A meztelenség láthatatlan áldozatai
Annak ellenére, hogy ugyanannyi fiú, mint lány tapasztal visszaélést a meztelen fotóival és videóival ritkán esik szó ezen fotók terjesztésének férfi áldozatairól. Miért van ez? És milyen következményekkel járhat? - ezt vizsgálja az Oslói Egyetem Pszichológia karának két kutatója Stine Nygard (Phd hallgató) és Ingele Lundin Kvalem (professzor), akik a vg.no norvég híroldalon megjelent írásukban a közvélemény figyelmét is felhívták a problémára. Az alábbiakban ezt idézem.
Norvégiából és más nyugati országokból származó tanulmányok azt mutatják, hogy legfeljebb csak néhány százalékpont különbség van a nemek között, abban, hogy valaki mutatott, továbbított vagy más módon terjesztett másról jogosulatlanul meztelen fotókat illetéktelen személyeknek. Ennek ellenére ritkán beszélnek meztelenség férfi áldozatairól, és kevés kutatáson alapuló ismeret van tapasztalataikról.
STINE NYGÅRD , PhD munkatárs, Oslói Egyetem, Pszichológiai Tanszék
INGELA LUNDIN KVALEM, egyetemi tanár, Oslói Egyetem, Pszichológiai Tanszék
Egészségügyi szempontból ez a tudásbeli hiányosság kritikus: Nincs megfelelő megértés arról, hogy mi járul hozzá ahhoz, hogy egyes fiúk felépülnek az ilyen eseményekből, és mi vezet ahhoz, hogy mások ezt nem teszik meg - egy huszonéves norvég férfi öngyilkos lett miután fotóival zsarolták -. Ez megakadályozza az olyan intézkedések kidolgozását, amelyek megelőzhetnék, hogy a sérülékeny férfiak körében ilyen ilyen tragédiák történjenek.
Ennek a tudásbeli hiányosságnak a megszüntetése érdekében jelenleg kutatási projektet folytatunk a fiatalok aktfotók terjesztésével kapcsolatos tapasztalatairól, ahol meg akarjuk világítani mind a nők, mind a férfiak történetét, akik ilyen jogsértéseknek vannak kitéve. Kiderült azonban, hogy sokkal nehezebb férfi, mint női résztvevőket toborozni a vizsgálatba. Miért?
Azért, mert a fotók terjesztése kevésbé valószínű, hogy súlyos következményekkel járna a férfi áldozatok számára? Mert általában magasabb a küszöb, hogy a fiúk és a férfiak nyitottak legyenek az áldozati tapasztalataikra? Vagy egyszerűen csak azért lehet, mert a médiabeszéd láthatatlanná teszi, hogy a férfiak és a nők is ki vannak téve ilyen jogsértéseknek?