Férfiakat kell toborozni az óvodákba!
Norvégiában több mint hússzor akkora a férfi óvodapedagógusok aránya, mint Magyarországon (Norvégiában 10%, Magyarországon 0,4%), ennek ellenére ott lényegesen több szó is esik arról, hogy probléma a férfiak alulreprezentáltsága és több férfire lenne szükség ezen a pályán. Ezúttal Leon Bafondoko trondheimi férfi óvodapedagógus írását közlöm, aki a Midtnorskdebattban épp erre hívja fel a figyelmet és követendő javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogy miként lehetne növelni a férfiak arányát az óvodákban.
"Az óvodának tükröznie kell azt a társadalmat, amelyben a gyerekek élnek. Meg kell tapasztalniuk a gyerekeknek, hogy a férfiak jó példaképek, képzett pedagógusok és gondoskodó felnőttek az óvodában. Jelenleg az óvodai személyzetnek csak 10%-a férfi. (...) Nehéz és magányos egyedüli férfinak lenni a munkahelyen, a férfiaknak más férfiakra is szükségük van kollégaként. Az óvodában dolgozó nők munkakörnyezetének is előnyös, hogy több férfi van, elősegítjük a munkakörnyezet sokszínűségét.
Egy egyszerű toborzási stratégia lehet az, hogy férfiakat több férfival toboroznak a szakmába. Korábban három évet dolgoztam általános és középiskolában. Az okok között, amiért az óvodába jelentkeztem, többek között az is ott volt, hogy a vezetőm férfi, és már több férfi is jelen volt az óvodában. Férfi vezetőm van tehát egy nők által uralt szakmában, ő a példaképem az óvodában. Természetes volt számomra, hogy olyan óvodában keresem az érdeklődést, ahol már működött a férfiak munkaközössége. Ezért úgy gondoltam, hogy az óvoda jó, tanulságos és izgalmas szakma is lehet egy fiatal 23 éves férfi számára.
A férfiak az óvodában pozitív változást hoznak, pozitívan befolyásolják a gyermekek iskolai továbbhaladását is: a Norvég Statisztikai Hivatal kutatása szerint egyértelmű összefüggés van a gyerekek iskolai készségei és az óvodapedagógus férfiak aránya között. (...)
Leon Bafondoko óvodapedagógus, környezetvédelmi felügyelő az óvodában és a nevelési bizottság tagja a Trondheim városi tanácsban
Szükség van egy új kormányprogramra, amely teljesen új, konkrét intézkedésekkel dolgozik, amely segít több férfit vonzani az óvodába. Van néhány óvoda, ahol sikerült elérni azt a célt, hogy a férfiak 20 százalékos arányban legyenek az állományban, azoknak az óvodáknak az intézkedéseiből tanulnunk kell.
Az intézkedések egy része lehet, hogy több férfit vesznek fel vezető pozícióba az óvodákban, munkaközösségeket / konferenciákat szerveznek a férfiak számára, és több természetvédelmi és szabadtéri óvodát építenek. Dolgoznunk kell azon is, hogy óvodapedagógusképzési és szakoktatási projektek által is több férfit toborozzunk az óvodákba. Az iskolai végzettségnek és a személyes tulajdonságoknak kell meghatározniuk, hogy alkalmasak -e az emberek az óvodai munkavégzésre, nem pedig a nemüknek. A nők és férfiak jó megoszlása az óvodai szakmában segít megtörni a nemekkel kapcsolatos sztereotípiákat. Nagyobb pedagógiai sokszínűséget kell teremtenünk az óvodában is.
Minden munkavállalónak lehetőséget kell adni arra, hogy érdekeit, tulajdonságait és tulajdonságait felhasználhassa a pedagógiai munkában. A foci, a tánc, a dal, a szerepjáték, a festészet, az asztalos és a szabadtéri élet mind fontos tevékenységek a gyermekek tanulásában és fejlődésében.
Környezetvédelmi felügyelőként az óvodában napközben többet vagyok a gyerekekkel, mint a szülők, ez nagy kiváltság! A Norvég Statisztikai Hivatal adatai szerint az egy és öt év közötti gyermekek több mint 90 százaléka óvodába jár. Ez azt jelenti, hogy a család után az óvoda a legfontosabb közösség a gyermekek túlnyomó többsége számára. A gyermekek világában tehát nekem van a világ egyik legfontosabb feladata. Minden gyermek egyedi és értékes. Minden nap tanulok valami újat, mert ismerem a gyerekeket.
Én leszek a legközelebb, amikor megtanulnak egyedül járni, beszélni és öltözködni. Minden nap részt veszek a gyerekek készségeinek fejlesztésében. Látom, hogy mikor kezdenek saját véleményt alkotni, és kifejezni, hogy nem értenek velem egyet, hogy maguk döntenek. Látom, mikor veszekednek és béket kötnek, amikor bocsánatot kérnek és megbocsátanak egymásnak. Én is ott lehetek mellettük, amikor a legrosszabb napjuk van, és dühösek, fáradtak, stresszesek, aggódnak, kényelemre és törődésre szorulnak. Mindezt nap mint nap láthatom.
Fontos számomra, hogy részt vehessek a gyerekek életében. A gyerekek élete életet ad nekem, a gyerekek öröme örömet. És a gyerekek kihívásai reményt és motivációt adnak ahhoz, hogy jelentős hatást érjek el fiatal életükben.
Több fiatal férfi megkezdte az óvodapedagógus iskolát, néhányan pedig tanoncok. Néhányan a képzés első évében járnak. Vannak, akik a gyermek- és ifjúsági munkás szakot kezdtek. Mindannyian jól választottatok az oktatásban. Nekünk, akik férfiak vagyunk az óvodában, szükségünk van rád, de leginkább a gyerekeknek van szükséged rád."
