válás esetén pedig jellemzően az apa még inkább háttérbe szorul. A gyermekkel foglalkozó intézmények területén is hasonló a helyzet, például az óvodákban 0,4%, az általános iskolákban 13% a férfi pedagógusok aránya.

 A fiúk gyakrabban válnak az erőszak áldozatává. Mind az Országos Kriminológiai Intézet legutóbbi 2005-ös családon belüli erőszakot vizsgáló átfogó kutatása, mind a Belügyminisztérium legfrissebb bűnügyi statisztikai adatai szerint a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú. Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese szerint a fiúk fizikai bántalmazása része a “kultúrának”, ezzel a módszerrel kívánja eléri       a társadalom, hogy a fiúk a férfiaktól elvárt társadalmi szerepnek megfeleljenek. Ennek nemcsak az a része, hogy bántalmazzák      őket, de beszélniük se lehet erről. El kell viselniük és titokban kell tartaniuk a sérelmeikett és a fájdalmaikat.

 A magyar fiúkat nem csupán a merev nemi szerepek és elvárások sújtják, de az is, hogy nincsenek fiúk egyenlőségét elősegítő államilag finanszírozott programok sem. A kormány például társadalmi programokkal támogatja, hogy a nők szerepe növekedjen azokon a területeken, ahol hagyományosan alulreprezentált a lányok, nők részvétele (például például a Nemzeti Tehetség Program ezzel kapcsolatos pályázatai lehetőségei), ugyanakkor semmilyen támogatást nem biztosít ahhoz, hogy a férfiak szerepe növekedjen a pedagógia területén, vagy más területeken, ahol férfiak alulreprezentáltak. A támogatás hiányán túl ennek üzenete is van, mégpedig, hogy a férfiak ezen területeken való szerepvállalása nem fontos, ami még inkább gátolhatja a fiúkat, hogy ilyen területeken tervezzenek karriert.

Változásra van szükség

A fenti statisztikák arra mutatnak rá, hogy a fiúk még mindig mindennapos élményként élik meg a diszkriminációt és az erőszakot. Abban, hogy ezek a nemek közötti egyenlőtlenségek léteznek a társadalmunk szinte minden alapvetően fontos területe hozzájárul. Szerepe van ebben a családnak, a gazdaságnak, az oktatási rendszernek, a politikának, a médiának és a civil szférának is. Fontos, hogy olyan társadalomkritikai nézőpontból vizsgáljuk meg ezeket a területeket, hogy működésük milyen módon járul hozzá a különbségek kialakulásához és olyan célokat fogalmazzunk meg, amik a nemek közötti egyenlőség irányába indítanak el változásokat. A Fiúgyermekek Világnapja azt a célt szolgálja, hogy ehhez kapcsolódóan tudatosítsuk a fiúgyermekeket érintő hátrányos megkülönböztetés létezését, káros hatásait és hogy ösztönözzük a társadalmi szereplőket, döntéshozókat arra, hogy maguk is tegyenek a változásért.

* A nemzetközi adatok többnyire Ninja Charbonneau, az UNICEF Deutschland sajtóreferensének cikkén alapulnak, ahol más forrást is használtunk az külön is hivatkozva van