A nemek közötti egyenlőség kérdése legtöbbször kizárólag női kérdésként jelenik meg a magyar nyelvű médiában. Ugyanakkor nem ez az egyetlen probléma: amikor látszólag a férfiak szempontjai be is vannak vonva, a legtöbb esetben akkor is különbözőképp, egyenlőtlen módon, alá-fölérendeltségi viszonyok mentén történik ez. Egy Indexes példán keresztül mutatom be ezt a jelenséget.

Gáll Anna, az Indexen megjelent "Isten hozott nálam öcsém, ez a való világ!" című cikkének egy bekezdése azzal foglalkozik, hogy hogyan jelennek meg a nemi szerepek a Meseország mindenkié című könyvben és ebben szó esik a fiúkról és férfiakról is. Nincs a cikkben explicit módon kimondva, hogy a fiúk egyenlősége nem annyira fontos, ugyanakkor vannak benne olyan finom különbségtételek, ami alapján könnyen kialakulhat az olvasóban ez az érzés. A társadalmi nemekről való gondolkodásban ezek olyan rendszerszinten megjelenő, nemi alapú különbségtételek amikre azt gondolom, hogy fontos odafigyelni.

A következőt írja a szerző: 

"A nemi szerepek és a „toxic masculinity” is visszaköszön a könyvben, hiszen a lány karakterek inkább hőssé, mintsem feleséggé és a férjüket kiszolgáló „cseléddé” akarnak válni, rátermettségüket és bátorságukat pedig be is bizonyítják. Az egyik herceg hosszú hajú, bátortalan és "lányos" dolgokat csinál, ellentmondva a "férfilét" erőszakos és hierarchikus felfogásának, ami egy kisfiúban amúgy is felesleges, hogy meglegyen. Verekedés, halál, öldöklés".

Csupán ebben az egy bekezdésben, ami látszólag mindkét nem nemi szerepeinek modernizációjáról szól, rengeteg különbségtétel van a bevont szempontokat, illetve a megfogalmazást illetően, attól függően, hogy melyik nemről van szó. Az alábbiakban az ebben megjelenő ellentétpárokat mutatom be. 

A lányok (általában a lányok!) esetében megjelenik az a szempont, hogy mit szeretnének: hőssé válni, ami a csoportidentitást erősíti és a jövőkép szempontjából is egy pozitív célt ad számukra. Ezzel szemben a szövegben nem jelenik meg az szempontként, hogy a fiúk mit szeretnénk, csupán leíró jelleggel van szó arról, hogy mit csinál ez a herceg (és ez is csak egy egyedi példaként). A lányok esetében ezt a szokásos nemi szerepektől eltérő viselkedést nem nevezi "fiúsnak" általában a lányok szeretnének ilyenek lenni, így nem másságként, hanem természetesként, kívánatosként jelenik meg, hogy egy lány rendelkezik a hősiesség tulajdonságával.

A herceg esetében azonban nem ez a helyzet: a megfogalmazása szerint a herceg "lányos" dolgokat csinál, azaz csupán másságként van kezelve a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedése. Másság például, hogy elfogadom azt, hogy a vannak a tipikustól eltérő fiúk is, ez nem válik a nemi szocializáció részévé. Míg előbbi a lányok számára kívánatos tulajdonságnak tartja, hogy hősiesek legyenek, a fiúknál  nem jelenik meg az az emancipatorikus szempont, hogy bizonyos készségek és szerepek elsajátítására szükség van társadalmi helyzetük javítása érdekében. Pedig jól tudjuk, hogy a férfiak társadalmi hátrányai (mint például a magas öngyilkossági arányok, apák leértékelt szerepe) igen nagyrészt éppen abból adódnak, hogy több fontos készség megszerzésére és szerepek betöltésére nem ösztönzik őket úgy, mint a lányokat.

 A lányok esetében megjelenik az a szempont is, hogy nem akarnak rájuk nézve káros szerepet betölteni (feleslegessé, férjüket kiszolgáló "cseléddé" válni) a fiúk esetében nincs szó arról sem, hogy mit nem szeretnének, csupán "felesleges"-nek nevezi a "férfilét" erőszakos és hierarchikus felfogását, a verekedést, öldöklést. (Nos, véleményem szerint ez nem csak felesleges, de kifejezetten káros is rájuk nézve, ahogy a lányok nem szeretnének felesleges cseléddé, úgy a fiúk se szeretnének felesleges hullává válni.) Említi még a toxic masculinity kifejezést is: ez sokkal inkább hordoz magában olyan jelentéstartalmat amely a csoport bírálataként érthető a társadalom felől közelítve, mintsem társadalomkritikaként a csoport felől közelítve. Ennek megjelenése szintén egy nemi asszimetrikusságot tükröz, hiszen a nők esetében megfogalmazottakban a társadalom bírálata nyilvánul meg a csoport felől közelítve (pl. káros a nőkre az, hogy a társadalom korlátozza őket abban hogy hősök lehessenek).

Ha ezeket az ellentétpárokat megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy a fiúk és férfiak szempontjai minden esetben alárendeltként jelennek meg: nincs benne kritikus gondolkodás arról, hogy rájuk milyen káros hatással vannak a társadalmi kényszerek, nincs a csoportidentitás szempontjából pozitív cél kijelölve számukra és nem jelenik meg az igényeik figyelembe vétele (mit szeretnének, mit nem szeretnének). És mindez csupán egy bekezdés. Ez nem a szerző hibája, alapvetően így zajlik a társadalmi nemekről folyó gondolkodás (ami valójában inkább monológ), a hazai mainstream médiában keresve se igazán találok olyan cikket a témában, ahol ezek különbségtételek ne jelennének meg (vagy egyáltalán nem jelenik meg a férfiak nézőpontja - ez a gyakoribb - vagy így jelenik meg).

Azt gondolom, hogy fontos, hogy észrevegyük az ebben megnyilvánuló egyenlőtlenségeket. Ami a férfiakkal kapcsolatban a gendervitában elhangzik az bizonyos nők, illetve bizonyos társadalmi hátrányoktól egyáltalán nem szenvedő privilegizált pozícióval rendelkező férfiak nézőpontját tükrözi arról, hogy ők hogyan látják a férfiakat, teljesen figyelmen kívül hagyva a társadalmi problémák által érintett, hátrányokat megélő férfiak perspektíváit.