A Modern Férfipolitikáért Mozgalom arra törekszik, hogy fiúkat, férfiakat érintő társadalmi kérdéseket illetően egy modern gondolkodás jusson érvényre a társadalomban, melynek alapját képezik az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség és az erőszakkal szembeni küzdelem is. Ennek egy része - így a fiúk körülmetélésének kérdése is - egyben gyermekjogi kérdés is. Kiemelten az.

Miért gyermekjogi kérdés? Norvégia, Svédország, Dánia, Izland és Finnország gyermekjogi ombudsmanjai közös állásfoglalást adtak ki arról, hogy ez a gyakorlat sérti a gyermekek jogait (1). Ebben azt írják, hogy a fiúk orvosi indok nélkül történő körülmetélése sérti A gyermekek jogairól szóló egyezmény 12. cikkét, amely leszögezi, hogy a gyermekeknek joguk van kinyilvánítani a véleményüket minden őket érintő kérdésben, illetve a 24. cikkének 3. pontját mely szerint a gyermekeket meg kell védeni minden olyan tradicionális gyakorlattól, mely káros az egészségükre. Alapvetőnek tartják továbbá, hogy ebben az esetben a szülők jogai nem kerülhetnek a gyermekek testi integritásának jogai elé és a gyermekek legjobb érdeke minden esetben elsődleges szempont, akkor is, ha ez korlátozza a szülők vallási, vagy tradicionális gyakorlatokhoz való jogát. Arra is felhívják a figyelmet, hogy ezekben az országokban semmilyen orvosi indok nincs arra, hogy egészséges fiúgyermekeken elvégezzék ezt.

Továbbá a Dán Orvosi Kamara is úgy foglalt állást (2), hogy a fiúk orvosilag indokolatlan körülmetélése bántalmazás és csonkítás. Dániában további öt orvosi, öt egészségügyi és négy gyermekjogi szervezet foglalt állást hasonlóképp (3). Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a gyakorlat betiltásának a kérdése az ország közéleti vitáinak részévé vált, mely során a gyermekek jogainak elsődlegessége, mint szempont kiemelten megjelenik (4). Magyarországon eddig tudomásom szerint kizárólag férfiszervezetek foglaltak állást a gyakorlat ellen és a gyermekek jogainak elsődlegessége mellett. Ahhoz, hogy megváltoztassuk ezt, szükség lenne mindenkinek a hangjára.

Mit tudunk tenni?

- Kapcsolatba lépünk a politikusokkal helyi és nemzeti szinten, elmondjuk a véleményünket az egészséges gyermekek körülmetéléséről.

- Megosztani, kedvelni és hozzászólni az ezzel kapcsolatos bejegyzéseket a közösségi médiában, ez láthatóvá teszi a problémát.

- Csatlakozni olyan civil szervezetekhez, amely felszólal ennek érdekében.

- Ha társadalmi kezdeményezés indul (pl. petíció), csatlakozni hozzá!

Nagyon sok tenni való van még, ahhoz hogy a gyermekek testi integritáshoz való joga védve legyen. És nem szabad leállni amíg ez meg nem történik! Ezzel nem csupán a magyar gyermekek jogainak védelmét tudnánk elősegíteni, de példát mutatnánk a világnak is, hiszen világszerte minden harmadik fiúgyermeket érint ez a probléma.

Változtassuk meg a világot együtt!

Dániában egyre nagyobb társadalmi nyomás alatt van a kormány, azért hogy tiltsa meg a 18 év alatti fiúk orvosilag nem indokolt nemi szerv csonkítását. A legfrissebb közvéleménykutatás szerint már a lakosság 86%-a szeretné, ha betiltanák. A legnagyobb kormánypárt bejelentését, mely szerint továbbra sem támogatják ezt, felháborodás fogadta saját szavazótábora részéről is, a miniszterelnök oldalát ellepték a dühös és csalódott hozzászólások. 

2013-ban alakult az Intact Denmark nevű civil szervezet, azzal a céllal, hogy Dániában betiltsák a 18 év alatti fiúk nemi szerv csonkítását. Ez a szervezet jelentős szerepet játszott abban, hogy a kérdés a közéleti viták témájává vált. Négy évvel ezelőtt már írtam róluk, illetve arról, hogy a Dán Orvosi Kamara egy olyan közleményt adott ki, hogy a fiúk körülmetélése egyenlő a bántalmazással és csonkítással, valamint hogy egyre több politikus is hasonlóan foglalt állást.

A kérdés Dániában azóta is (sajnos Európában és a világban egyedülálló módon) jelentős politikai viták tárgyát képezi és ezek során egyre nő a tiltást támogatók tábora. A Yougov közvéleménykutatása szerint 2014-ben a dánok 74%-a gondolta úgy, hogy tiltani kell a gyakorlatot, a Megafon 2018-as kutatása szerint már 83%-a támogatta, a legfrissebb idén augusztusi, szintén a Megafon által készített felmérés szerint pedig már 86%. Az elmúlt hónapok során a parlamenti pártok is sorra álltak be a tiltást támogatói közé. Immár hat parlamenti párt foglalt állást ily módon: az antikapitalista Enhedslisten, a szocialista SF a zöld Alternativet, a liberális Liberal Alliance, a bevándorlásellenes Dansk Folkeparti, illetve a nemzeti konzervatív Nye Borgerlige.

Csak a két legnagyobb párt, a kormányzó balközép Socialdemokratiets, illetve az ellenzéki jobbközép Venstre ellenzi a tiltást, azonban egyre nagyobb társadalmi nyomás helyeződik rájuk is, annak érdekében hogy megváltoztassák álláspontjukat. Ezúttal a Liberal Alliance elnöke, Simon Emil Ammitzbøll-Bill nyújtott be indítványt a parlamentben a gyakorlat betiltására vonatkozóan, ami miatt a szociáldemokrata párt bejelentette, hogy felülvizsgálja álláspontját. Ennek az lett az eredménye, hogy ismét bejelentették, hogy nem támogatják a tiltást. Mette Frederiksen, miniszterelnök elmondta, hogy bár nem ért egyet a gyakorlattal, de nem tiltják be, mindezt elsősorban azzal indokolta, hogy mi történt a zsidókkal a II.világháborúban, illetve hogy Dánia lenne az egyetlen az ország a világon, ahol tiltott.

Mette Frederiksen ezzel kapcsolatos bejelentése közfelháborodást váltott ki a közösségi médiában. A miniszterelnök Facebook oldalát is ellepték az egyet nem értésüket kifejező, felháborodott és csalódott hozzászólások. Több mint 8 ezer komment született, a top hozzászólások közül idézek néhányat:

"Mette Frederiksen .... Ön épp most kért az állam nevében bocsánatot a Godhavn-i fiúktól, akik erőszaknak voltak kitéve ...... Most pedig engedélyt ad 18 év alatti gyermekek megcsonkítására ....."(Thomas Revsbeck) (1945 és 1976 között a dán állam a Godhavn-i fiúotthonba helyezett el fiúkat, akiket ott fizikailag és szexuálisan bántalmaztak, illetve orvosi kísérleteket végeztek rajtuk.)

 "Mette, ez a legrosszabb hír a mai nap. Szegény gyerekeknek semmi választási lehetősége nincs. Hogyan tudod ezt te támogatni" (Susan Brandt Jensen)

"Nagyon tiszteltelek, Mette. Ez ma eltűnt, elküldtem a pártból való kilépési nyilatkozatomat." (Joan Prahl Parente)

"Kedves Mette. Az egészséges fiúgyermekek körülmetélése nemi alapú csonkítás. Azt gondolom, hogy az az igazságos, ha felállítunk egy 18 éves korhatárt és ezen a ponton mindenki eldöntheti majd magának." (Anne-Jette Raben)

"A gyerekek, lányok, fiúk körülmetélése orvosi indokok nélkül elfogadhatatlan egy felvilágosult társadalomban. Az egyéni jogokat nem írhatják felül történelmi kötelességre való utalások." (Ingelise Lauritsen)

"Micsoda nonszensz! Felháborító, hogy egyáltalán vita témája az, hogy megvágjanak-e egy gyereket. Ezt le kéne zárni azzal, hogy ilyenről soha nem nyitunk vitát. Támogasd a tiltást!" (Ole Mikkelsen)

"Micsoda gusztustalan érv ez! Rendkívül tiszteletlen azokkal szemben akik meghaltak és azokkal a fiúgyerekekkel szemben, akiknek a testéből egy részt levágnak most. Ha a láthatatlan barátod azt mondja, hogy vágd a gyerekedet, itt az ideje, hogy ne hallgass rá!" (Rasmus Rasmussen)

"Remélem, hogy a párt elveszti szavazóit, mivel szégyen ahogy a gyerekekkel bánik." (Ulla Moutran)

"Az ember nem okoz fájdalmat a kisgyermekeknek és egy életen át tartó traumát! Vallási kontextusban sem!" (Claudio Schultz Henriksen)

"Mette, ez botrányos. A saját testeddel való rendelkezéshez való jog mindig a szülők vallásszabadsághoz való joga fölött áll, bármi is történt a múltban." (Kasper Klarskov)

"Ez a döntés egy hatalmas hiba. Ön a kultúrát és a tradíciót arra használja fel, hogy legitimizálja a gyermekbántalmazást. Én azt gondoltam, hogy mi itt Dániában olyan kultúrát és tradíciót alkottunk, ami nem bántja az embereket, de úgy látszik nem ez a helyzet. És nem érdekel, hogy mit ígért a zsidóknak korábban. Ez az én véleményem szerint nem teszi a védtelen gyermekek megcsonkítását kevésbé rosszá."  (Rasmus Sylvest Mortensen)

"Ettől kissé hányingerem van. Azt állítod, hogy ha azt szeretnénk, hogy a fiúknak joguk legyen dönteni a testükről, akkor antiszemiták vagyunk. Ez tiszteletlen velünk szemben is, de mindenekelőtt a gyerekekkel szemben, akik nem tudnak választani, hogy megvágják őket, vagy nem."  (Esther Fuchs)

Mette Frederiksen, Dánia miniszterelnöke

A felháborodott hozzászólások azóta is folyamatosan érkeznek az új bejegyezések alá is. A miniszerelnök legújabb bejegyzésében például arról ír, hogy a szexuális zaklatás és általában az erőszak elfogadhatatlan. A legnépszerűbb hozzászólások arra mutatnak rá, hogy mennyire ellentétben van ezzel a nemi szerv csonkítással kapcsolatos álláspontja.

"Másrészt viszont a kisfiúk csonkítása rendben van" (Kjartan Nygaard)

"Ön támogat mindenkit csak a gyerekeinket nem? Mi van azokkal, akik hangosan beszélnek a körülmetélés által szerzett szörnyű tapasztalataikról? Ők nem érdemlik meg, hogy meghallgassuk őket? A gyerekeinknek nincs joguk a saját és érintetlen testükhöz? Miért nem adja meg nekik a hozzájárulás jogát? Az ön döntése - ön csinál sok ezer új áldozatot" (Suzett Anderberg)

Az egészen nyilvánvalónak tűnik, hogy a nemzetközi reakcióktól való félelem miatt nem születik döntés. Ugyanakkor hosszabb távon egy jól működő demokráciában, egy kormány aligha mehet politikai következmények nélkül egyenesen szembe a választók 86%-ával, beleértve saját szavazóit is, nyíltan megtagadva az általa képviselt alapvető értékeket (pl. a gyermekek jogai, vagy a nemek közötti egyenlőség). Nagyon valószínű, hogy az itt megnyilvánuló indulatok a jövőben még inkább fokozódni fognak, amennyiben a két nagy párt nem változtatja meg az álláspontját.

Fontos lenne, hogy itthon is mihamarabb felismerjük, hogy a gyermekek ilyen fajta bántalmazását és megcsonkítását nem tűrhetjük szó nélkül!

Petíció az Emberi Erőforrások Minisztériuma részére (A petíció itt írható alá.):

Frissítés!

Az elküldött állásfoglalás, javaslat nyilvános változata itt érhető el.

A hazai és nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a fiúk minden országban, kisebb-nagyobb mértékben hátrányban vannak az olvasási és szövegértési kompetenciák terén. A különbségek már óvodás korban megmutatkoznak és életkorral előrehaladva folyamatosan növekednek. Nem csupán a szövegértési tesztek eredményeiben tapasztalható ilyen különbség a nemek között, de a fiúk átlagosan kevesebb időt töltenek olvasással, kevésbé értékelik az olvasást, önmagukat kevésbé tartják jó olvasónak és az olvasás inkább lányos időtöltésnek számít.

A Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című projekt keretében Szinger Veronika és Szabó Ildikó „Nemek és igenek: a fiúk olvasási motivációja és teljesítménye a kutatási eredmények és jó gyakorlatok tükrében” című tanulmánya a fiúk olvasással kapcsolatos problémáját mutatja be. A tanulmány szerzői számba vették a nemek közötti különbségek lehetséges okait és jó példákat mutattak be a világból ennek a problémának megoldására.  E tanulmány alapján nézzük meg, hogy milyen lépésekkel javíthatóak a fiúk szövegértési készségei.

Mindez különösen indokolt lenne azért is, mert az olvasás sok fontos területre, készségre is hatással van, ezek közül is kiemelkedik talán az iskolai sikerességnek a kérdése. Az szövegértés és a tanulmányi eredmények között szoros összefüggés van, hiszen a szövegértés az egyik legalapvetőbb készség, ami még az olyan tantárgyak esetén is elengedhetetlen, mint a matematika, vagy a fizika.

1. Legyünk empatikusabbak!

Az olvasási nehézségekkel küzdő fiatalok esetében erős kapcsolat található a magatartási nehézségek és a szövegértés hiányosságai között. Ezek közül bármelyiket is fejlesztjük, a másik készség is javul vele együtt. A kettő közötti kapcsolódási pont a szociális nézőpontátvitel képessége. Az irodalmi szövegek olvasása ugyanis szükségessé teszi, hogy képesek legyünk más személyek helyzetébe beleélni magunkat és az ő nézőpontját megérteni.

Az empatikus beleélés képessége függ attól, hogy nekünk milyen tapasztalataink vannak: Gyakran elmondják nekünk mások az érzéseiket, gondolataikat? Megkérdeznek minket erről? A kutatások azt mutatják, hogy a szülők a fiúkkal a lányokhoz képest sokkal ritkábban osztják meg az érzéseiket, illetve őket is kevésbé kérdezik azokról.

2. Olvassanak az apák!

A szocializáció során az anya női szerepeket, az apa férfiszerepeket közvetít. Sok családban a gyermekeknek elsősorban az édesanyjuk olvas mesét, a nők egyébként is gyakoribb olvasónak számítanak, és gyakrabban járnak könyvtárba – ez mintát jelent a gyermekek számára is.

A férfiak és nők olvasási szokásaiban lényegesen kisebb a különbség a magas iskolai végzettségűek körében, mint a munkásosztályban. Az olvasás az utóbbi társadalmi csoportban kifejezetten férfiatlan tevékenységnek számít, illetve ezzel összefüggésben léteznek olyan szubkultúrák (különösen a fiúk körében), amelyek a tanulást, az iskolát egy rájuk erőltetett kényszernek tartják.

Alighanem ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a fiúk hátránya mind a tanulmányi eredményekben, mind az olvasási készségekben az oktatás színvonalával növekedésével párhuzamosan csökken. Ott a legkisebbek a nemi különbségek, ahol magasabb az oktatás színvonala és a tanulók magas társadalmi háttérrel rendelkeznek (mint például a 8 osztályos gimnáziumok) és ott a legnagyobbak, ahol alacsonyabb az oktatás színvonala és a tanulók hátrányos helyzetű társadalmi csoportokból kerülnek ki (pl. kistelepülések).

3. Változtassuk meg a káros sztereotípiákat!

Egy német kutatás a tanárok nemi olvasási sztereotípiája és a fiúk olvasási önképének kapcsolatát vizsgálta. A vizsgálatba összesen 54 tanárt és 1358 diákot vontak be. A nemekkel kapcsolatos olvasási sztereotípiák a fiúk számára kedvezőtlenek. Összefüggés mutatkozott továbbá a tanárok nemi sztereotípiái és a fiúk olvasási önképe között: minél inkább negatívabban gondolkodtak a tanárok a fiúk olvasási készségeiről, annál rosszabb volt a fiúk olvasási önképe.

4. Több férfipedagógus legyen az óvodákban és iskolákban!

A férfiak alulreprezentáltsága az oktatási szektorban szintén hozzájárul a fiúk iskolai demotiváltságához. Ha találunk is férfi tanítókat a tantárgyak tipikus felosztása a nőkhöz rendeli az olvasást, írást, éneket és a férfi tanítóhoz a matematikát, testnevelést, technikát.

Egy szintén német kutatás szerint a pedagógusok is hatással vannak a fiúk és lányok korai literációs fejlődésekre. A kutatásban mindegyik óvodapedagógus nő volt, akik saját beszámolójuk alapján sokkal több tipikusan lányos tevékenységet ajánlottak és a lányokat közelebb is érezték magukhoz, mint a fiúkat. A közeli-gyermek pedagógus kapcsolat erősíti a korai literációs készséget.

5. Vegyünk több könyvet!

Egyes nézetek szerint a fiúk kevésbé alkalmasak csöndes, nagyobb elmélyülést igénylő elfoglaltságokra, mint például a szépirodalmi könyvek olvasása. Sokan ennél az elgondolásnál fogva nem is vesznek annyi könyvet fiaiknak, mint lányaiknak. Ábrahám Mónika kutatási eredményei szerint a 12-14 éves fiúk csupán 45%-ának van legalább 50 könyve, szemben a 12-14 éves lányok 61%-ával.

A PISA felmérések egyik legfontosabb tanulsága, hogy azoknak a tanulóknak erős a szövegértési készsége, akik szeretnek olvasni és élvezik az olvasást. Azok a fiúk akik szeretnek olvasni, változatos dolgokat olvasnak és alkalmazzák a szövegértési stratégiákat, olyan szintet tudnak elérni szövegértésben, mint a lányok. Fontos volna minél hamarabb megszerettetni a fiúkkal az olvasást. Ehhez érdemes lenne azt is vizsgálni, hogy milyen típusú (témájú, kinézetű stb.) könyvek segítik ezt a legjobban és ezekkel megszólítani őket.

Cél, egy olyan mozgalom létrehozása, amely megfogalmazza, népszerűsíti és képviseli Magyarországon a modern férfipolitikát. Az alábbi cikkben arról írok, hogy ez mit érték ez alatt, mi indokolja ezt, illetve milyen értékek, célok mentén történik, hol helyezkedik el a meghatározó irányzatokhoz képest.

Előzmények

Két évvel ezelőtt a Valódi Egyenlőségért Civil Társaságot azért alapítottuk, hogy egy olyan szervezetet hozzunk ezzel létre, amelynek célja a nemek közötti egyenlőség elősegítése mindkét nem számára. Az egyik kiemelt problémának azt tartottuk mindannyian, hogy a férfiak perspektívái a társadalmi nemek politikájából (ez alatt a nő – és férfipolitikát értem együtt) teljesen hiányoznak, így az egyik prioritás ezeknek megfogalmazása, képviselete volt. Az elmúlt hónapok során láthatóvá vált, hogy a VECT keretein belül is különböző elképzelések vannak arról, hogy ki mit ért ez alatt. Olyan kérdésekről van szó, hogy mit értünk elérendő egyenlőség alatt (pl. törvény előtti egyenlőség, egyenlő esélyek, vagy egyenlő kimenetel), a nemek közötti különbségeket mi okozza, meg lehet-e változtatni azokat (ha igen, akkor hogyan), mi az a társadalmi beavatkozás, ami ezt elősegítheti (pl. szemléletformálás, pozitív diszkrimináció, kvóta), mit gondolunk a feminizmusról, a jelenlegi nőpolitikáról, vagy milyen prioritások vannak a férfipolitikában. Az erről folytatott viták, megbeszélések alapján én arra a következtetésre jutottam, hogy az általam képviselt szemléletmódnak és az ehhez kapcsolódó programnak nincs olyan mértékű támogatottsága a civil társaságon belül, amire építve ennek képviselete a továbbiakban hatékonyan megvalósítható lenne, erre való tekintettel úgy döntöttem, hogy lemondok az alelnökségről és „Modern Férfipolitikáért Mozgalom” néven új mozgalmat indítok. Ezt ismertetem az alábbiakban.

Ahogy már az elnevezése is utal erre, ennek az lesz a célja, hogy egy modern férfipolitika jöjjön létre Magyarországon, ez arra törekszik, hogy a modernizálja a férfiakkal kapcsolatos társadalmi gondolkodást. Ez pozitívan tekint azokra a célokra, amit a modern társadalmi nemek politikája kijelölt a nők egyenlősége és helyzetének javítása érdekében, ugyanakkor kritikus az abban megjelenő férfiképpel, ami nem észleli a férfiakat érintő társadalmi problémákat, tekintettel arra, hogy a férfiak csoportját tévesen, igencsak leegyszerűsítően egy hatalmat birtokló csoportként azonosítja, mint amely képes (volt) olyanná formálni a világot, ami számára kedvező.

A férfipolitika (hiánya) és az uralkodó férfikép kritikája

De miért éppen modern férfipolitika, mit értek ez alatt és miért fontos ez? A férfipolitika kifejezés alapvetően a férfiakkal kapcsolatos elképzelések és célok (férfikép, jogok, kötelezettségek, szerepek, sztereotípiák, nekik tulajdonított és szánt célok) politikai és közéleti törekvéseit írja le. A modern ennek egy típusa, arra utal, hogy mindezek meghatározása esetünkben az eddigiekhez képest egy modernebb értékrend mentén történik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az erről való gondolkodásban egy reformot indítunk el olyan társadalmi értékek mentén, mint például a nemek közötti társadalmi egyenlőség, a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok, a szociális biztonság, a hátrányos helyzetű csoportok védelme, vagy az erőszakmentesség.

A XX. század első évtizedeitől kezdve a nőpolitika folyamatosan fontos részét képezi a politikai programoknak és a közéleti vitáknak. Ez modernizálta a nőkkel kapcsolatos társadalmi gondolkodást, az imént már említett társadalmi értékek figyelembevételével. Hasonló, tudatosan átgondolt férfipolitika nem volt, amely keretében ezek az elvek érvényre juthattak volna. Én azt gondolom, hogy most az elsődleges cél, hogy ez megtörténjen és a férfiak társadalmi szerepeivel kapcsolatban is egy új, modern gondolkodás kerüljön a látótérbe.

Ebben az egyik legfontosabb kérdés a demokratikus gondolkodás és a hátrányos helyzetű csoportok szempontjainak, védelmének érvényre juttatása. Szemben azzal a köztudatban elterjedt nézettel, miszerint a társadalmat történelmileg „a férfiak” uralták és így „a férfiak” nézőpontja érvényesült Edward Ottesen Kennair a Trondheimi Egyetem pszichológia professzora szerint történelmileg elsősorban nem a férfiak és a nők versengtek egymással az erőforrásokért, hanem az azonos nemhez tartozók, vagyis a férfiak a férfiakkal és a nők a nőkkel. Épp ezért nem is lehet megérteni a nemek közötti egyenlőtlenségeket se anélkül, hogy ne vennénk számításba egyéb tényezőket is. A patriarchális társadalom leegyszerűsítése, hogy a férfiak hatalommal rendelkeztek a nők fölött, ugyanis a férfiaknak egy nagyon szűk kisebbsége rendelkezett a hatalom döntő részével. Meglátása szerint a patriarchális társadalmakban a férfiaknak egy kis része volt nyertes, míg a férfiak többségét feláldozhatónak tekintették, háborúba küldték, velük szemben voltak a legkevésbé empatikusabbak, aminek mai napig súlyos hatásai vannak.

A közéletet mai napig az a férfikép uralja, amiben a férfi csak úgy jelenhet meg „férfiként”, mint aki hatalmat birtokol, amennyiben láthatóan nem ez a helyzet, az azzal van magyarázva, hogy saját döntésének, hibájának következménye a helyzete és nem a társadalmi egyenlőtlenségeké.  Annak ellenére így van ez, hogy könnyen belátható, hogy a férfiaknak számos különösen kiszolgáltatott csoportja van, akár gazdasági/szociális helyzetéből, akár korából, akár testi adottságaiból adódóan. Mai napig nincsenek a férfiak egyes rétegeinek (pl. erőszak áldozatai) perspektíváit megjelenítő társadalmi szervezetek. A hierarchiában alul elhelyezkedő férfiak perspektívái láthatatlanok, miközben lehetőségeik, szükségleteik teljesen ellentétesek azzal, amit a társadalmi sztereotípiák a férfiaknak tulajdonítanak. Az által, hogy a férfiasságnak olyan kritériumokat és célokat szabnak, ami csak a több erőforrással rendelkező férfiak számára érhető el kiszolgáltatottá teszik azokat, akik erre helyzetüknél fogva nem képesek. Ha elkezdjük elemezni a férfiakhoz köthető nemi konstrukciókat, akkor könnyen észrevehetjük, hogy lényegében minden társadalmi szituációban az erősebb pozícióval rendelkezőt emelik fel és a gyengébb pozícióval rendelkezőt nyomják le, nyomják el.

Ez alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy társadalmunk nemi struktúrája egy U-alakú görbével jellemezhető, úgy a társadalom csúcsán, mint az alján a férfiak felülreprezentáltsága figyelhető meg. Miközben az „élen” olyan férfiak vannak, akik mindenkinél több hatalommal és erőforrással rendelkeznek, a „lentebb” elhelyezkedő férfiakat társadalmi problémák sokasága sújtja bármiféle politikai képviselet nélkül. Gondoljunk csak arra, hogy négy öngyilkosságot elkövető emberből három férfi. Tíz rabból kilenc férfi. A gyilkosságok leggyakoribb áldozatai férfiak. A férfiak hat évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők. A fiúk iskolai hátrányai a legmagasabb szint (doktori képzés) kivételével az oktatási rendszer minden szintjén jelen van. A férfiak számára számos országban kötelező a katonai szolgálat. Olyan kulturális gyakorlatok maradtak fenn, mint a fiúk nemi szerv csonkítása. A férfiak családból való kivonása minden szinten tetten érhető: kevesebb időt töltenek gyermekeikkel, válás után általában elveszítik a szülői jogaikat és a gyerekkel való kapcsolatukat. Ezek mind olyan nemek közötti egyenlőtlenségek és súlyos szociális problémák, amit egy demokratikus, egyenlőségen alapuló gondolkodás nem hagyhat figyelmen kívül. Ezzel szemben a világ nagy részén, beleértve hazánkat is, mindez tabunak számít, az érintett férfiak perspektívái se a férfiképben, se a társadalmi nemek politikájában nem jelenik meg. Szükség van arra, hogy rendszerszintű változás történjen ebben, ez a modern férfipolitika célja.

De mit is értünk egyenlőség alatt?

Ahogy a nőpolitikában, úgy a férfipolitikában is vezérelv kell legyen a nemek közötti társadalmi egyenlőségre való törekvés. De mit is értek nemek közötti társadalmi egyenlőségen? Ebbe mindenképpen beletartozik a nők és a férfiak egyenlősége is. A cél, hogy a nők és a férfiak azonos jogokkal, erőforrásokkal, lehetőségekkel és védelemmel rendelkezzenek az élet minden szférájában (pl. döntéshozatal, oktatás, egészség). Hogy néhány példát említsek, ez egy olyan társadalom, ahol a nők súlya a döntéshozatalban azonos a férfiakéval, ahol a gazdasági hatalom egyenlően oszlik meg a nők és a férfiak között, ahol férfiak ugyanaddig élnek, mint a nők, ahol a fiúk iskolai eredményei ugyanolyan jók, mint a lányoké, ahol az apák és az anyák ugyanolyan fontos szerepet töltenek be a gyermek életében. Ezek szerint mondhatjuk, hogy a tényleges (kimeneti) egyenlőségre törekszünk? Igen, feltétlenül erre törekeszünk azokon a területeken, amelyek az ember társadalmi státuszát, lehetőségeit, jólétét, egészségét, életesélyeit, készségeit és képességeit alapvetően befolyásolják.

Ugyanakkor ennek érdekében is elsősorban az esélyegyenlőség (bemeneti egyenlőség) elősegítésére kell fókuszálni, hiszen ezeket a különbségeket többnyire a "bemenetek egyenlőtlensége" alakítja ki és nem a férfiak/nők potenciáljának korlátai. A "bemenet" nem csupán arra vonatkozik, hogy jogilag lehetőség van részt venni valamiben, hanem arra is, hogy milyen kulturális hatások érnek minket. Ezek születéstől kezdve nemek szerint eltérőek: a szülők, a másodlagos szocializáció színterei (pl. óvoda, iskola, kortárscsoportok), vagy a média részéről. Különböző minták, elvárások vannak a fiúk és lányok irányába, ezek abba az irányba mutatnak, hogy kialakuljanak ezek a különbségek, melyek így generációról generációra reprodukálódnak.

A nemek közötti társadalmi egyenlőség nem teszi szükségessé azt, hogy a nemek egyformák legyenek, vagy teljesen azonosan legyenek kezelve (lásd: Az UNICEF meghatározása) a modern, egyenlőségre törekvő társadalmakban ezek olyan különbségek, amelyek a fenti célokkal összhangban vannak. A társadalmi egyenlőség elősegítése érdekében létrehozott politika sem jelenti azt, hogy ez egy olyan politika lenne, ami teljesen egyformán kezeli a nőket és a férfiakat. A nők és a férfiak méltányos pozitív diszkriminációjára szükség van céljaink elérése érdekében. Képzeljük el, hogy egy épület bejáratnál egy olyan lépcső van, amin a mozgáskorlátozottak nem tudnak felmenni. Azzal segítjük elő az egyenlőséget, ha ugyanúgy kezeljük őket, mint másokat (tehát azt mondjuk nekik, hogy ott van a lépcső, mások is azt használják), vagy ha figyelembe vesszük sajátos helyzetüket és kialakítunk nekik egy rámpát? A nők és a férfiak esetében is vannak olyan társadalmi (és biológiai) különbségek, amik indokolják az ilyen különbségtételt, hogy a fenti célokat el tudjuk érni. Az egyenlőség egyik célja valóban az egyén szabadsága, de épp annyira fontos a közösség helyzetének, pozíciójának javítása is. Úgy, mint ahogy a mozgáskorlátozottakat hátráltatják testi adottságaik, a nőket és a férfiakat is hátráltatják bizonyos esetekben a számukra felállított társadalmi korlátok.

Összegzés

A mozgalom egyik alapvető célja tehát a modern férfipolitika hazai megfogalmazása, népszerűsítése és képviselete lesz. Ez előfeltétele a másik alapvető célnak: a nemek közötti egyenlőségen alapuló társadalomnak. Ez nem valami ellen van, hanem valamiért, egy olyan irányzat, aminek van egy értékrendje, egy belső logikai rendszere, ami egy proaktív, kezdeményező tevékenységet kíván meg, ennek a gondolkodásnak társadalmi reprezentációját a maga valóságában. A prioritás az, hogy elindítsuk egy új gondolkodást, hogy megteremtsük a feltételeit annak, hogy mélyre ható, a feminizmus hatásához mérhető társadalmi változások induljanak el, arról hogyan gondolkodunk a férfiak társadalomban betöltött szerepeiről és a nemek közötti egyenlőségről. Ennek alapja a megfogalmazott célok elérésébe vetett hit. Hit az egyenlőségen alapuló társadalom koncepciójában, annak megvalósíthatóságában, a nők és a férfiak potenciáljában.