Cél, egy olyan mozgalom létrehozása, amely megfogalmazza, népszerűsíti és képviseli Magyarországon a modern férfipolitikát. Az alábbi cikkben arról írok, hogy ez mit érték ez alatt, mi indokolja ezt, illetve milyen értékek, célok mentén történik, hol helyezkedik el a meghatározó irányzatokhoz képest.

Előzmények

Két évvel ezelőtt a Valódi Egyenlőségért Civil Társaságot azért alapítottuk, hogy egy olyan szervezetet hozzunk ezzel létre, amelynek célja a nemek közötti egyenlőség elősegítése mindkét nem számára. Az egyik kiemelt problémának azt tartottuk mindannyian, hogy a férfiak perspektívái a társadalmi nemek politikájából (ez alatt a nő – és férfipolitikát értem együtt) teljesen hiányoznak, így az egyik prioritás ezeknek megfogalmazása, képviselete volt. Az elmúlt hónapok során láthatóvá vált, hogy a VECT keretein belül is különböző elképzelések vannak arról, hogy ki mit ért ez alatt. Olyan kérdésekről van szó, hogy mit értünk elérendő egyenlőség alatt (pl. törvény előtti egyenlőség, egyenlő esélyek, vagy egyenlő kimenetel), a nemek közötti különbségeket mi okozza, meg lehet-e változtatni azokat (ha igen, akkor hogyan), mi az a társadalmi beavatkozás, ami ezt elősegítheti (pl. szemléletformálás, pozitív diszkrimináció, kvóta), mit gondolunk a feminizmusról, a jelenlegi nőpolitikáról, vagy milyen prioritások vannak a férfipolitikában. Az erről folytatott viták, megbeszélések alapján én arra a következtetésre jutottam, hogy az általam képviselt szemléletmódnak és az ehhez kapcsolódó programnak nincs olyan mértékű támogatottsága a civil társaságon belül, amire építve ennek képviselete a továbbiakban hatékonyan megvalósítható lenne, erre való tekintettel úgy döntöttem, hogy lemondok az alelnökségről és „Modern Férfipolitikáért Mozgalom” néven új mozgalmat indítok. Ezt ismertetem az alábbiakban.

Ahogy már az elnevezése is utal erre, ennek az lesz a célja, hogy egy modern férfipolitika jöjjön létre Magyarországon, ez arra törekszik, hogy a modernizálja a férfiakkal kapcsolatos társadalmi gondolkodást. Ez pozitívan tekint azokra a célokra, amit a modern társadalmi nemek politikája kijelölt a nők egyenlősége és helyzetének javítása érdekében, ugyanakkor kritikus az abban megjelenő férfiképpel, ami nem észleli a férfiakat érintő társadalmi problémákat, tekintettel arra, hogy a férfiak csoportját tévesen, igencsak leegyszerűsítően egy hatalmat birtokló csoportként azonosítja, mint amely képes (volt) olyanná formálni a világot, ami számára kedvező.

A férfipolitika (hiánya) és az uralkodó férfikép kritikája

De miért éppen modern férfipolitika, mit értek ez alatt és miért fontos ez? A férfipolitika kifejezés alapvetően a férfiakkal kapcsolatos elképzelések és célok (férfikép, jogok, kötelezettségek, szerepek, sztereotípiák, nekik tulajdonított és szánt célok) politikai és közéleti törekvéseit írja le. A modern ennek egy típusa, arra utal, hogy mindezek meghatározása esetünkben az eddigiekhez képest egy modernebb értékrend mentén történik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az erről való gondolkodásban egy reformot indítunk el olyan társadalmi értékek mentén, mint például a nemek közötti társadalmi egyenlőség, a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok, a szociális biztonság, a hátrányos helyzetű csoportok védelme, vagy az erőszakmentesség.

A XX. század első évtizedeitől kezdve a nőpolitika folyamatosan fontos részét képezi a politikai programoknak és a közéleti vitáknak. Ez modernizálta a nőkkel kapcsolatos társadalmi gondolkodást, az imént már említett társadalmi értékek figyelembevételével. Hasonló, tudatosan átgondolt férfipolitika nem volt, amely keretében ezek az elvek érvényre juthattak volna. Én azt gondolom, hogy most az elsődleges cél, hogy ez megtörténjen és a férfiak társadalmi szerepeivel kapcsolatban is egy új, modern gondolkodás kerüljön a látótérbe.

Ebben az egyik legfontosabb kérdés a demokratikus gondolkodás és a hátrányos helyzetű csoportok szempontjainak, védelmének érvényre juttatása. Szemben azzal a köztudatban elterjedt nézettel, miszerint a társadalmat történelmileg „a férfiak” uralták és így „a férfiak” nézőpontja érvényesült Edward Ottesen Kennair a Trondheimi Egyetem pszichológia professzora szerint történelmileg elsősorban nem a férfiak és a nők versengtek egymással az erőforrásokért, hanem az azonos nemhez tartozók, vagyis a férfiak a férfiakkal és a nők a nőkkel. Épp ezért nem is lehet megérteni a nemek közötti egyenlőtlenségeket se anélkül, hogy ne vennénk számításba egyéb tényezőket is. A patriarchális társadalom leegyszerűsítése, hogy a férfiak hatalommal rendelkeztek a nők fölött, ugyanis a férfiaknak egy nagyon szűk kisebbsége rendelkezett a hatalom döntő részével. Meglátása szerint a patriarchális társadalmakban a férfiaknak egy kis része volt nyertes, míg a férfiak többségét feláldozhatónak tekintették, háborúba küldték, velük szemben voltak a legkevésbé empatikusabbak, aminek mai napig súlyos hatásai vannak.

A közéletet mai napig az a férfikép uralja, amiben a férfi csak úgy jelenhet meg „férfiként”, mint aki hatalmat birtokol, amennyiben láthatóan nem ez a helyzet, az azzal van magyarázva, hogy saját döntésének, hibájának következménye a helyzete és nem a társadalmi egyenlőtlenségeké.  Annak ellenére így van ez, hogy könnyen belátható, hogy a férfiaknak számos különösen kiszolgáltatott csoportja van, akár gazdasági/szociális helyzetéből, akár korából, akár testi adottságaiból adódóan. Mai napig nincsenek a férfiak egyes rétegeinek (pl. erőszak áldozatai) perspektíváit megjelenítő társadalmi szervezetek. A hierarchiában alul elhelyezkedő férfiak perspektívái láthatatlanok, miközben lehetőségeik, szükségleteik teljesen ellentétesek azzal, amit a társadalmi sztereotípiák a férfiaknak tulajdonítanak. Az által, hogy a férfiasságnak olyan kritériumokat és célokat szabnak, ami csak a több erőforrással rendelkező férfiak számára érhető el kiszolgáltatottá teszik azokat, akik erre helyzetüknél fogva nem képesek. Ha elkezdjük elemezni a férfiakhoz köthető nemi konstrukciókat, akkor könnyen észrevehetjük, hogy lényegében minden társadalmi szituációban az erősebb pozícióval rendelkezőt emelik fel és a gyengébb pozícióval rendelkezőt nyomják le, nyomják el.

Ez alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy társadalmunk nemi struktúrája egy U-alakú görbével jellemezhető, úgy a társadalom csúcsán, mint az alján a férfiak felülreprezentáltsága figyelhető meg. Miközben az „élen” olyan férfiak vannak, akik mindenkinél több hatalommal és erőforrással rendelkeznek, a „lentebb” elhelyezkedő férfiakat társadalmi problémák sokasága sújtja bármiféle politikai képviselet nélkül. Gondoljunk csak arra, hogy négy öngyilkosságot elkövető emberből három férfi. Tíz rabból kilenc férfi. A gyilkosságok leggyakoribb áldozatai férfiak. A férfiak hat évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők. A fiúk iskolai hátrányai a legmagasabb szint (doktori képzés) kivételével az oktatási rendszer minden szintjén jelen van. A férfiak számára számos országban kötelező a katonai szolgálat. Olyan kulturális gyakorlatok maradtak fenn, mint a fiúk nemi szerv csonkítása. A férfiak családból való kivonása minden szinten tetten érhető: kevesebb időt töltenek gyermekeikkel, válás után általában elveszítik a szülői jogaikat és a gyerekkel való kapcsolatukat. Ezek mind olyan nemek közötti egyenlőtlenségek és súlyos szociális problémák, amit egy demokratikus, egyenlőségen alapuló gondolkodás nem hagyhat figyelmen kívül. Ezzel szemben a világ nagy részén, beleértve hazánkat is, mindez tabunak számít, az érintett férfiak perspektívái se a férfiképben, se a társadalmi nemek politikájában nem jelenik meg. Szükség van arra, hogy rendszerszintű változás történjen ebben, ez a modern férfipolitika célja.

De mit is értünk egyenlőség alatt?

Ahogy a nőpolitikában, úgy a férfipolitikában is vezérelv kell legyen a nemek közötti társadalmi egyenlőségre való törekvés. De mit is értek nemek közötti társadalmi egyenlőségen? Ebbe mindenképpen beletartozik a nők és a férfiak egyenlősége is. A cél, hogy a nők és a férfiak azonos jogokkal, erőforrásokkal, lehetőségekkel és védelemmel rendelkezzenek az élet minden szférájában (pl. döntéshozatal, oktatás, egészség). Hogy néhány példát említsek, ez egy olyan társadalom, ahol a nők súlya a döntéshozatalban azonos a férfiakéval, ahol a gazdasági hatalom egyenlően oszlik meg a nők és a férfiak között, ahol férfiak ugyanaddig élnek, mint a nők, ahol a fiúk iskolai eredményei ugyanolyan jók, mint a lányoké, ahol az apák és az anyák ugyanolyan fontos szerepet töltenek be a gyermek életében. Ezek szerint mondhatjuk, hogy a tényleges (kimeneti) egyenlőségre törekszünk? Igen, feltétlenül erre törekeszünk azokon a területeken, amelyek az ember társadalmi státuszát, lehetőségeit, jólétét, egészségét, életesélyeit, készségeit és képességeit alapvetően befolyásolják.

Ugyanakkor ennek érdekében is elsősorban az esélyegyenlőség (bemeneti egyenlőség) elősegítésére kell fókuszálni, hiszen ezeket a különbségeket többnyire a "bemenetek egyenlőtlensége" alakítja ki és nem a férfiak/nők potenciáljának korlátai. A "bemenet" nem csupán arra vonatkozik, hogy jogilag lehetőség van részt venni valamiben, hanem arra is, hogy milyen kulturális hatások érnek minket. Ezek születéstől kezdve nemek szerint eltérőek: a szülők, a másodlagos szocializáció színterei (pl. óvoda, iskola, kortárscsoportok), vagy a média részéről. Különböző minták, elvárások vannak a fiúk és lányok irányába, ezek abba az irányba mutatnak, hogy kialakuljanak ezek a különbségek, melyek így generációról generációra reprodukálódnak.

A nemek közötti társadalmi egyenlőség nem teszi szükségessé azt, hogy a nemek egyformák legyenek, vagy teljesen azonosan legyenek kezelve (lásd: Az UNICEF meghatározása) a modern, egyenlőségre törekvő társadalmakban ezek olyan különbségek, amelyek a fenti célokkal összhangban vannak. A társadalmi egyenlőség elősegítése érdekében létrehozott politika sem jelenti azt, hogy ez egy olyan politika lenne, ami teljesen egyformán kezeli a nőket és a férfiakat. A nők és a férfiak méltányos pozitív diszkriminációjára szükség van céljaink elérése érdekében. Képzeljük el, hogy egy épület bejáratnál egy olyan lépcső van, amin a mozgáskorlátozottak nem tudnak felmenni. Azzal segítjük elő az egyenlőséget, ha ugyanúgy kezeljük őket, mint másokat (tehát azt mondjuk nekik, hogy ott van a lépcső, mások is azt használják), vagy ha figyelembe vesszük sajátos helyzetüket és kialakítunk nekik egy rámpát? A nők és a férfiak esetében is vannak olyan társadalmi (és biológiai) különbségek, amik indokolják az ilyen különbségtételt, hogy a fenti célokat el tudjuk érni. Az egyenlőség egyik célja valóban az egyén szabadsága, de épp annyira fontos a közösség helyzetének, pozíciójának javítása is. Úgy, mint ahogy a mozgáskorlátozottakat hátráltatják testi adottságaik, a nőket és a férfiakat is hátráltatják bizonyos esetekben a számukra felállított társadalmi korlátok.

Összegzés

A mozgalom egyik alapvető célja tehát a modern férfipolitika hazai megfogalmazása, népszerűsítése és képviselete lesz. Ez előfeltétele a másik alapvető célnak: a nemek közötti egyenlőségen alapuló társadalomnak. Ez nem valami ellen van, hanem valamiért, egy olyan irányzat, aminek van egy értékrendje, egy belső logikai rendszere, ami egy proaktív, kezdeményező tevékenységet kíván meg, ennek a gondolkodásnak társadalmi reprezentációját a maga valóságában. A prioritás az, hogy elindítsuk egy új gondolkodást, hogy megteremtsük a feltételeit annak, hogy mélyre ható, a feminizmus hatásához mérhető társadalmi változások induljanak el, arról hogyan gondolkodunk a férfiak társadalomban betöltött szerepeiről és a nemek közötti egyenlőségről. Ennek alapja a megfogalmazott célok elérésébe vetett hit. Hit az egyenlőségen alapuló társadalom koncepciójában, annak megvalósíthatóságában, a nők és a férfiak potenciáljában.