A szülő jogai a gyermek jogai felett állnak? Nagyon tűnik, hogy sokak szerint (köztük, akiknek a gyermekek védelme lenne a feladata) ez a helyzet és a gyermek jogai, szempontjai szóra sem érdemesek, ha az a szülő érdekeivel kerül szembe.

Mint arról beszámoltunk korábban, Lampért Zsófia a Marie Claire Magyarország újságírója nemrég cikket írt arról, hogy miként magyarázza el a fiának, hogy nincs Férfinap és nincs szükség rá (ellentétben Nőnappal). Azt gondoljuk, hogy a gyerekek közötti ilyen fajta nemi alapú különbségtétel, mint ami a cikkből kiderül nemcsak nem helyes, de a gyerek nemi alapú elhanyagolásának, megkülönböztetésének problémáját is felveti: ha egy gyerek azt tapasztalja a családban, hogy őt igazságtalanul megkülönböztetik valamilyen tulajdonságával fogva (és a cikkből ez derül ki, mert ha nem így érezné, akkor nem tenné fel újra és újra ugyanazt a kérdést, hanem elfogadná a választ), akkor az lelki sebeket okoz számára, ami aztán számos egyéb káros következményekkel jár.

Tekintettel erre több lépést tettünk annak érdekében, hogy elősegítsük azt, hogy ez a szülői nevelés megváltozzon. A tapasztalat egyértelműen az, hogy ilyenkor szembe kerülünk azzal, hogy a társadalom a szülő érdekeit védi a gyerek érdekeivel szemben. Ez a tapasztalatunk, mind magával a szülővel, mind a Marie Clarie lap szerkesztőségével, mind a gyermek iskolájában tanító egyik pedagógussal folytatott levelezésünk után.

A gyermek édesanyját, Lampért Zsófiát (ahogy az nyílt levelünkben is olvasható volt) arra kértük, hogy lássa be azt, hogy nem helyes az a nevelés, amit a cikk alapján csinál, változtasson ezen gyakorlatán és ha ő maga nem látja, hogy miért van szükség Férfinapra, akkor kérdezze meg a fiát és más férfiakat arról, hogy ők miért tartják szükségesnek ezt a napot és vegye figyelembe az ő perspektíváikat is. Válasza alapján úgy tűnik, hogy nem ment át az üzenet és személyes sértésnek érzi a leírtakat azon az alapon, hogy valótlannak tartja (de azt nem fejti ki, hogy miért), a gyermek szempontjaira pedig semmilyen tekintetben nem tért ki.

A Marie Clarie lap főszerkesztője, Tóth-Szántó Krisztina, arra hivatkozik, hogy ez egy véleménycikk, amihez joga van az újságírónak. Azt már szóra se méltatja, hogy a gyerek szempontjaiból jogilag, vagy morálisan helyes-e az a nevelés amit a cikk tartalmaz. (Szóval válasza a munkatársuk véleményhez való szabadságjogáráról szól nem a gyerek jogairól, szempontjairól).

Felvettük a kapcsolatot Lampért Zsófia fiának iskolájában tanító egyik pedagógussal is, azzal a céllal, hogy pedagógiai, gyermekvédelmi szakember felhívja a szülő figyelmét ennek gyerekre való lehetséges káros hatásaira, arra, illetve hogy a gyerekkel megértően, az ő nézőpontját is figyelembe véve beszéljen valaki ezekről a kérdésekről. A pedagógus részéről a válasz az volt, hogy családi nevelési elvekbe nincs joguk beleszólni addig amíg ők maguk nem tapasztalnak gondot a gyerekeknél (ennek megfelelően nem véleményezte a cikkben leírt nevelést).

Mindennek az a sajátos tapasztalata, hogy miközben a levelünk a gyermek jogairól, szempontjairól szólt, addig ők mindannyian (a szülő, lap főszerkesztője és a pedagógus) válaszukban éppen ezt a szempontot hagytak figyelmen kívül és ezzel ellentétben a szülői szempontot hangsúlyozták. A szülő esetében az ő szempontjából való sértettség érzését, a lap főszerkesztője a munkatársa (szülő) szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, a pedagógus pedig a szülő gyermeknevelési elveinek való szabad megválasztáshoz való jogát. Mindezt anélkül hogy akárcsak egyikük is reflektált volna arra, hogy a cikkben kifejtett bánásmód káros-e a gyermek szempontjából vagy sem. Mikor erre rámutattunk, arra pedig egész egyszerűen nem válaszoltak.

Ez nem egyedi eset: jól tükrözi azt, hogy ma Magyarországon a gyerekek jogai mennyire háttérbe vannak szorítva.