A fiúk hátrányos helyzetben vannak a magyar oktatásban, szinte minden szempontból. Rosszabb jegyeket kapnak, gyengébb szövegértési kompetenciákkal rendelkeznek, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási nehézségekkel, többségben vannak az évfolyamot ismétlők között és alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos hazai adatokat ismertetjük.

Társadalmunk és az oktatási rendszer alapvető értéke, hogy mindenkinek - nemtől függetlenül - azonos lehetőséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy elérje azt a potenciált ami benne van. Ebből következően fontos az is, hogy a gyerekek neme nem szabad, hogy meghatározza az iskolai eredményességüket. Sajnos azonban az adatok egészen mást mutatnak: igen jelentős nemi egyenlőtlenségek vannak az iskolai osztályzatokban, az elsajátított készségekben, abban, hogy ki jut be gimnáziumokba és a felsőoktatásba, illetve hogy ki tudja elérni az általa kívánatosnak tartott végzettséget. Ezért pedig soha nem a gyerekek a felelősek, hanem azok a felnőttek, akik rosszul nevelik, szocializálják őket, és/vagy diszfunckionálisan működtetik az oktatási rendszert.

Az alábbiakban a fent már ismertetett adatokat bontjuk ki részletesebben, bemutatva hogy 6. és 8. osztályban az egyes tantárgyakból milyen átlagos eredményekkel rendelkeznek a fiúk és a lányok, milyen az osztályzatok szerinti megoszlásuk, az első nyolc évfolyam esetében milyen arányban ismételnek osztályt, illetve a 6. évfolyam esetében azt is megnézzük, hogy milyen a nemek aránya az írási, olvasási és magtartási nehézségekkel küzdő gyerekek között. Ezt követően az Országos Kompetenciamérések eredményeire térünk rá: itt bemutatjuk, hogy szövegértési, illetve matematikai kompetenciák terén milyen nemi különbségek figyelhetőek meg. A harmadik részben a középiskola-választás nemek szerinti tendenciáit ismertetjük, végül pedig a felsőoktatásban diplomát szerzettek nemi arányát, illetve a 6. és 8. osztályosok diplomaszerzési szándékaira is kitérünk.

Tanulmányi osztályzatok 6. és 8. osztályban

Az első nyolc osztály esetében még nem beszélhetünk jelentős nemek szerinti differenciálódásról, abból a szempontból, hogy milyen oktatást kínáló intézményekben tanulnak a fiúk és a lányok. A gyerekek döntő többsége alapfokú oktatásban tanul, emellett egy kisebb részük (a 8. osztályban mintegy tizedük) hat - és nyolc évfolyamos gimnáziumokban. Azonban már ebben az életkorban is nagy nemek közötti különbségek tapasztalhatók az osztályzatok terén. Ennek kapcsán az Országos Kompetenciamérés (OKM) 2017-es tanulói adatbázisának 6. és 8. osztályra vonatkozó adatait vizsgáltuk meg (a kompetenciamérésen az akkor hiányzó gyerekek kivételével az ország összes adott évfolyamon tanulója részt vett, ők kitöltöttek egy kérdőívet, amiben megadták a legutóbbi félév végi tanulmányi eredményeikre vonatkozó adataikat).

Ezek azt mutatják, hogy a 6. osztályos fiúk és lányok tanulmányi átlaga között negyedjegynyi a különbség (fiúk: 4,10, lányok: 4,34). A lányok minden, az OKM adatbázisa által külön is feltüntetett tantárgyból (matematika, magyar nyelv és magyar irodalom) jobb tanulmányi eredménnyel rendelkeznek, mint a fiúk és jobb jegyeket kapnak magatartásból és szorgalomból is. A legnagyobb különbség a magatartás jegy esetében figyelhető meg (átlagosan 0,53-al alacsonyabb a fiúk érdemjegye), magyar nyelv, magyar irodalom és szorgalom estében hasonló az eltérés (0,33 és 0,40 közötti), míg matematikából a legalacsonyabb (0,16).

Hogy ez mennyire jelentős különbség azt talán még jobban szemléleti, ha osztályzatok szerint nézzük meg az eloszlást. Minden tantárgy (illetve magatartás/szorgalom) esetében azt látjuk, hogy a legjobb osztályzatot kapott tanulók között a legkisebb a fiúk aránya, és ahogy haladunk a gyengébb osztályzatot kapottak irányába úgy lesz egyre magasabb. Nyelvtan esetében például a jelest (5-öst) kapott tanulók között közel kétszer akkora a lányok aránya, mint a fiúké (100 lányra 58,7 fiú jut), míg az elégtelent (1-est) kapott tanulók között 3-szor akkora a fiúké, mint a lányoké (100 lányra 300 fiú jut).

Ezek a különbségek az általános iskola 8. évfolyamán is fennmaradnak, sőt magatartás kivételével növekednek is (ezzel együtt 8. osztályban is magatartásban a legnagyobb a nemek közötti különbség).

Ugyancsak az OKM tanulói adatbázisa alapján megvizsgáltuk az évfolyamismétlők, illetve a különböző nehézségekkel küzdő tanulók nemi arányait is (az évfolyamismétlésre vonatkozó adatok tanulói önbevallás alapján, a különböző nehézségekre vonatkozó adatok pedig a központi adatbázis alapján lettek megadva). Az eredmények azt mutatják, hogy az 1.-4. osztály esetében 25 százalékkal, az 5.-8. osztály esetében pedig már 62 százalékkal több fiúnak kellett osztályt ismételni, mint lánynak. 6. osztályban a különböző vizsgált nehézségek közül egyedül a számolási nehézségek érintik közel azonos arányban a fiúkat és a lányokat, a többi esetében a fiúk felülreprezentáltak. A beilleszkedési nehézségek 67 százalékkal, a magatartási nehézségek 280 százalékkal, az írási nehézségek 53 százalékkal és olvasási nehézségek 32 százalékkal több fiút érintenek.

Standardizált tesztek

A standardizált tesztek eredményeit azért érdemes az osztályzatok mellett megnézni, mert ezek kimondottan azokat a tárgyi készségeket vizsgálják amikkel a gyerekek rendelkeznek, ellentétben az osztályzással, amiben megjelenik a tudás értékelése mellett például a tanórára való készülés, vagy az órái munka értékelése. Ehhez a 2017-es Országos Kompetenciamérés kompetenciatesztjeinek eredményeit vizsgáltuk meg, mely a tanulók szövegértési képességét és matematikai eszköztudását méri fel. Az OKM matematika eszköztudásra vonatkozó felmérése - ellentétben az osztályzatokkal - matematikából a lányok kis mértékű hátrányát mutatja: A fiúk előnye matematikából 6. évfolyamon 11 képességpont, a 8. évfolyamon pedig 20 képességpont. Ennél lényegesen nagyobb azonban a fiúk hátránya szövegértésből: a 6. évfolyamon 52 képességpont, a 8. évfolyamon pedig 45 képességpont.

Az, hogy a fiúk matematikából jobb kompetenciákkal rendelkeznek, mégis rosszabb osztályzatokat kapnak arra utal, hogy Magyarországon is érvényesül az a több országban (például Norvégiában) megfigyelhető jelenség, hogy a fiúk jobban teljesítenek a standardizált teszteken és vizsgákon, mint amilyen tanulmányi osztályzatokat kapnak.

Középfokú oktatás

A középfokú oktatásban való továbbtanulás iskolatípusok szerinti nemi differenciálódását a Központi Statisztikai Hivatal 2019-2020-as tanévre vonatkozó oktatási adatai alapján mutatjuk be. A magasabb szintű oktatást biztosító gimnáziumokban a fiúk alulreprezentáltak (44 százalék a fiúk aránya), míg a leggyengébb színvonalú oktatást biztosító, 2019-2020-ban épp "szakközépiskola" megevezést viselő iskolatípusban (korábbi, közismert nevén "szakiskola", 2020-tól kezdve legújabb neve "szakképző iskola") pedig felülreprezentáltak (64 százalék a fiúk aránya).

Az iskolatípusok közötti színvonalbeli különbséget jól mutatja, hogy az OKM 2017-es adatai alapján a 10. évfolyamon az Országos Kompetenciamérésen a szakközépiskolások hátránya a 6 és 8 osztályos gimnáziumokhoz képest 403-404 képességpontnyi volt, a 4 osztályos gimnáziumokhoz képest pedig 301-318 képességpont. Az Országos Kompetenciamérés olyan értékelési skálát használ, hogy összemérhető a különböző évfolyamok teljesítménye egymáshoz képest is. Ha ezeket összehasonlítjuk azt látjuk, hogy a 10. osztályos szakközépiskolások matematikai és szövegértései készségszintje alacsonyabb még a négy évvel fiatalabb, általános iskola 6. évfolyamára járó tanulók készségszintjénél is. Mindez azt jelenti, hogy a szakközépiskolai képzési forma (amelyben a fiúk kétszeresen felülreprezentáltak) 10. osztályos tanulói átlagosan gyengébb szövegértési és matematikai készségekkel rendelkeznek, mint az általános iskola 6. évfolyamos tanulói.

Felsőoktatás

A Központi Statisztikai Hivatal 2020/2021-es tanévre vonatkozó felsőoktatás-statisztikai adatai szerint a felsőoktatásban résztvevő hallgatóknak csupán 46 százaléka férfi. Ez azt jelenti, hogy 100 felsőoktatásban tanuló férfira 117 nő jut. A felsőoktatásban tanulók mellett érdemes megvizsgálni a ténylegesen diplomát szerzők arányát is. E téren még nagyobb különbség figyelhető meg. Az Eurostat adatai szerint jelenleg Magyarországon a 30-34 éves népességben a nők 40 százaléka és a férfiak 27 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ez azt jelenti, hogy 100 felsőfokú végzettségű férfira 147 nő jut (vagyis 47 százalékkal kisebb eséllyel szereztek diplomát a korcsoporthoz tartozó férfiak).

Az Országos Kompetenciamérés tanulói kérdőívei rákérdeznek arra is, hogy a tanulók milyen legmagasabb iskolai végzettséget szeretnének elérni. 6. osztályban még csak 17 százalékkal több lány szeretne diplomát szerezni, mint a fiú, ugyanakkor ez a különbség is eltűnik, ha az azonos tanulmányi eredménnyel rendelkező fiúk és lányok szándékait nézzük. A 4,0 fölötti tanulmányi átlaggal rendelkező lányok és fiúk közül is 68-68 százalék szeretne diplomát szerezni, míg a 3,0 és 3,9 közötti tanulmányi átlaggal rendelkező fiúk és a lányok 18-18 százaléka. Mindez arra utal, hogy ha ugyanolyan jó tanulmányi eredménnyel rendelkeznének a fiúk és lányok, akkor nem lenne nemi különbség a diplomaszerzési szándékban.

A 6. osztályban meglévő 17 százalékos különbség azonban az életkor előrehaladtával tovább növekszik, 8. osztályra már 20 százalékkal több lány szeretne diplomát szerezni, mint fiú, a tényleges különbség pedig közel háromszor ekkora, - ahogy arról fentebb már esett szó - jelenleg a 30-34 éves korcsoportban 46 százalékkal több nőnek van diplomája, mint férfinak. Ez azt jelzi előre, hogy - amennyiben a tendenciák nem változnak meg - a fiúk lényegesen kisebb arányban fogják elérni az általuk kívánt iskolai legmagasabb végzettséget, mint a lányok.

Következtetések

Látjuk tehát, hogy a fiúk az oktatásban szinte minden szempontból hátrányban vannak Magyarországon. Rosszabb jegyeket kapnak, gyengébb szövegértési kompetenciákkal rendelkeznek, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási nehézségekkel, többségben vannak az évfolyamot ismétlők között, alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban, nagyobb arányban kerülnek ki alacsony iskolázottsággal az oktatási rendszerből. A fiúk már 11-12 éves korukra kevésbé motiválttá válnak a továbbtanulást illetően, ráadásul még kevésbé tudják e céljaikat ténylegesen megvalósítani.

Fontos, hogy ezt a témát összefüggéseiben lássuk, okaival és következményeivel együtt. A fiúk iskolai eredményességét számos tényező hátráltatja: káros nemi szerepek és sztereotípiák, lányosnak tartott viselkedést díjazó iskolai normák és férfi minták hiánya otthon és az iskolában. A következményei súlyosak, hiszen az iskolai sikertelenség rengeteg más társadalmi hátránnyal jár együtt: az alacsonyabb iskolai végzettségűek rosszabb egészségi állapottal rendelkeznek, alacsonyabb a várható élettartamuk, nagyobb eséllyel kerülnek olyan marginalizált helyzetekbe, mint a társadalmi elszigetelődés, a hajléktalanság, vagy a szenvedélybetegség, nagyobb eséllyel válnak erőszakos bűncselekmények áldozatává és elkövetőivé. Ezek mind olyan problémák, amik egyébként is nagyobb arányban érintik a férfiakat, a férfiak alacsonyabb iskolázottsági szintje pedig még jobban növeli a férfiak hátrányait e területeken is. Illetve a férfiak esetében az alacsonyabb iskolázottság azzal is együtt jár, hogy lényegesen nagyobb arányban maradnak nem szándékoltan egyedülállók és gyermektelenek.

Nem túlzás azt állítani, hogy ez ma Magyarországon a nemek közötti egyenlőség egyik legfontosabb kihívása. Nem csupán azért, mert a gyerekeket sújtja (akik a legkiszolgáltattabbak ebből a szempontból), de azért is, mert ha ezt nem oldjuk meg, az az élet számos területén további egyenlőtlenségekhez vezet.